Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-13 / 41. szám

Ketten a gyémántdiplomások közül H­atvan esztendeje őrzi Zala Karola azt a nemzeti színű szalaggal át­kötött parányi babércsok­rot, amelyet friss színiaka­démiai diplomája mellé kapott Váradi Antal igaz­gatótól. Az 1907-es, elsár­gult diplomán az egykori nagynevű tanárok: Csillag Teréz, Hegedűs Gyula, Császár Imre, Ujházy Ede kézjegyei.* A Jászai Mari Otthon szobájában a fényképek, korabeli színlapok, a köny­vek sokasága között felele­venedik a múlt. — Játszottam én min­denféle szerepet, prózát, drámát, operettet, még ka­barét is — mondja Zala Karola. — A színiakadé­miáról Beöthy László szer­ződtetett a Magyar Szín­házhoz, és igazán elmond­hatom, hogy játszottam va­lamennyi budapesti szín­házban, az Andrássy úti kabarétól a Nemzeti Szín­házig. De sokat voltam a színpadon Honthy Hanna meg Jávor Pál édesanyja! Egy nagyon régi emlék­ről így mesél: — Két hétig vendégsze­repeltünk Bécsbe­n a Josef­­ Städter Theaterben. A Nagymamát adtuk Blaha Lujzával a címszerepben. Amikor hófehér csipkeru­hában, ezüstös hajjal meg­jelent a színpadon, a néző­tér valóságos virágbokréta lett. Zsebkendőt lengetve ünnepelték. A Kaméliás hölgyet is játszottuk, Már­kus Emíliával és Ódry Ár­páddal. Filmszerepeim kö­zül — még néma filmben is felléptem —, az Ida re­gényére emlékszem vissza szívesen. Gaál Franciska, Rátkai Márton és Lázár Mária voltak a partne­reim. Húsz éve, hogy elvonult a színpadról, azóta nyugdí­jas, a Jászai Mari Otthon lakója. Néhány évig még eljárt a rádióba.­­Az anyák öt percében szerepeltem, meg filmeztem.« A Nosz­­ty fiú esete Tóth Marival című filmben játszott utoljára. — Mostanában már rit­kán megyek el itthonról. Nehezen vágtam neki az útnak, amikor meghívtak, hogy a Színház- és Film­­művészeti Főiskola tanév­nyitóján vegyem át a gyé­mántdiplomát. Végtelenül örültem, amikor a töb­bi nyolcvanesztendőssel, osztálytársaimmal talál­koztam. Abonyi Tivadar­ral, a kitűnő operarende- »­Játszottam én mindenféle szerepet...« (Zala Karola) Liget — legendák nélkül BAJOR NAGY ERNŐ ÍRÁSA színészbejárónál, ahol hajdan Somlay Artúrt láttam várakozni, ahol Bajor Gizi hangja igézett meg egyszer, amint csodálkozó boldogan mondta: -Lám, esik!* — egy bábszí­nészt várok. Negyvenes férfit, Ke­mény Henriket, arcát nem ismeri az ország, képét tízórai pénzükön nem vásárolják meg álmodó diáklányok. Az Állami Bábszínház kilencvenéves palotája mégis alighanem az Édent jelenti életében. Hiszen valaha a Nép­liget Vitéz Lászlóját mozgatta. Kör­nyezetében Miss Arabella dolgozott, aki­­tudta a jelent, látta a jövőt*, szemfényvesztők ígérték trükkjeikről a szájtátó közönségnek:­­fel lesz tár­va, meg lesz mutatva*, elnyűtt erőmű­vészek hívták kétkedve párviadalra­­a nagyérdeműt*, kesernyés kuplééne­­kesek indították a kimenőző cselédlá­nyokat és a közeli kaszárnyából sze­rény léningjukat odahordó közvité­zeket. Már a nagyapja bábjátékos volt. Apja is hű maradt e hivatáshoz, így ő már kisgyermek korában kellé­keket rendezett, gramofont kezelt és játszott. A Paprika Jancsi ligeti vilá­gából a város egyik legpatinásabb színházába jutni — szinte a mesehő­sök sorsa. És ez a tehetséges, komoly ember azt mondja nekem: - Azért a Liget... Mégsem volt pokol, mint ahogy mondják ... Ugye nem ért fél­re. ..* Nem értem félre... A krajcáros szórakozások vásott díszleteiből való­ban áradt valami életvidámság. Ple­bejus harmadunokatestvére volt ez a hely a szeriőz Városligetnek. A Nép­ligetben a látogató végigheveredhetett a fűre terített pokrócon. Itt nem volt külön belépő, mint az Angol Park­ban. Az idén százéves Népliget a kül­város embereié volt. MOZIGÉPÉSZEK ŐSAPJA Milyen ma a Népliget, ahonnan el­hessentették a vurstli-legendákat? Jelentős része gondozott gyep és vi­rág. Nyugdíjas korú hársak és pla­tánok, sok pad, jó csönd ... Negyedmillió ember él a vonzási körében. Csak a József Attila lakóte­lep népessége annyi, mint egy köze­pes megyeszékhelyé. A régi mutatványos tér mint egy liánokkal befuttatott néma maya-vá­ros az őserdőben. Az utak.. . harcko­csik tiporhatnak úgy szét egy gyalog­ösvényt, ahogy az idő elbánt e kor­zókkal. Még a padok zöme is inkább csak vidám absztrakció, mint ülőal­kalmatosság. Vagy ötven régi mutat­ványoscsalád még most is ott él a job­bára líciumsövénnyel övezett félig fa - félig kő házikókban, melyek már fogantatásuk pillanatában egyet jelen­tettek az ideiglenességgel. Vajon, szemügyre vette már valaki, hogy a perifériák szórakozástörténeti (egyik-másikra a művelődéstörténeti sem túlzó jelző) históriájának milyen szereplői élnek ebben a dudva szegé­lyezte rezervátumban? ... Idős asszony a Grimm-mesékből ismert faházban. Valahonnan a cseh nyelvterületről került ide férjhez jó fél évszázada. Mondataiban még min­dig idegen akcentus bújócskázik. Ap­ró könyvszekrényében mégis olyan szerzők művei várják olvasójukat, mint Krúdy, Beöthy Zsolt, Berzsenyi Dániel, Justh Zsigmond, Ambrus Zol­tán. Szomszédságában elolvasható a fa­kult fölirat egy bódén: »Dir — dur — bele!* A néni emlékszik a bakapará­dékra, Dodóra, a magyar táncosra, Haraszti úrra, a nő imitátorokat fog- 20

Next