Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-21 / 42. szám
Egy beugrás története Pálfi Ferenc olvasónk levelében megírja, hogy az Operaház október 9-én, vasárnap este A végzet hatalma című operát Carmen Luch és Giovanni Gibin vendégművészek felléptével hirdette. Az előadáson azonban Carmen Lluch helyett — aki lemondta a szereplést —, Moldován Stefánia énekelt. A szép operai estéért ezúton mond köszönetet Moldován Stefániának és kéri, ismertessük a beugrás történetét. — Sokat énekeltem ezekben a napokban — mondja Moldován Stefánia. — Pénteken este a Bánk bánban Melindát, szombaton délelőtt pedig új szerepemet próbáltam Wolf-Ferrari »►A négy házsártos« című vígoperájában. Este a Fészek Klubban vacsoráztam és háromnegyed tizenegykor itt ért el az Opera titkársága, kérvén, hogy vállaljam el a beugrást A végzet hatalmában. Még ott a Fészekben elvonultam a Székely Mihály terembe és skálázni kezdtem. Úgy éreztem, hogy a fárasztó napi próba után a hangommal nincsen probléma. Persze, mondanom sem kell, hogy aludni nem tudtam. Az izgalmat fokozta, hogy nem ismertem partneremet, a kitűnő Giovanni Gibiitt próbára sem volt idő és az előadást Lukács Miklós az Operaház új igazgatója vezényelte. De a végén minden rendben volt, úgy érzem a beugrás sikerült. Végtelenül jólesett a közönség elismerő tapsa. Moldován Stefániának úgy látszik A végzet hatalma mindig váratlan sikert hoz, hiszen amikor először énekelte a szerepet az Operában, akkor is beugrott. — Ennek már két esztendeje. Néhányszor próbáltuk csak a szerepet Bódy Józseffel és egyszerre váratlanul be kellett kapcsolódnunk az előadásba. Egy amerikai impresszárió ült a nézőtéren, aki melegen gratulált és szerződtetni akart mindkettőnket a Metropolitanba. A négy házsártos november 25-i premierje után — közben néhányszor átrándulok pozsonyi vendégszereplésre —, a Szovjetunióba utazom, ahol Moszkvában, Leningrádban és Rigában a Fidélióban, az Anyeginben és a Trubadúrban énekelek. Krakkói tévéi — varsói hír Zelenski Jánosné krakkói olvasónk (Batorego 22.) írja: -A Film-Színház-Muzsika szeptember 9-i számát magyar turistáktól kaptam meg. Érdeklődéssel olvastamA lengyel Karinthy-« című cikket Witkiewiczről. Én tudniillik személyesen ismertem őt, de nem mint írót, hanem mint portréfestőt.« Stanislaw Ignacy Witkiewicz (1885—1939) valóban megpróbálkozott a festészettel is, miként apja, a festő Stanislaw Witkiewicz (1851—1915) viszont megpróbálkozott az írással. A fiút mégis drámái segítették a — sajnos késői — világhírhez; az állandó színházi együttesek második nemzetközi találkozóján, amely október 15-től november 9-ig tart Firenzében (s amelyen a budapesti Madách Színház az “Egy szerelem három éjszakájá«- val vesz részt), a varsói Nemzeti Színház Witkiewicznek lapunkban is ismertetettA Vizityúk« című színjátékát mutatja be. Egy új lengyel színész A napokban láttam a»A légió« című lengyel filmet. Szeretném, ha közölnének egy képet és néhány ismertető sort a főszereplő Daniel Olbrychskiről, akinek megjelenése és játékstílusa nagyon emlékeztet kedves színészemre, az elhunyt James Dean-re. F. E., Szeged Talán emlékszik olvasónk aTűzben edződtek« című lengyel filmre, Jerzy Passendorfer rendező alkotására. Abban tűnt fel Daniel Olbrychski arca a filmvásznon először: egy ifjú lengyel partizánt alakított. Még főiskolás fejjel játszotta el ezt a szerepet. Andrzej Wajda,A légidő rendezője ekkor, három évvel