Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-09 / 49. szám
Boszorkány Móricz nagy regényének, az Erdélynek világa elevenedik meg ezekben a napokban, estéről estére a kecskeméti Katona József Színház színpadán. »Boszorkány« címmel ugyanis az Erdély című regénytrilógiából alkotta színpadra Móricz Zsigmond művét az író lánya, Móricz Virág. A dráma kalandos sorsa ezzel újabb fejezettel bővült. Móricz 1934-ben írta a művet, 1937-ben a Nemzeti Színház méghirdette előadását, 1941-ben is szóba került, végül is a Móricz-darabok szomorú sorsa várt rá, a színház és az író közötti megalázó herce-hurcában lassanként eltemetődött a színpadraállítás gondolata, nem is került színre már életében, csak 1947-ben mutatta be a pécsi Nemzeti Színház Bessenyei Ferenccel és Móricz Lilivel a főszerepekben. Móricz Zsigmond ebben a drámában Bethlen Gábor életének egy epizódját írta meg, egy szerelem villámfényénél engedte látni a nagy feladatokra készülő lázas, forró lelkületű embert, akit egy elementáris erejű szerelmi vonzalom megrendít, megforgat és előrelendít, sorsának útjára löki. Ahogy az író leírta: »Afejedelem számára Báthory Anna igen nagy jelentőségre emelkedett, ő hevítette a férfikor csúcsán a fehérizzásig, s ezzel ő volt az, aki az igazi nagyságot kihozta belőle. Károlyi Zsuzsanna, a fejedelemasszony, a Bethlen Gábor életéneknagyszerű rendtartója, Báthory Anna roppant viharszerzője volt.» A kecskeméti színház Móricz Virághoz fordult és átdolgoztatta a művet. Így született meg az általunk látott változat, amely, ha meg is őrizte a Móricz által leírt szöveg egyes motívumait, jelentős mértékben átalakította, megváltoztatta a dráma valóságát és inkább a regényre támaszkodott. Kétségtelen, ez a változat sokat erősített abban, hogy a fejedelem életének nagy drámai alternatívája fogalmazódjék meg a színpadi jelenetekben. Amit mégis sajnálunk, az különösen az első felvonás izgalmas, vibráló expozíciójának elmaradása. Móricz zsenialitása itt ugyanis remekül érvényesült, különösen Jósika és Anna dimenzionált, vibrálóan szellemes, kegyetlenül bonyolított párbeszédében. Igaz, amit az új feldolgozással kapunk, bevezet az erdélyi történelmi világba, de a veszteséget nem tudja pótolni. A későbbiekben is érdekes történelmi tablókat kapunk a fejedelem emberi válságainak és történelmi vívódásainak remek ötvözését. A Báthory Annához való elementáris vonzódás egyszerre viszi céljaihoz közel küldetésétől távol, s ez a vonzás-taszítás ad különös feszültséget Annával folytatott alkudozásainak, baj vívásának. Végül szakításához is ezzel teremti meg a természetes utat. Ezeket a nagy lelki viharzásokat, váltásokat ültette át bravúrosan Móricz Virág a regényből. Az új változat kétségkívül világosabbá tette a befejezés hajdani megoldatlanságait. Bethlen itt úgy menekül, úgy szakítja ki magát Anna szerelméből, hogy a másik nőhöz, Zsuzsannához sem léphet vissza, nincs más választása, mint előrelépni a történelmi feladatokba. Az egyes pontjain vitatható átdolgozás itt a legsikerültebb, mert távlatot, emberi tartalmat ad a drámai kelepcének, s így katartikus hatást ér el. Turián György rendezte az előadást. Történelmi hűség és pszichológia hitelesség elérésére törekedett. Aktuális mondanivalókat csak próbált de nem tudott kifejezni a rendezői vízióval. Inkább így mondhatnám: nemesen szórakoztató történelmi játékot kaptunk, így ha érdeme nem is több, minthogy egy színt fedezett fel ismét a színpad számára, ezt a tényt elismeréssel kell leírni. A szereplők közt kiemelkedő Dévay Kamilla alakítása. Báthory Annát játssza; a szerelmi szenvedély fehér izzását, a démoni nőalak különös pszichológiai valóságát érzékeltette hatásosan. Bethlen Gábor megjelenítője Mester János, a fejedelem szenvedő lelkitusait, a lélekindulások, a nagyságkeresés különös izgalmait fejezte ki tiszta, nemes eszközökkel. Zsuzsanna, Göndör Klári volt, a szolid, okos asszony, a hatalom és szerelemféltő nő alakját fogalmazta meg, vonzó természetességgel. Schweiz András Jósika Zsiga pipogya, szerelemtől szédült lelkét próbálta cselekvésekben kifejezni. A kisebb szerepekben Mezey Lajos, Fodor Zsóka, Major Pál, Piróth Gyula jeleskedett. Borcsa István díszletei, Márton Aladár jelmezei jól jellemezték a kort és az embereket. Illés Jenő Károlyi Zsuzsanna és Bethlen Gábor Korzum, Bethlen és Báthory Anna, a boszorkány (Göndör Klári és Mester János) (Major Pál, Mester János és Dévay Camilla)