Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-28 / 17. szám

TALIKNNAPTÓL VASÁRNAPIG A JUBILEUMI SZÚR A május 21-én sorra kerülő jubileumi, XXV. Szí­nészek—Újságírók Rangadó - röviden SZÚR - műso­ros labdarúgó-mérkőzésre mindkét táborban nagy készülődés folyik. A színészek egyik legutóbbi edzé­sén ott volt Pethes Sándor is, egyike az első SZÚR résztvevőinek. - Szép, hogy ez a baráti találkozó a jubileumá­hoz is elérkezett - mondotta. - Az, hogy 1945 előtt ötször, a felszabadulás után pedig tizenkilencszer ke­rült sorra, azt hiszem azt is kifejezi, hogy milyen vál­tozás állt be a színészek és újságírók emberi viszo­nyában is. Mi, amikor 1920-ban először találkoztunk a kerek labda közös hívása nyomán az MTK pályán, azt hiszem, jó alapokat raktunk le. — Valamit a jubileumi mérkőzésről... — Zenthe Feriéknek győzniök kell! Egy kicsit el­húztak az eddigi 24 mérkőzésen az újságírók, egyik lapban azt olvastam, hogy 12 győzelmük van, nyolc­szor játszottak döntetlenül és csak négy esetben győztek eddig a színészek. Az utóbbi években viszont már nekünk ment jobban és remélem, hogy május 21-én ismét törlesztenek a fiúk. No, meg azt is remé­lem, hogy a jubileumi műsor méltó lesz az eddigiek­hez! T­RAV­I­ATA Greta Garbót említi a „Traviata’’-felújítás rendezője, Békés András, miközben a színpadon a harmadik felvonás díszletállító próbája folyik. Greta Garbót, akinek „Kaméliás hölgy’’-filmjét a minap megnézte a fel­­újítás valamennyi részvevője, műhelytanulmányként. Könnyes műhelyta­nulmány lett! S meghatottságát aligha restellte bárki is. Egy nagy mű­vészasszonynak szólt, aki azon a filmen nem tévedt nő volt, nem kurtizán, nem kitaszítottja a társadalom képmutatásának, hanem: ember, aki léte vagy a történet első pillanatától magában hordozza, szinte érzi: úgy vi­seli és viseli el az elkerülhetetlen tragédiát. A „Traviata"­­ érzelmes mű. Napjainkban sokan tán ezért fordulnak el tőle. De még inkább azért, mert „hagyománynak” tisztelt naturalizmu­sok miatt olykor érzelgőssé vált a színpadon. Fölidézhet-e valami „újat” egy „Traviata”-felújítás? Értelmezheti-e másként a művet, mint amilyen? Aligha. Viszont le kell bántania róla mindent, ami rárakódott. Egy em­bert kell fölmutatni, aki így vagy úgy, biztosan elbukik, s aki a pusz­tulás felé haladó úton találkozik az első, őszinte, hatalmas érzéssel. Bu­kása épp ezért oly tragikus. Verdi művét április 28-án és 30-án újítja fel az Erkel Színház. Déry Gabriella, Korondy György, Melis György az egyik — Dunszt Mária, Bartha Alfonz, Palócz László a másik szereposztás vezető hármasa. Bor­bély Gyula és Oberfrank Géza a két karmester. A képen: Déry Gabriella és Metis György. Április 17-én kezdődött meg Kaposvárott a dunántúli színházak találkozója. A kitűnő kezdeményezés egyik legfontosabb célkitűzése a magyar dráma ügyének felkarolása volt: a résztvevő színházak va­lamennyien magyar szerzők műveivel jelentkeztek. A pécsi Nemzeti Színház képviseletében a Pécsi Balett Bartók „A csodálatos manda­­rin”-ját, valamint Szokolay Sándor, Petrovich Emil, Szöllőssy András, Láng István és Kurtág György műveit mutatta be, a veszprémi színház Sarkadi Imre „Ház a város mellett” című művével szerepelt; a győri együttes Taar Ferenc „Örök harag” című darabját, a vendéglátó ka­posvári társulat pedig Görgey Gábor „Rokokó háború" című tragikus bohózatát adta elő. A zsűri elnöke, Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója volt A legjobb rendező díját Sándor János kapta a „Rokokó háború” ren­dezéséért. A legjobb férfi alakításért Görbe János, a legjobb női ala­kításért pedig a kaposvári színház két művésznője, Demeter Hedvig és Timár Éva kaptak díjat Díjat kaptak még Solti Bertalan, Bicskey Károly és Máriáss József színművészek, valamint Székely László a „Rokokó háború” díszlettervezője. Képünkön: egy jelenet a kaposvári együttes előadásából. SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJA

Next