Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-31 / 22. szám
lAIAMAMUISTfL 1919 ftVGVSSTUSIG 10. MUNKÁBAN fl FILMRENDEZŐK A szervezeti problémák megoldása után nagy lendülettel kezdtek terveik megvalósításához a filmrendezők. Már utaltunk egy cikkre, amely „Harmincöt film” címmel számolt be a készülő vagy már kész produkciókról. A korabeli sajtó híreiből kiindulva megállapíthatjuk, hogy ez a 35-ös szám nem túlzott és az alkotók terveinek csupán egy részére, a valóban forgatásra került filmekre vonatkozott. Hadd emeljük ki közülük a legérdekesebbeket. Damó Oszkár két irodalmi művet vitt filmre: Tömörkény István „ólomkatoná”ját (a mozikban „A lelkiismeret” címmel játszották) és Bródy Sándor alkotását, „A dadá”-t. Garas Márton a híres Dickens-regényt, a „Twist Olivér”-t, valamint Upton Sinclair „Kutató Sámuel”-jét forgatta, ez utóbbi „Az igazság útja” címmel került a közönség elé, de már csak a Tanácsköztársaság bukása után és 1921-ben a cenzúra betiltotta a további előadásait. A német származású Hintner Cornelius elkészítette a Victor Hugo „Marion Delorme”-jából forgatott filmjét. Lajthay Károly, a színészből lett filmrendező Guthi Soma vígjátékát, a „Kormánybiztos”-t filmesítette meg. Ennek a filmnek is a betiltás, illetve elkobzás lett a sorsa. Lajthay feldolgozta ez idő tájt Strindberg „Júlia kisasszony”-át is. Pásztory M. Miklós „A tékozló fiú”-t készítette el Hall Caine azonos című regényéből (a forgatókönyv írója Vajda László volt). Balogh Béla már májusban forgatni kezdte a „Tilos a csók” című vígoperettet, filmet készített Zola „Nantas”-a nyomán és filmre vitte Bródy Sándor vígjátékát, a „Babá”-t. És Fejezetek a Tanácsköztársaság művészeti életéből Egy megkopott kocka „A becstelen becsület” című filmből (Gellért Lajos, Haraszthy Mici, Costa Viktor) 12 SALAMON PÁL: Hozzászólás a színházelméleti vitához (I.) Az egyik legtekintélyesebb színházzal, mint jogi személyllyel szerződéses kötésbe léptem. Drámaírás tárgyában. Éppen hozzáláttam kötelezettségem teljesítéséhez, amikor hazánkban is kirobbant a totális színházról szóló vita. Szemben a hófehér papírral jöttem rá, hogy az alapfogalmakkal sem vagyok tisztában. Totális színház? Mi az? Az ember nem élhet sokáig úgy, hogy megvetésének tárgya önmaga legyen. Önemésztő szorgalommal kutatni és tanulni kezdtem. Talán nem veszik hivalkodásnak, ha kijelentem: munkám nem maradt eredménytelen, íme: TOTÁLIS SZÍNHÁZ Tót Lajosék négyszoba konyhás lakása. Tótné kissé horpadt lavórban áztatja bokasüllyedését. Tót Lajos izgalomtól kipirult arccal tesz-vesz. Gondosan köti csokornyakkendőjét. — Hová igyekszel édes, jó Lajosom? — A Totális Színházba. — Ugyan, édes, jó Lajosom, mi jutott a te eszedbe? — Szocialista brigádunk felajánlotta, hogy kollektív formában látogatunk el a Totális Színházba. — Én nem bánom édes, jó Lajosom, de még nincs rendben a sérved. Mi lesz, ha a Totális Színházban ér a baj? — Az életben kockáztatni is kell. — De nem a drága életet édes, jó Lajosom. Előbb elmegy Örkény doktor úrhoz és szépen megkérdezed tőle, nem árt-e