Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-13 / 28. szám
melyet számottevő munka és próbatevés nélkül soha ki nem alakulhat. Nem tudni előre, milyen lesz színészsorsuk, hiszen még nem jött el a kiforrás ideje, de — hogy egy léha hasonlattal éljek — a mustban is megérezni már egy kicsit a leendő bor ízét. Privát találkozásunk a jaffaszörppel enyhítgetett nyári aléltság ellenére eleven és mozgalmas jókedvvel volt tele. Mintha az életelvük is a jókedvű játék volna. Mi még csak gyerekeik vagyunk, mondja Monori. Nem vagyunk mi még érdekesek a készülő újságcikknek, mondja őszintén Pálos. Hát, ha már nem is gyerekek, de még diákok. Harmadéves színifőiskolások. 1965-ben nyolcszázad magukkal jelentkeztek színinövendéknek. A nyolcszázbóltizenhatot vettek fel, a második év végén újabb négy hullt ki, maradtak tizenkettes Mind Szinetár Miklós színészosztályának növendékei. Hat lány, hat fiú. Jövőre végeznek. — Szinetár tanár úr — mondja Schütz (avagy, ahogy maguk közt szólítják, a Lüci) — sohasem fogadja el tőlünk csak azt, amit ő tanít nekünk, ő egy színészfeladat ötven megoldása közül — az ötvenegyedikre kíváncsi. A sajátunkra. Bizonyára ez az egyik alapja a határozott karakterelképzelésre való hajlamuknak és törekvésüknek. Tanulnak, vizsgáznak, a vizsgaelőadásokon meglepő leckék megoldásán szorgoskodnak. De az iskolapadból jól ismert minden riadtság és szertelenség nagy fegyelemmé és felelősséggé öszpontosul, ha a nagyközönség elé lépnek. S ebből támad a játékuk könnyed természetessége. De egy bizonyos: a vizsgadrukk egy alkotó fajtája egész színészéletüket végig fogja kísérni. Hogyan mutathatnám be őket személyes jelleggel külön-külön? Talán legjobban saját szavaikkal. JOBBA GABI: A három évvel ezelőtti Ki mit tudón szerepeltem először a nagy nyilvánosság előtt. Bár korábban énekesnő szerettem volna lenni, ott szavaltam. A középdöntőben kiestem. Kazimir Károly zsűritag volt. De zsűritag volt a főiskolai felvételi vizsgán is, ahol már bekerültem. A Tháliába is ő rendez engem és Lilit, különösen a stúdiószínpadon lehet nagyon sokat tanulni, nagyon a lényegre koncentráló munka folyik ott. "MONORI LILI: Gyors- és gépírónő voltam, amikor jelentkeztem felvételire. Csak feltételesen vettek fel, mert akkor még nem volt meg az érettségim, de aztán azt is letettem. Szinte hinni sem akartam, amikor ezt azettszerepet rámasztották a Tháliában. PÁLOS ZSUZSA: Láng Rudolf mellett jelmeztervező gyakornokként kezdtem a Vígszínházban. A jelmeztervezés volt akkor minden álmom. Aztán addig-addig ültem a próbákon, míg a színészhivatás vonzásába nem kerültem. A felvételi egyből sikerült... A Nemzetiben a Mózesben is játszom. SCHÜTZ ILA: Nekem már nem ment ilyen könynyen. Négyszer futottam neki a felvételinek, míg sikerült. De sikerült. A főiskolán rendre görög tragikai, meg öregasszony- és mamafeladatokat kaptam. De csak annál jobb érzés visszafiatalodni. Amikor a József Attila Színházba behívtak Zsuzsával, még nem reméltük, hogy ennyire bíznak bennünk. Ja, és a Madách Kamarában, az Enyhítő körülményben is van most egy kedves beugrásom ... Színészi életrajzuk még ennyire rövid. És csak most kezdik el gyűjteni a róluk szóló lapkivágásokat. Ez a riport, gondolom, már az album második oldalára kerül. Sas György Schütz Ha: . az Enyhítő közülményben is van most egy kedves beugrásom” Három lány a négyből a Vár oldalában: Monori Lili, Pálos Zsuzsa, Jobba Gabi (Fejes László felv.)