Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Szabálytalan nyelvtanóra A madárfüttytől a közhelyekig Ha jól meggondoljuk, a tévé nap­jainkban még akkor is az egyik leg­hatalmasabb nyelvművelő intézmé­nyünk, ha magáról a nyelvről, a nyelv helyes használatáról egyetlen szót sem ejt. A nézők millióinak tudatába be­leivódik, amit a tévé mond és az is — ahogyan beszél. Időnként azonban a tévé aktív nyelvművelő feladatokra is vállalko­zik. Hosszú időn át jelentkezett rend­szeresen „A néző kérdez, a nyelvész válaszol” című adás. Pontosabban: nyilvános néző—nyelvész párbeszéd. Most merőben újszerű, rendhagyó, egyenesen szabálytalan nyelvtanóra következik, amelynek alaphangja a vi­dámság lesz. Az egyetemi szigorlat to­rokszorító légköréből maradhatott meg az az érzésem, hogy a vidámság és a nyelvészkedés két teljesen ellen­kező dolog. De hát nem így van. A „Szabálytalan nyelvtanóra” (nem bi­zonyos, hogy ez a végleges cím) no­vember 28-án, pénteken este 20.20-kor szerepel a „tanrendben”; az órát dr. Grétsy László, a képernyőről már is­mert nyelvtantudós tartja, a műsort ő írta, ő is vezeti. Szerkesztő Keszt­helyi Ilona, rendező Félix László. Ha a „nebulók”, vagyis a nézők kedve­zően fogadják a kezdeményezést, majd máskor is lesz ilyenfajta nyelvápolás. — Minek tekintsük ezt a nyelvtan­órát? Kabarénak? — érdeklődtünk dr. Grétsy Lászlótól. — Félig-meddig — felelte. — In­kább tanulságos szórakozásnak mon­danám. A nyelv életéről beszélgetünk, bőséges szemelvények kíséretében. Az állatok nyelvével kezdjük, köztük a madarakéval, itt Áprily Lajos versei is felhangzanak. Sorra vesszük a kis­gyerek nyelvét, s a hangok után jő a szó: a felnőttek nyelve. Látni-hallani fogják, hogyan tanulja Jourdain úr, Moliére úrhatnám polgára az előkelő beszédet. Nem marad ki a halandzsa sem, s ennek világában természetesen Karinthy Frigyes a kalauzunk. Remé­lem, jó mulatságot szerez egy kitűnő Shakespeare-paródia, Kálnoky László „XIX. Henrik”-je is. Eljutunk egészen Gugyerákig, aki egy üzemi értekezlet nyelvezetét eleveníti fel, hallunk ri­portparódiát, megfigyelhetjük a köz­helyek burjánzását. De azt is szemlél­tetjük, hogy a gesztus, a mozdulat is nyelv, az emberi kifejezés eszköze: a sport, a tánc, a balett, a pantomim mellett a szöveg nélküli jazz-éneklés is helyet kap ezen a nyelvtanórán ... Amelyen úgy hisszük, a szórako­zásban nem gátolnak majd a nyelvi nehézségek. A humor nyelvét nálunk mindenki érti. Nem igaz? (s. gy.) Amíg az előtérben meggyújtják a fáklyát a tévé műszaki munkatársai, a háttér­ben a Shakespeare-paródia hősei, XIX. Henrik (Iglódi István) és az anyakirálynő (Psota Irén) várakoznak a trónuson Bretus Mária előbb a tánc nyelvén beszél a Mandarin Lány­ szerepében, azután egy kis „szóbeli” vizsgáztatásra ül le dr. Grétsy Lászlóval Egy lord Shakespeare-módra: Ráday Imre (Tv-fotó, Lippay Ágnes felv.) 28

Next