Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-20 / 51. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió rom kincseinek és igazi értékeinek té­vére alkalmazására. Minél több nézőt szeretnénk megnyerni operaközvetíté­seinknek, hangversenysorozatainknak, s mintegy negyven színházi esttel nép­szerűsítjük a színpadi kultúrát. To­vábbra is felkaroljuk a népdal igazi értékeit és szorgalmazzuk a képzőmű­vészeti és esztétikai ismeretterjesztést. J­ÖVŐRE MÉG TÖBB OLYAN saját készítésű műsort kívánunk sugá­rozni, amelyek derűt fakasztanak, vi­dámságot árasztanak. Változatlanul adni akarunk, de az eddiginél jobb színvonalon, könnyűzenét, hogy a fia­talok is élvezhessék a divatos és szín-­­­vonalas tánczeneirányzatokat, és a fel­nőtt generációk se érezzék mellő­­zötteknek magukat a show-k és a „hosszú haj” túltengése miatt. Adóssá­gaink közé tartozik viszont, hogy nem foglalkozunk megfelelő mennyiségben és színvonalon ifjúságunk mai, sajátos problémáival és nem kielégítő az olyasfajta szórakoztató műsorok szá­ma és minősége sem, amelyeket kifeje­zetten a fiataloknak és gyermekeknek szánunk. A nézők szórakoztatási igé­nyeinek fokozottabb kielégítése érde­kében szeretnénk még több érdekes társasjátékot, vetélkedőt, sportműsort, értékes és népszerű zenei műsorokat is adni. Ezért az olyan vérbeli tévémű­fajok fejlesztése, mint amilyenek az élő adások, a közönség cselekvő be­kapcsolása játékokba, jelentős teret nyer műsorrendszerünkben. N­EM VETTEM ÉSZRE, és máris túl sokat ígértem. Pedig nem sze­retnék olyan illúziót kelteni, mintha az elkövetkező év a jelenlegihez képest valamiféle gyökeres fordulatot hozna; ilyenre nincs is szükség és lehetőség. Viszont nem árt emlékeztetni arra, hogy a felszabadulási évforduló és a Lenin-centenárium is nagy ösztönzést ad a színvonal emelésére. A felszaba­dulási évforduló tiszteletére az elmúlt huszonöt év kiemelkedő művészi pro­dukcióinak sorozatos bemutatását ké­szítettük elő. Már meghirdettük ugyan­csak az évforduló tiszteletére a fiata­lok újabb politikai, tudományos és kulturális versengést. A televíziós alkotók pedig továbbra is türelmetlen, egyszersmind a mások igényeit is megértő nézőket kívánnak az új esztendőben. Azt kérik a szülők­től, ha rossz a gyerek, azért ne keres­sék minden baj forrását a televízió „lélekmérgezésében”, s ne akarjuk ve­vőkészülékünket szigorú és prédikáló „nevelő”-dobozzá változtatni. Sem az életben, sem pedig a műsorokban nincs és nem is volna jó a teljesen vírus­mentes sterilitás. Az „Angyal” és mű­sortársai aligha változtatják fiainkat és lányainkat ördögökké, amint a Kloss kapitány sem teszi őket angya­lokká. S A TELEVÍZIÓ NEM LEHET „min­denáron” szórakoztató Wurlitzer sem, amelybe bedobjuk az előfizetési díjból egy műsornapra jutó mintegy két forintunkat és rendelünk „bármit”. A televízió már olyan nagy hatású, hogy méltán teljes mértékben felelős­séggel tartozik annak a társadalomnak, amelyben élünk. Politikailag elkötele­zett, egyértelműen állást foglaló, kultu­ráltabb és az eddiginél össznépibb te­levíziót szeretnénk hát a következő évben. S hogy jobb lesz-e a műsor? Erről majd jövő ilyenkor beszéljünk! Bartók Béla „A fából faragott királyfi” című balettjének tévéváltozatát Horváth Ádám rendezte. A film fekete-fehér és színes változat­ban készült el A „Ráktérítő” Hámori Ottó azonos című re­gényének tévé­változata. Az iz­galmas mai problémákat fe­szegető dráma két főszereplő­je: Dávid Kiss Ferenc és Su­­nyovszky Szil­via. Rendező: Szőnyi G. Sán­dor A szuperszoni­kus pilóták éle­tével, munkájá­val foglalkozik az „MX—50-es őrjárat” című ötrészes tévé­film, melyet Molnár Géza írt, s Mihályfi Imre rendezett. Képünkön: Ba­­lázsovits Lajos és Zenthe Fe­renc 29

Next