Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-24 / 8. szám
Elfelejtett Madáchdráma Keresztúri Dezső a „Csók végnapjai”-ról Mialatt a Nemzeti Színházban a Mózest táblás házakkal, tömegeket vonzó sikerrel játsszák, Keresztúrij Dezső újabb Madách-drámát bányászott ki a teljes feledés mélyéből. Hogyan? Úgy, hogy a Gyulai Várszínház gazdái hozzá fordultak: szeretnének a környezethez illő, eddig kevéssé ismert klasszikus drámát színre vinni. Keresztury hosszas tanakodás és latolgatás után, Madách «Csak végnapjai« című darabját ajánlotta. Mikor írta Madách ezt a színművét? — Első változatát már fiatal korában megírta — mondja Keresztury —, de később, még Az ember tragédiája és a Mózes előtt, átdolgozta. Megint csak kiderült, hogy Madáchnak semmiféle élő kapcsolata nem volt a színházzal, s balladaírói alkata a kitűnő, kisebb drámai jelenetek sorában mutatkozik meg. Ezeket a jeleneteket a Tragédiában vagy a Mózesben a nagy történelmi koncepció köti össze egymással. A »Csák végnapjai« a korszak történelmi igényének szolgálatában jött létre. A letaposott szabadságharc után egy évtizedre a monarchia megroppant, az 1860-as évek második fele az úgynevezett reménység évei voltak. Az irodalomban a nagy függetlenségi hősök kerültek előtérbe. Csák Máté alakja is az idegen uralkodóval szembeszálló hős eszményképe lett. — Milyen átdolgozásokra szorul ez a Madách-dráma? — Lényegesebbekre, mint a Mózes. A »Csák« — noha szikár kompozícióvá mű, de az egyik fele hiányzik. Sok megkapóan szép politikai és érzelmes mondanivalót tartalmaz, de például a főhősnek nincs a darabban ellenfele, így hát a darab műfaja a mai stádiumában többé-kevésbé monológ. — Hogyan segít ezen? — Ma is jóformán minden napomat Arany Jánossal töltöm, s tőle kaptam útmutatást Csák Máté megértéséhez is. Csák az öreg Toldi alakját idézi emlékezetembe, az ő csaknem tragikus humorát. A reformkor, a régi és az új viaskodása volt. Csak az a fajta derék, régi magyar, akire szükség van, mert becsülete, ereje, tisztességtudása, nemzeti érzése az, ami egy nemzetet nemzetté tesz. De ha csupán visszatekint és az új világba nem tud beleilleszkedni, nevetségessé, faragatlanná és tragikussá válik. A dráma átdolgozásában három lényeges feladattal kell megbirkóznom. Először is a nyelvi simítás a dolgom, ez a darab ebben a tekintetben kevésbé érett írásmű, mint a Mózes. A második: Csák Máté történelmi értelmezése. Egy évszázad telt el azóta. S ma már tudjuk, hogy az oligarcha Csák mégsem azonosítható a teljes nemzettel. A harmadik: Csák ellenfele csakis a király, vagyis Róbert Károly lehet a drámában. — Vagyis Madáchot, a történelmi drámát mai nézőszögből írja át. Hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy mégis hűséges akar maradni az eredeti darab szelleméhez? — Madáchot semmiképpen sem hamisítom meg. Az igazság akkor is igazság volt, csak mai távlatból világosabban látjuk. A megbízatást és benne a magam írói állásfoglalásának hangsúlyozását azért is mertem vállalni, mert kutatásaim eredményeképpen a kor minden rezdülését minden problémáját jól ismerem Mert nemcsak tanulmányoztam, hanem át is éltem. Ez a történelemszemlélet volt Széchenyi, Kemény Zsigmond és Arany legnagyobb dilemmája. Sok rokonságot érzek velük az én magam személyes problematikámmal. Csákban a »mélymagyarok« figuráját is meg akarom írni. Azt a kérdést eszegetni, hogy ki az igazi magyar? Az-e, aki mindenáron a hagyományokhoz ragaszkodik, vagy az, aki a jövőt akarja felépíteni? A drámát nem kívülről, nem hűvös és józan objektivitással akarom mai színpadra formálni, hanem a magam vérével. Ha ez sikerül, akkor a darabnak személyi hitele is lesz. A munkához máris hozzálátok. Ahhoz, hogy a dráma nyáron előadásra kerüljön, a próbákat jó előre meg kell kezdeni. (gách) (Kotnyek Antal felvétele.) Bánki Zsuzsa a «csendes ház» előtt * Egy részlet a bűbájos otthonból; itt készül a színésznő új szerepére, Gertrud alakjának megformálására a Vígszínház új darabjában 15