ezelőtt bízta rá a parlagi nemes ifjú, Rafal rendkívül nehéz szerepét. Azóta Olbrychski eljátszotta azÉs aztán csönd lesz« című filmdráma főszerepét, legutóbb pedig egy vígjátékot forgatott. Népszerűvé és ismertté -A légió beli szereplése tette. (Fényképünk: Daniel Olbrychski) — Kilenc évig játszottam vidéki színházakban, s már végképp lemondtam arról, hogy valaha Budapestre kerüljek, amikor egy véletlen folytán meghívtak a Vígszínházba. A véletlen szerepét a tv töltötte be. Két évvel voltunkA tanítónő szegedi bemutatója után, amikor közölték a színházzal, hogy valamelyik produkcióját műsorra tűzi a tv. Hosszú tanácskozás, töprengés előzte meg, mit vigyünk a képernyőre. -A tanítónőt« itt Szegeden, akkor máreltemettük« a tv kedvéért azonbanelőástuk«. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház főrendezője is a tv-ben látott, mint Tóth Flórát, s ennek a következménye lett a budapesti szerződés. — Hogy miért vágytam Pestre? Miért voltam olyan hallatlanul boldog, hogy a Vígszínházhoz kerültem? Ne higgyék, ez nem holmi hálátlanság, s legkevésbé sem a vidék lebecsülése. De minden színésznek a legtermészetesebb vágya, hogy a fővárosban játszhasson. Itt rendeznek azok, akiktől úgy érzi az ember, sokat, nagyon sokat tanulhat, akiknek keze alatt, irányításával sokat fejlődhet, s Pesten játszanak azok a kitűnő színészek, akiket már főiskolás korában is partneréül álmodott az ember. — Ahogy Pestre jöttem, azonnal főszerepet kaptam. Csurka István darabjában, aSzájhősben játszottam. Korántsem voltam elégedett magammal. Ez a szereplés bizony sok kívánnivalót hagyott maga után. S itt szeretnék vitatkozni azzal a megállapítással, hogy nincs rossz szerep, csak rossz alakítás. Állítom, hogy csak jó szerepben lehet kiválót nyújtani. Amikor igazi jó szerepet kaptam, úgy érzem, sikerült is megmutatnom, hogy mire vagyok képes. Ez az alakítás beugrás volt. Ruttkai Éva szerepét, Cassandrát vettem át aTrójai nőkben. Vámos László két és félórát próbált velem. S akkor úgy éreztem, hogy ez az, amiért Pestre kellett szerződnöm. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor tulajdonképpen kinyílt a szemem. Vámos olyan instrukciókat adott, úgy oktatott, hogy utána magam is csodálkoztam: csakugyan én vagyok az, aki ezt tudja kihozni magából? — Ez a fejlődési lehetőség más irányú elfoglaltságom miatt egy fél éve megszakadt ... Orsolya most három hónapos. Eddig egész napomat, egész életemet lekötötte. Most már azonban lassan szeretnék visszatérni a színpadra. Teljes értékű anyaságom mellett most már ismét teljes értékű színésznőnek is érzem magam. Hogy milyen szerepeket kapok majd, nem rajtam fordul meg. Hogy mégis milyeneket szeretnék?. Olyanokat, amelyek alkatilag illenek rám, amelyeknek problematikája a ma emberének gondolataival, vágyaival azonos. Tehát elsősorban mai asszony-figurákat. Egy, egyetlen egy konkrét szerep-álmom is van. A Szent Johanna! Hogy ez ellentmond az előbbieknek? Az ellentmondás csak látszólagos. Hiába játszódik Shaw műve száz évekkel ezelőtt, Johanna alakja mégis mai. Olyan szenvedély dúl benne, amely véleményem szerint a ma embere érzés világának is megfelel. maszk és ionFÖLDI TERI Több szegedi olvasónk érdeklődik Földi Teriről. Megemlítik, hogy nagyon szerették a művésznőt, a szegedi közönség egyik kedvence ,volt, egymásután aratta sikereit. Azt írják, szeretnének hallani róla, érdekli őket a művésznő jelenlegi élete, tervei. 31