Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1965-09-24 / 39. szám
ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan készülődik a szerepre a Peacock-pár? PÉCSI: -Blattolgatunk, blattolgatunk.-« A próbán figyelem, s idegrendszerünk teljes lazítása, otthoni korrepetálás. Tizenhat éves koromig hegedülni tanultam. Most sillabizáljuk a kottát, keressük a vélt pontos dallamot ... ÚJSÁGÍRÓ: Hány jelentős Brecht-szerepet játszottak? KISS M.: Beszéljünk a legkedvesebbekről. Pécsi Sándor jelentős szerepe a Kaukázusi krétakör Azdak bírója volt, együtt játszottunk mint anya és fiú a «Simone Machard látomásai«-ban, legutóbb a tévében voltunk Brecht-partnerek, aCarrar asszony puskáiban. Az én legkedvesebb szerepem Kurázsi mama volt PÉCSI. Megvallom, annak idején sok időt töltöttem a nézőtéren, a Kurázsi mama előadásakor. Csodálkozva hallgattam a színészek újfajta hangsúlyát, reagálásait Nekünk akkor a "mélytengeri naturalizmusból« kellett felszínre vergődnünk, s harcolni egy intellektuálisabb játékstílus elsajátításáért. KISS M.: Láttam Berlinben a Kurázsi mamát, Helene Weigel címszereplésével. Lenyűgözött az alakítás, s mégis tudtam, hogy a mi magyar temperamentumunk miatt néhol másként játszom majd. PÉCSI: Most egy kicsit, brechti szellemben » "idegenedjünk el a témától«, és beszéljünk az akkori kritikáról. Kiss Manyinak a Kurázsi mama előadásakor olykor az alakítás líráját rótták fel, Azdak megformálásakor pedig azt vetették a szememre, hogy nem játszom brechti stílusban. Én Azdakot hús-vér figurának éreztem, s nem tudtam a játékot "intellektuális rácsok mögé szorítani. ÚJSÁGÍRÓ: Akkor talán beszéljünk az "elidegenedésről«. Vajon nem misztifikáljuk túl ezt a kérdést? KISS M.: Talán igen. Brecht célja, hogy a néző ne ringatózzék a zsölylyében, nem zsongítani akar, de felrázni. PÉCSI: Nemcsak érzésünkben, de gondolatvilágunkban is. S ezt úgy éri el, hogy darabjában szenvedélyes kérdéseket vet fel, és ugyanigen szenvedélyes állásfoglalásra készteti a nézőt. KISS M.: Szeret meghökkenteni. Berlinben az egyik Brecht-mű bemutatásánál például a zenekar a színpadon állt, a karmester időnként leszólt a közönséghez és érdeklődött, tetszik-e az előadás. A nézők pedig feleltek. Vonzó ez a meghökkentés. PÉCSI: És ez hallatlan formakultúrával és fegyelemmel párosul, amint azt a Berliner Ensemble vendégjátékán észrevehettük. Valljuk meg, a művészetben a fegyelemnek mindig megvolt a maga vonzereje. Talán nagyobb érdeklődéssel formálja meg a szobrász a tympanon szabott nagyságú alakjainak kompozícióját, mint egy önálló szobrot... KISS M.:... talán vonzóbb a szonett fegyelme, mint a szabadvers lazasága... PÉCSI: Vagy ahogy Goethe mondja: "In der Beschränkung zeigt sich der Meister.« Azaz: A szorítóban, a nehézségek között válik valaki mesterré, így teremt bennünk e szigorú szerző újfajta játékosságot ... Ennyit tudok mondani felkészülésünkről. Sok még bennünk a halvány skicc. Én legalábbis premier előtt egy hétig nem merek egyetlen kontúrt sem megerősíteni a szerepben. KISS M.: Viszont míg mi itt skiccelünk , lekésünk. És ha már annyit beszéltünk fegyelemről, legalább ne mi legyünk azok, akik megbontjuk. PÉCSI: így, most brechti kifejezéssel élve, mi most "elidegenedünk", elbúcsúzunk, és irányb a Soho! Nagy Judit anglemez szól a dolgozószobájában. A Parsifal bayreuthi előadásának a felvétele. Knappertsbusch dirigál, s Ferencsik János fejét kezébe temetve hallgatja. Aztán felugrik s valóságos extázisban, vele vezényel. Arcán könnyek peregnek. — Napok óta ezt hallgatom — mondja —, nem tudok betelni vele. Betege vagyok és boldogít. A Parsifalt ilyen csodálatosan csak Toscaninitől hallottam. Knappertsbuscht nálunk fájdalmasan félreismerték, amikor Wagnert dirigál, igazi zseni. Elődök és kortársak Jól ismerem Ferencsik Jánosnak e rokonszenves vonását, azt, hogy milyen szenvedélyesen lelkesélik az igazi tehetség megnyilatkozásakor, nagy karmester-elődök és kortársak jó produkciói hallatán. Amikor most azt kérdezem tőle, kitől tanult legtöbbet, azt válaszolja: — Az őszintéktől, akiknek idejük és türelmük volt, hogy velem foglalkozzanak. Mindenekelőtt Kleibertől, S Fritz Buschtól is. Az ám, a nyáron képeslapot kaptam tőle Buenos Airesből: "Itt töltötte Kleiber az utolsó éveit...« — csak azt írta, Ferencsik őrá gondolt ott, amikor a Teatro Colonban két hangversenyt dirigált ezen a nyáron, nagy sikerrel. Sokfelé vendégszerepel, sokféle közönséggel ismerkedett meg az elmúlt években. Vajon hol, melyik országban dirigál legszívesebben? — Bécsben azt kérdezik: tud-e Mozartot dirigálni? Párizsban: tud-e Debussyt? S utána következik: hát a maguk zenéjével mi van? S erre a kérdésre kell mindig a legjobban felelnünk. Zenéléssel, s főként a magunk zenekarával. Szívesen megyek külföldre, hogy belekerüljek a világ zenei vérkeringésébe. De itthon, az mégis más. Én meg vagyok hatva és mélységesen megtisztelve érzem magamat, hogy szeret a hazai közönség. S tudom, hogy sehol a világon olyan jól nem dirigálok, mint itthon. A zenei hetekről Ámultan figyelem amit mond, mert ritkán hallok tőle ilyen érzelmes, bensőséges megnyilatkozást. Néhány nap múlva a budapesti zenei hetek kezdőd- Peacockék iJ -próba közben KISS MANYI: A Simone Machardban az anyja voltam Sanyinak, most a felesége... (Kotnyek Antal felv.) (Szereplők: Pécsi Sándor és Kiss Manyi, az Ádám Ottó rendezésében készülő "Koldusopera.. Peacock házaspárja. Időpont: dél, tehát próbaszünet, színhely: a londoni Soho helyett a Madách Színház művészbejárója.)