Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
„ 147 Öröm és ti siker felpezsdít " Gyémántés vasdiplomások A színhely az Ódry Színház, a történés a Színművészeti Főiskola évadnyitó ülése. Fent, a színpadon a vezetőség és néhány hivatalos vendég, lent a nézőtér első sorában idős művészek, akik hatvan évvel ezelőtt, vagy még régebben végezték tanulmányaikat. Mögöttük a növendékek, Nádasdy Kálmán főigazgató beszéde végén sorolja, kik kapnak ma gyémánt-, illetve vasdiplomát. S máris mondja az elsőt: Beness Ilona, a Kolozsvári Állami Magyar Színház érdemes művésze, 1908-ban vizsgázott a budapesti színiakadémián. Felzúg a taps.. Nézem Beness Ilona harmonikus vonásait, ma is szoborszép kezét, mellyel szemét tapogatja. Könnyespárás tekintettel hallgatja a hozzá intézett szavakat. Nem, ő ma sem mesebeli anyóka, és nem életkora fon glóriát homloka köré. Néhány nappal ezelőtt az Egy művész halála előadása után, a szűnni nem akaró vastaps azért zúdult rá, mert bensőséges alakításával, zengő hangjával, tiszta fényű beszédével elbűvölte a közönséget. — Micsoda ajándéka az életnek, hogy itt lehetek — suttogja most elérzékenyülten — és éppen ebben az időszakban vendégszerepelhettem Budapesten ... Közben osztják a többi gyémántdiplomát is: Harsányi Gizi, Harsányi Rezső és Kiss Lajos kapja meg, utána Batizfalvi Elza, aki 1903-ban végzett már, vasdiplomát vesz át Nádasdy Kálmántól, csakúgy mint a korelnök, az örök fiatal és ma is szép 94 éves Kürty Sári, aki a múlt században, 74 évvel ezelőtt lett színésznő. Az itt megjelent idős művészek közül, Beness Ilona az egyetlen ma is aktív színésznő. Habár azt mondja: a budapesti fellépés volt a hattyúdala — A tanáraim? — tűnődik — Csillag Teréz, Újházi Ede, Császár Imre, Molnár László, a táncprofesszor pedig Róka Pál volt. Semmi sem hullt ki az emlékezetemből, mindent úgy látok, mintha tegnap éltem volna át. .. Pesten született, de színészi karrierje Szamosújváron kezdődött. Drámai szendének és drámai hősnőnek szerződtették. Rögtön főszerepeket kapott. Volt Székesfehérvárott, volt Pesten az Érdekes kabaréban, játszott a frontszínházban a katonáknak az első világháború alatt, jelentős filmsikereket aratott a némafilm korában .. Mire megvénülünk, Elnémult harangok, Fekete gyémántok, Karenina Anna, hogy csak néhány címet említsünk. Aztán Nagyváradra hívták, ottmaradt tíz évig. Onnan szerződött át Kolozsvárra, az akkori Nemzeti Színházhoz, amelynek harminckét évig volt a tagja. Volt? Mert hiszen most a Színművészeti Főiskola ünnepi ülésén Senkálszky Endre a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója úgy beszél Beness Ilonáról, mintha ma is az együttes tagja volna. Holott hét évvel ezelőtt nyugdíjba ment S ,ma már nyolcvanadik évét tapossa. Igen ám, de közbejött valami: vagy négy évvel ezelőtt bemutatták az Egy művész halála című drámát, (amelynek főszerepét Lovinescu Kovács György testére szabta, neki írta), és akkor becsöngettek Beness Ilonához, kérlelték, játssza el benne a dada szerepét. Nem bírt ellenállni, a színház visszaszippantotta bűvkörébe. És Ilonka néni, aki nyugdíjazásáig ötszáznál több szerepet játszott a hírneves kolozsvári színpadon, most újabb nagy sikert aratott. Nemcsak Kolozsvárott szerepelt benne, hanem turnézott a társulattal Erdély-szerte, sőt aztán Bukarestben is. Vagy másfél évvel ezelőtt hagyták abba a darab sorozatos előadásait. És amikor a pesti vendégszereplésre készültek, megint csak felkeresték Beness Ilonát. — Boldog voltam, hogy hívtak és jöhettem — mondja —. De amit itt kaptam, azt a temérdek szeretetet és kedvességet, az több volt, mint amire számítottam . . . Megint csak elgyönyörködtet plasztikus, szép beszédével. — Ezt is itt tanultam, a budapesti színiakadémián — így szerénykedik. — Ilonka nénit nem fárasztotta a hosszú utazás és a vendégszereplés ? — Az öröm és a siker csak felpezsdít. De miért is volnék fáradt Miért is, csakugyan? Hiszen a színpad és a taps bőségesen kárpótolja a nyolcvan évért. . (gách) A vas- és gyémántdiplomások a nézőtér első sorában ..Az élet ajándéka, hogy itt lehetek. .. Beness Ilonát köszöntik, aki 1908-bar vizsgázott a főiskolán. (Laczkovich felv.)