Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

zebb volt naphosszat csupán a kame­ráknak énekelni. Egy kérdés: „Elége­dett a jelenlegi filmszerepeivel?” A válasz: „Szeretném megváltoztatni a forgatókönyveket, és nem azt játsza­ni, amit eddig”. „Milyen szerepeket vállalna?" — „Valamit, amiben gon­dolat van. Unom már azt a fiút ala­kítani, aki verekedésbe keveredik, le­üti ellenfeleit, majd a következő pilla­natban énekel.” Elvis 1956-ban forgatta első film­jét, amelyben egy asszonyverő, durva embert alakított. Ez a szerep nem éppen a legszerencsésebb indulás volt. Elvisről egy jó szót sem írtak a kriti­kák. Ha kitűnően alakította volna el­ső filmszerepét, tán akkor is elmarasz­talják, mint ahogy azelőtt is tették, ő volt ugyanis az első popsztár, akinek a koncertjein kitört az eddig soha nem tapasztalt őrjöngés. Egyébként a rock and roll nevezetű táncot ő tette világ­szerte népszerűvé. Az 1957-ben elké­szített Elvis-film, a Jailhouse Rock aztán éppen a rock and roll népszerű­ségének, a divatos muzsikának kö­szönhette sikerét Elvishez pedig dőlt a pénz. Ezután már nem lehetett róla nem tudomást venni. Majd az újgaz­dag­ sztár bevonult katonának. A kö­zönség számára megmaradtak addig is, amíg leszerelt, a szériában gyártott filmjei. Pénzt kell keresni Ám e filmek még hollywoodi mér­cével is csak az igénytelenek közé so­rolhatók. Az egyik film történetét tő­mondatokban így ismertette egy an­gol újságíró: „A Clambake című film egy Elvis típusú szerep. Mindnyájan tudjuk már, mit jelent ez. Elvis egy szegény kis gazdag fiút játszik, aki el­cseréli életét egy idegennel, akivel az úton találkozik és így ő lesz nincste­len. Igen, a filmben van verseny, ez­­egyszer vízisí, amelyet természetesen Elvis nyer meg, aztán vannak lányok, akiket természetesen Elvis meghódít, s igen, kitalálták, happy-end is van a történetben.” Egy másik film ( a Hárem-vakáció) története szerint Elvist elrabolják a tuaregek. Ebben egy filmsztárt ját­szik, akiről azt hiszik elrablói, hogy olyan kegyetlen, mint filmszerepei­ben. Ezért ki akarják végezni. De El­vis megszökik egy szépséges hárem­hölgy segítségével, akiről persze ki­derül, hogy hercegnő, álruhában. — Ugye, egészen újszerű? — kérde­zi kajánul a film kritikusa. És mind­ehhez még azt is tudni kell, hogy a filmben énekelt dalok is jelentéktele­nek. Egy másik újságíró a Paradicsom hawai-i módra című filmről szóló be­számolójában így kiált fel: „Az ép szerelmére, hát nem tudnak kitalálni valami eredetit, a film elkeserített, csak ültem, figyeltem a régi szituá­ciókat, hallgattam az egyforma dalo­kat ... Elvis rajongói nem szeretnék-e kedvencüket inkább egy érdekes tör­­ténetű, nagy alakítást kívánó filmben látni?” Később már nemcsak a kritikusok, hanem a mozitulajdonosok is panasz­kodtak: „Kétségtelenül a közönség már belefáradt ezekbe az egyforma filmekbe. Csak a filmgyárosok, azok a keményfejű emberek, nem akarják ezt belátni.” És mit szól ehhez Elvis menedzsere, a katonás szigorú Tom Parker? „Ezek a filmek valójában sikeresek, sőt némelyiket többen nézték meg, mint a Cleopátrát. Persze, lehetne jobbat is csinálni, de mi nem várha­tunk addig, amíg találunk egy jó for­gatókönyvet. Pénzt kell keresni addig is.” Igazi amerikai nyilatkozat. Pénzt kell keresni. A nyilatkozatok nagy ré­sze 1966 végén hangzott el, s Elvis az­óta is „legyártott” legalább tíz filmet. Nem jobbat és nem rosszabbat, mint amilyeneket eddig csinált. Talán ezért nem került a mi mozijaink vásznára a népszerű énekes. A ma 34 eszten­dős, egykori rock-fenegyerek nevében Tom Parker továbbra is bizakodó: „Mi — Elvis és a menedzser — még nem értük el a tetőpontot. Habár na­gyon magasra merészkedtünk, ennek ellenére még rengeteg lépcső áll előt­tünk." A csodamenedzser elképzeléseit leginkább Elvis igénytelen filmjei