Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-11 / 2. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ VETÉLKEDŐK Olvasóink közül többen érdeklődtek, feltehetőleg a soron következő kerületek lakosai, a felkészülés módjáról. A XV. kerület népművelési osztályának munkatársa, a héten lezajlott vetélkedő egyik főszervezője, Varjasi László így számol be erről: — November óta plakátokon, osztogatókon és hangos kocsikról hívtuk fel kerületünk dolgozóinak figyelmét a „nagy mérkőzésre”. Nekünk nincs úgynevezett „nagy emberünk” a kerületben, annál több a lokálpatrióta. Különböző asztaltársaságokat hoztunk létre, amelyek egy-egy vezető segítségével tanulmányozták a különböző kérdéskomplexumokat. Az adás előtti napon főpróbát tartunk a résztvevőkkel, az általunk összeállított — nem a tv-ben elhangzó — „rázós” kérdésekből. A III. kerületiek nevében Vörös Gyula vb-elnökhelyettes adott tájékoztatást. „A versenyben még erősebbé vált a szülőföld, a munkahely szeretete — mondotta. Igen sok anyagot gyűjtöttünk, és függetlenül attól, hogy nyerünk-e, vagy sem, a felszabadulás 25. évforduljára könyvet adunk ki Óbuda történetéről. Az eddigiekben a kérdések egy része egyébként olyan volt, amelyre kizárólag specialista szakemberek adhattak csak választ, s amely így kizárta a lakosság szélesebb rétegeit. Remélem, a további adásokból ezt az irreális tényezőt kiküszöbölik.” (k. j.) A KUPAGYŐZTES — Hogyan tovább? - kérdeztük Koós Jánostól, a Slágerkupa győztes csapatának kapitányától. - Továbbra is szeretnénk Hofi Gézával közös show-műsorokat csinálni. Meggyőződésem, hogy az igazi show-hoz jó muzsika, sok szellemes fordulat és mindenekelőtt jó humor kell. Hofival remekül megtaláltuk egymást, ami bennem lappangó humor volt csupán, ő azt is nagyszerűen kiaknázta. Hat év óta szoros barátság és munkaviszony köt össze bennünket, eddig is gyakran jártunk vidékre, nem egy számunk éppen a hosszú utakon született meg. A Mojszejev-együttes paródiája például egy gépkocsi „lerobbanásának” emléke. Egyébként a Slágerkupa döntője után, melyet az Intervízió is átvett, ezzel a számunkkal vendégszereplésre hívtak minket Moszkvába. Egyéni terveim? A pódium után kapcsolatot szeretnék teremteni a színházzal és a mozival is. Legnagyobb vágyam, hogy mint musical-színész debütáljak. Remélem, hogy filmszínészi alakításom - Révész György „Az oroszlán ugrani készül” című filmjében egy főszerepet játszom - sikert arat majd. (I. é.) mmamm A RIPORTER SIKERE Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke újévi beszédében a gyermekgondozási segélyről szólva említést tett az erről szóló kitűnő tv-riportról, amelyet Molnár Margit készített. Visszaidézte a miniszterelnök azokat a szavakat is, amelyeket a riport sugárzása közben önkéntelenül mondott. ..Margitka, hagyja már abba, ne szaggassa a szívemet.” Ez a panasz tulajdonképp a riport hatásosságának dicsérete. Mit szól ehhez Molnár Margit? — Ezzel a riporttal munka közben számos probléma volt, de most már úgy érzem — megérte. Mindig meg kell keresni az ország, a társadalom dolgaiba való beleszóláshoz, a feltérképezéshez a megfelelő időt, a módot és az emberséges hangot. Az objektív igazságnak a tévében szubjektív riportokban kell kifejeződnie. Amikor a téma után nyomoztam, nem gondoltam ekkora sikerre, nem számítottam ilyen gyors intézkedésekre, de bevallom őszintén, arra sem, hogy a bemutató elé ilyen sok akadály gördül majd. Érzésem szerint ennek a riportnak a fogadtatása bizonyítja, hogy bátrabban kell ezentúl is ■megkeresni azokat a megoldásra váró kérdéseket, amelyek feltevését a nézők elvárják tőlünk. (L) A műsor margójára DELFIN-ÜGYBEN Az újévi Parabelé műsorban szerepelt egy delfinen lovagló hölgy, azzal a humoros ötlettel, vajon milyen szöveggel közölnék a képet a különböző lapok. Miért maradt ki ebből a Film Színház Muzsika? — kérdi Káldi Dezső csornai olvasónk. A szóbanforgó képet a Parabólé szerkesztősége rendelkezésünkre bocsátotta azzal, hogy írjunk hozzá, amit akarunk. Eleget téve olvasónk kérésének. ..bizalmasan” közöljük, mit írnánk a kép mellé a Pillantás a világba rovatunkban. „Ez a barnabőrű hableány nem más, mint Debellah Telibay, akit Jacques Fennes meszticproducer ebben a pózban pillantott meg az Északi-Jeges-tenger plázsán. A világ legnagyobb hírügynökségei tudni vélik, hogy az elbűvölt pénzember azonnal leszerződtette az új csillagot a delfinek szerelmi életéről szóló új szuperprodukció címszerepére..” . Vagy ha nem, hát — valami hasonló . . . HÁT... Ide másolom, mit ír az Értelmező Szótár a — szerintem — leggyakrabban előforduló magyar szócskáról: „Nehezen induló beszélgetésben, akadozó párbeszédben a szavak, a kifejezés keresésének, a habozásnak jelölésére, rendszerint hosszabb szünetekkel megszakítva, néha hasonló értékű kifejező mozgástól kísérve.’* Ez a szócska, a hát. Többször említettük már, mennyire szeretik színészeink. De hogy nemcsak a színpadon, a képernyőn is megszámlálhatatlanul elhangzik, tanúsította minap egy jó félórás játék. Két főszereplője — megszámoltam — ötvenkétszer kezdte szövegét „hát”-tal. (Gyanítom, az író egyszer-kétszer ha leírta a párbeszédekben !) Színész-szokás. Gondoltam újfent. Mígnem végighallgattam a hivatali szobában, majd egy budai parkban folyó, érdekes televízió-interjút. A riporter kérdezett, a riportalany pedig válaszolt. Minden felelet-sorozata „hát”-tal indult! (Akkor arra gondoltam, javasolni kellene, hogy aki a televízióban ezzel a bűvös szócskával kezdi szövegét, fizessen „hát”-onként egyegyr forintot a színes tévé fellendítésének javára!) És akkor föltűnt jeles hírlapíró kollégám este a tv-híradó konferansziéjaként s így kezdőé: „Hát itt van az újév első napja . . .” És így is folytatta, valahányszor új témát kellett bevezetnie: „Hát... ez meg amaz ...” „Hát... így meg úgy .. Akkor, ott, a képernyő előtt megsuhintott a kétségbeesés : hát már az újságírók is?! 29