Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
zebb volt naphosszat csupán a kameráknak énekelni. Egy kérdés: „Elégedett a jelenlegi filmszerepeivel?” A válasz: „Szeretném megváltoztatni a forgatókönyveket, és nem azt játszani, amit eddig”. „Milyen szerepeket vállalna?" — „Valamit, amiben gondolat van. Unom már azt a fiút alakítani, aki verekedésbe keveredik, leüti ellenfeleit, majd a következő pillanatban énekel.” Elvis 1956-ban forgatta első filmjét, amelyben egy asszonyverő, durva embert alakított. Ez a szerep nem éppen a legszerencsésebb indulás volt. Elvisről egy jó szót sem írtak a kritikák. Ha kitűnően alakította volna első filmszerepét, tán akkor is elmarasztalják, mint ahogy azelőtt is tették, ő volt ugyanis az első popsztár, akinek a koncertjein kitört az eddig soha nem tapasztalt őrjöngés. Egyébként a rock and roll nevezetű táncot ő tette világszerte népszerűvé. Az 1957-ben elkészített Elvis-film, a Jailhouse Rock aztán éppen a rock and roll népszerűségének, a divatos muzsikának köszönhette sikerét Elvishez pedig dőlt a pénz. Ezután már nem lehetett róla nem tudomást venni. Majd az újgazdag sztár bevonult katonának. A közönség számára megmaradtak addig is, amíg leszerelt, a szériában gyártott filmjei. Pénzt kell keresni Ám e filmek még hollywoodi mércével is csak az igénytelenek közé sorolhatók. Az egyik film történetét tőmondatokban így ismertette egy angol újságíró: „A Clambake című film egy Elvis típusú szerep. Mindnyájan tudjuk már, mit jelent ez. Elvis egy szegény kis gazdag fiút játszik, aki elcseréli életét egy idegennel, akivel az úton találkozik és így ő lesz nincstelen. Igen, a filmben van verseny, ezegyszer vízisí, amelyet természetesen Elvis nyer meg, aztán vannak lányok, akiket természetesen Elvis meghódít, s igen, kitalálták, happy-end is van a történetben.” Egy másik film ( a Hárem-vakáció) története szerint Elvist elrabolják a tuaregek. Ebben egy filmsztárt játszik, akiről azt hiszik elrablói, hogy olyan kegyetlen, mint filmszerepeiben. Ezért ki akarják végezni. De Elvis megszökik egy szépséges háremhölgy segítségével, akiről persze kiderül, hogy hercegnő, álruhában. — Ugye, egészen újszerű? — kérdezi kajánul a film kritikusa. És mindehhez még azt is tudni kell, hogy a filmben énekelt dalok is jelentéktelenek. Egy másik újságíró a Paradicsom hawai-i módra című filmről szóló beszámolójában így kiált fel: „Az ép szerelmére, hát nem tudnak kitalálni valami eredetit, a film elkeserített, csak ültem, figyeltem a régi szituációkat, hallgattam az egyforma dalokat ... Elvis rajongói nem szeretnék-e kedvencüket inkább egy érdekes történetű, nagy alakítást kívánó filmben látni?” Később már nemcsak a kritikusok, hanem a mozitulajdonosok is panaszkodtak: „Kétségtelenül a közönség már belefáradt ezekbe az egyforma filmekbe. Csak a filmgyárosok, azok a keményfejű emberek, nem akarják ezt belátni.” És mit szól ehhez Elvis menedzsere, a katonás szigorú Tom Parker? „Ezek a filmek valójában sikeresek, sőt némelyiket többen nézték meg, mint a Cleopátrát. Persze, lehetne jobbat is csinálni, de mi nem várhatunk addig, amíg találunk egy jó forgatókönyvet. Pénzt kell keresni addig is.” Igazi amerikai nyilatkozat. Pénzt kell keresni. A nyilatkozatok nagy része 1966 végén hangzott el, s Elvis azóta is „legyártott” legalább tíz filmet. Nem jobbat és nem rosszabbat, mint amilyeneket eddig csinált. Talán ezért nem került a mi mozijaink vásznára a népszerű énekes. A ma 34 esztendős, egykori rock-fenegyerek nevében Tom Parker továbbra is bizakodó: „Mi — Elvis és a menedzser — még nem értük el a tetőpontot. Habár nagyon magasra merészkedtünk, ennek ellenére még rengeteg lépcső áll előttünk." A csodamenedzser elképzeléseit leginkább Elvis igénytelen filmjei