ve­szélyeztetik. Indulattal és andalítón Az ötvenes évek közepén a langyos hangulatú swing muzsika londoni vi­lágába is betört a rock and roll. Az amerikai lemezeket amerikai éneke­sek követték, ám néhány hónapon be­lül Anglia is felmutatta a maga rock­­királyát. Az új énekes a suhanckorú Tommy Steele. Dalai, az Elevator rock, a Two eyes és a Tallahassie Lassie óriási sikert arattak. Elhomá­lyosult Anglia addig első számú éne­kesének, Johnny Ray-nek sikere, akit a Séta az esőben című dal tett világ­hírűvé. Tommy Steele a teenager­­divat, vagy ahogy akkoriban mondták, jampidivat szerint öltözött. Fekete bőröltönyt, szűk nadrágot és tornaci­pőt viselt, amiben azt a rendkívül lendületes táncot könnyedén lehetett járni. Tommy akkor nem túl hosszú, elöl kakastaréjos frizurájával manap­ság könnyen megbékülnének a szülők. A hanglemezsikert követte az első film, amelynek címe: Rock with the caverman (Rock a pinceemberrel). Ezt a filmet 1962 nyarán a Magyar Televízió is bemutatta. Egy fiúról szól, aki maga komponálja dalait, az ak­kori divatnak megfelelően természete­sen rock stílusban. Eleinte csak bará­tainak muzsikál, kis bisztrókban éne­kel, ahová tódul a fiatalság. Műsorá­hoz betéved egy „jószemű” menedzser is, aki a fiút felfedezi és a film vé­gére világhírűvé teszi. A film nem túl nagy igényű alkotás, ennek ellenére nálunk is nagy sikert aratott és köz­kívánatra a tv karácsonykor megis­mételte a vetítést. A siker nyomán bemutattak a te­levízióban egy másik Tommy Steele­filmet is, Herceg halásznadrágban címmel. Ez már nem holmi „életrajz”­­film, inkább egyszerű mesével ellátott revü. Tommy ebben a filmben már nemcsak rock and rollt táncol, hanem gondos koreográfiával megkomponált színpadi táncokat is. A dalok is job­ban fésültek, már nem hasonlítanak az első vad számokhoz. Ezt követte a Minden megtörténhet című film, amely egy hanglemezgyári kotnyeles srácról szól. Volt ebben szerelem, tánc és jó néhány olyan másodosztályú sztár, akinek a nevét ma már Angliá­ban sem ismerik. A hatvanas évek elején, amikor az újabb nemzedék énekesei — például Cliff Richard — alaposan megtépáz­ták rock-énekesi tekintélyét, Tommy Steele a zenés színházak színpadán tűnik fel. Játszik a Hamupipőke mu­sicalváltozatában és évente egyszer filmet is készítenek vele, amelyben szentimentális dalocskákat énekel, folyton mosolyog fülig érő szájával és hódítja a lányokat. Egyik legutóbbi filmje A kettétört hatpennys. A film főszereplője, Artie, az árva fiú nagy vagyont örököl. Ebből világkörüli út­ra indul, s szerelmének, Anne-nak kettétört hatpennys emlékpénzét ma­gával viszi. Tapasztalt, felnőtt ember­ként tér visza, s hatalmas sportkocsi­val keresi a lányt. Közben finom tár­saságba keveredik, elvetődik egy kon­certre, végignéz egy evezősversenyt, s mind­eközben állandóan énekel és táncol. Természetesen végül Anne-t is megtalálja. Nagy esküvőt csapnak, ami megint csak jó alkalom ahhoz, hogy mindenki táncoljon és énekel­­jen. Másnaposan megtudják, hogy minden vagyonukat elvesztették. De nem csüggednek, mert a régi barátok nem hagyják cserben a fiatalokat: olyan értékű csekket adnak nekik, hogy házat vehetnek belőle. Ennyi a film tartalma. Hát nem furcsa? A lüktető rock and roll mu­zsika eredetileg épp ezt a mézes-má­­zos világot tagadta meg. Tommy Steele volt az első angol fiú, akit szid­tak a felnőttek és imádtak a teenage­­rek. És most, alig több, mint tíz év­vel később ő ugyanezt az akkor táma­dott ízlést szolgálja ki. Igaz, Tommy már nem suhanc, harmincéves is el­múlt, és a világgal megbékélt egykori rajongói ma már apák, anyák, s ta­lán ők is ezt az indulat nélküli, szen­timentális muzsikát kedvelik. Szervánszky Attila Vigh Miklós A jövő héten: KÖNNYCSEPP ÉS MAGÁNYOS FIÚ Elvis Presley a Stay away Joe című filmben. Partnernője Quentin Dean 26

Next