Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-13 / 41. szám
Ketten a gyémántdiplomások közül Hatvan esztendeje őrzi Zala Karola azt a nemzeti színű szalaggal átkötött parányi babércsokrot, amelyet friss színiakadémiai diplomája mellé kapott Váradi Antal igazgatótól. Az 1907-es, elsárgult diplomán az egykori nagynevű tanárok: Csillag Teréz, Hegedűs Gyula, Császár Imre, Ujházy Ede kézjegyei.* A Jászai Mari Otthon szobájában a fényképek, korabeli színlapok, a könyvek sokasága között felelevenedik a múlt. — Játszottam én mindenféle szerepet, prózát, drámát, operettet, még kabarét is — mondja Zala Karola. — A színiakadémiáról Beöthy László szerződtetett a Magyar Színházhoz, és igazán elmondhatom, hogy játszottam valamennyi budapesti színházban, az Andrássy úti kabarétól a Nemzeti Színházig. De sokat voltam a színpadon Honthy Hanna meg Jávor Pál édesanyja! Egy nagyon régi emlékről így mesél: — Két hétig vendégszerepeltünk Bécsben a Josef Städter Theaterben. A Nagymamát adtuk Blaha Lujzával a címszerepben. Amikor hófehér csipkeruhában, ezüstös hajjal megjelent a színpadon, a nézőtér valóságos virágbokréta lett. Zsebkendőt lengetve ünnepelték. A Kaméliás hölgyet is játszottuk, Márkus Emíliával és Ódry Árpáddal. Filmszerepeim közül — még néma filmben is felléptem —, az Ida regényére emlékszem vissza szívesen. Gaál Franciska, Rátkai Márton és Lázár Mária voltak a partnereim. Húsz éve, hogy elvonult a színpadról, azóta nyugdíjas, a Jászai Mari Otthon lakója. Néhány évig még eljárt a rádióba.Az anyák öt percében szerepeltem, meg filmeztem.« A Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben játszott utoljára. — Mostanában már ritkán megyek el itthonról. Nehezen vágtam neki az útnak, amikor meghívtak, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanévnyitóján vegyem át a gyémántdiplomát. Végtelenül örültem, amikor a többi nyolcvanesztendőssel, osztálytársaimmal találkoztam. Abonyi Tivadarral, a kitűnő operarende- »Játszottam én mindenféle szerepet...« (Zala Karola) Liget — legendák nélkül BAJOR NAGY ERNŐ ÍRÁSA színészbejárónál, ahol hajdan Somlay Artúrt láttam várakozni, ahol Bajor Gizi hangja igézett meg egyszer, amint csodálkozó boldogan mondta: -Lám, esik!* — egy bábszínészt várok. Negyvenes férfit, Kemény Henriket, arcát nem ismeri az ország, képét tízórai pénzükön nem vásárolják meg álmodó diáklányok. Az Állami Bábszínház kilencvenéves palotája mégis alighanem az Édent jelenti életében. Hiszen valaha a Népliget Vitéz Lászlóját mozgatta. Környezetében Miss Arabella dolgozott, akitudta a jelent, látta a jövőt*, szemfényvesztők ígérték trükkjeikről a szájtátó közönségnek:fel lesz tárva, meg lesz mutatva*, elnyűtt erőművészek hívták kétkedve párviadalraa nagyérdeműt*, kesernyés kupléénekesek indították a kimenőző cselédlányokat és a közeli kaszárnyából szerény léningjukat odahordó közvitézeket. Már a nagyapja bábjátékos volt. Apja is hű maradt e hivatáshoz, így ő már kisgyermek korában kellékeket rendezett, gramofont kezelt és játszott. A Paprika Jancsi ligeti világából a város egyik legpatinásabb színházába jutni — szinte a mesehősök sorsa. És ez a tehetséges, komoly ember azt mondja nekem: - Azért a Liget... Mégsem volt pokol, mint ahogy mondják ... Ugye nem ért félre. ..* Nem értem félre... A krajcáros szórakozások vásott díszleteiből valóban áradt valami életvidámság. Plebejus harmadunokatestvére volt ez a hely a szeriőz Városligetnek. A Népligetben a látogató végigheveredhetett a fűre terített pokrócon. Itt nem volt külön belépő, mint az Angol Parkban. Az idén százéves Népliget a külváros embereié volt. MOZIGÉPÉSZEK ŐSAPJA Milyen ma a Népliget, ahonnan elhessentették a vurstli-legendákat? Jelentős része gondozott gyep és virág. Nyugdíjas korú hársak és platánok, sok pad, jó csönd ... Negyedmillió ember él a vonzási körében. Csak a József Attila lakótelep népessége annyi, mint egy közepes megyeszékhelyé. A régi mutatványos tér mint egy liánokkal befuttatott néma maya-város az őserdőben. Az utak.. . harckocsik tiporhatnak úgy szét egy gyalogösvényt, ahogy az idő elbánt e korzókkal. Még a padok zöme is inkább csak vidám absztrakció, mint ülőalkalmatosság. Vagy ötven régi mutatványoscsalád még most is ott él a jobbára líciumsövénnyel övezett félig fa - félig kő házikókban, melyek már fogantatásuk pillanatában egyet jelentettek az ideiglenességgel. Vajon, szemügyre vette már valaki, hogy a perifériák szórakozástörténeti (egyik-másikra a művelődéstörténeti sem túlzó jelző) históriájának milyen szereplői élnek ebben a dudva szegélyezte rezervátumban? ... Idős asszony a Grimm-mesékből ismert faházban. Valahonnan a cseh nyelvterületről került ide férjhez jó fél évszázada. Mondataiban még mindig idegen akcentus bújócskázik. Apró könyvszekrényében mégis olyan szerzők művei várják olvasójukat, mint Krúdy, Beöthy Zsolt, Berzsenyi Dániel, Justh Zsigmond, Ambrus Zoltán. Szomszédságában elolvasható a fakult fölirat egy bódén: »Dir — dur — bele!* A néni emlékszik a bakaparádékra, Dodóra, a magyar táncosra, Haraszti úrra, a nő imitátorokat fog- 20