veszélyeztetik. Indulattal és andalítón Az ötvenes évek közepén a langyos hangulatú swing muzsika londoni világába is betört a rock and roll. Az amerikai lemezeket amerikai énekesek követték, ám néhány hónapon belül Anglia is felmutatta a maga rockkirályát. Az új énekes a suhanckorú Tommy Steele. Dalai, az Elevator rock, a Two eyes és a Tallahassie Lassie óriási sikert arattak. Elhomályosult Anglia addig első számú énekesének, Johnny Ray-nek sikere, akit a Séta az esőben című dal tett világhírűvé. Tommy Steele a teenagerdivat, vagy ahogy akkoriban mondták, jampidivat szerint öltözött. Fekete bőröltönyt, szűk nadrágot és tornacipőt viselt, amiben azt a rendkívül lendületes táncot könnyedén lehetett járni. Tommy akkor nem túl hosszú, elöl kakastaréjos frizurájával manapság könnyen megbékülnének a szülők. A hanglemezsikert követte az első film, amelynek címe: Rock with the caverman (Rock a pinceemberrel). Ezt a filmet 1962 nyarán a Magyar Televízió is bemutatta. Egy fiúról szól, aki maga komponálja dalait, az akkori divatnak megfelelően természetesen rock stílusban. Eleinte csak barátainak muzsikál, kis bisztrókban énekel, ahová tódul a fiatalság. Műsorához betéved egy „jószemű” menedzser is, aki a fiút felfedezi és a film végére világhírűvé teszi. A film nem túl nagy igényű alkotás, ennek ellenére nálunk is nagy sikert aratott és közkívánatra a tv karácsonykor megismételte a vetítést. A siker nyomán bemutattak a televízióban egy másik Tommy Steelefilmet is, Herceg halásznadrágban címmel. Ez már nem holmi „életrajz”film, inkább egyszerű mesével ellátott revü. Tommy ebben a filmben már nemcsak rock and rollt táncol, hanem gondos koreográfiával megkomponált színpadi táncokat is. A dalok is jobban fésültek, már nem hasonlítanak az első vad számokhoz. Ezt követte a Minden megtörténhet című film, amely egy hanglemezgyári kotnyeles srácról szól. Volt ebben szerelem, tánc és jó néhány olyan másodosztályú sztár, akinek a nevét ma már Angliában sem ismerik. A hatvanas évek elején, amikor az újabb nemzedék énekesei — például Cliff Richard — alaposan megtépázták rock-énekesi tekintélyét, Tommy Steele a zenés színházak színpadán tűnik fel. Játszik a Hamupipőke musicalváltozatában és évente egyszer filmet is készítenek vele, amelyben szentimentális dalocskákat énekel, folyton mosolyog fülig érő szájával és hódítja a lányokat. Egyik legutóbbi filmje A kettétört hatpennys. A film főszereplője, Artie, az árva fiú nagy vagyont örököl. Ebből világkörüli útra indul, s szerelmének, Anne-nak kettétört hatpennys emlékpénzét magával viszi. Tapasztalt, felnőtt emberként tér visza, s hatalmas sportkocsival keresi a lányt. Közben finom társaságba keveredik, elvetődik egy koncertre, végignéz egy evezősversenyt, s mindeközben állandóan énekel és táncol. Természetesen végül Anne-t is megtalálja. Nagy esküvőt csapnak, ami megint csak jó alkalom ahhoz, hogy mindenki táncoljon és énekeljen. Másnaposan megtudják, hogy minden vagyonukat elvesztették. De nem csüggednek, mert a régi barátok nem hagyják cserben a fiatalokat: olyan értékű csekket adnak nekik, hogy házat vehetnek belőle. Ennyi a film tartalma. Hát nem furcsa? A lüktető rock and roll muzsika eredetileg épp ezt a mézes-mázos világot tagadta meg. Tommy Steele volt az első angol fiú, akit szidtak a felnőttek és imádtak a teenagerek. És most, alig több, mint tíz évvel később ő ugyanezt az akkor támadott ízlést szolgálja ki. Igaz, Tommy már nem suhanc, harmincéves is elmúlt, és a világgal megbékélt egykori rajongói ma már apák, anyák, s talán ők is ezt az indulat nélküli, szentimentális muzsikát kedvelik. Szervánszky Attila Vigh Miklós A jövő héten: KÖNNYCSEPP ÉS MAGÁNYOS FIÚ Elvis Presley a Stay away Joe című filmben. Partnernője Quentin Dean 26