Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
adottságokhoz mérten jól megoldó Seregi Lászlótól. (Nem véletlen, hogy a darabot világszerte az Everyman néger együttes vitte sikerre, a híres Porgy-film főszereplői, Sidney Poitier, Dorothy Dandrige és Samy Dawis négerek, sőt néger főszereplője van Felsenstein berlini előadásának is.) A jelmezeket és a színpadképet Makai Péter tervezte. A legfontosabb díszlet, a tér Catfish Row ütöttkopott házai között hangulatos, légkört teremtő, ügyes megoldású a Kittiwah sziget, érthetetlen viszont, miért hasonlít Serena szobája egy kietlen, üres raktárhelyiségre? ... A két előadás — aligha tévedünk — egyenlő értékű, sőt a második még feszültebb, fűtöttebb légkörű. A Porgyt éneklő Radnay György a nagy vonásokban megragadóan, karakterisztikusan, de a nüanszokban kissé szegényesen jeleníti meg a figurát. Hangjának fénye és ereje is inkább csak a felső regiszterben tud magával ragadni. Begányi Ferenc Porgyja élettelibb, szépszínű, felszabadultan zengő baritonja átütőerejű, előadásmódja azonban érthetően közelebb áll az európai áriastílushoz, mint a néger éneklésmódhoz. Bess: Házy Erzsébet, illetve Andor Ilona. Mindketten híven követik a rendezői elképzelést, mely azonban valószínűleg kissé elrajzolta a szerencsétlen Bess alakját. Gershwin bizonyára egy kokainmámoros, elesett, a szíve mélyén jobbra vágyó „néger Violettát” láthatott benne, az Erkel Színház Besse inkább egy pigalli pillangóra emlékeztet. Háry az énekbeli feladatot halványabban oldja meg, mint vártuk. Andor Ilona most is hajlékony szépséggel, muzikálisan énekelt, jól „ráérezvén” a Gershwin-zene szellemére. A Porgy zenei stílusában természetesen Szirmai Márta (Serena) a legotthonosabb, ő a specialistája ennek a szabad, improvizatív éneklésmódnak; ő a legjobb tolmácsa ezeknek a „provokatív”, éles, csupakontraszt ritmusoknak. A második estén Sudlik Mária énekelte ugyanazt a szerepet; szép hangja, a siratójelenetben nyújtott rendkívül áthevített, drámai éneke méltán aratott nagy tapsot. Ami a zenei előadásmódot illeti, tetszett Palcsó Sándor Sporting Lifeje, jól érzi e zene szellemét. Dicséretesen helytállt ebben a szerepben a tehetséges Rozsos István is. Ám mindketten kissé könnyedre „veszik” a figurát. Sporting Life öregebb róka, gonoszabb, sátánibb, csak így érthető, hogy sikerül megvásárolnia Bess lelkét. A két Crown, Csányi János és Varga András közül az utóbbi a meggyőzőbb, a robusztusabb. Clara szólamában (kivált a Summertime-ban) ez alkalommal is felhívta magára a figyelmet értékes, magvas hangjával Dobránszky Zsuzsa és Isaczó Ildikó. A jó ritmusú előadás sikerében részes Svéd Nóra, illetve Eszenyi Irma (Mária), s a Jake-et találó, eleven eszközökkel megformáló, korrekten éneklő Nagy Sándor, illetve Miller Lajos. A hatalmas szereplőgárdából hadd emeljük még ki Kishegyi Árpádot, Külkey Lászlót, Göndöcs Józsefet, Kunsági Kálmánt, Reményi Sándort, Bordás Györgyöt. A zenekar meglepő stílusbiztonsággal, élvezetesen szólaltatta meg a partitúrát. Az első előadást Pál Tamás vezényelte, s eltekintve néhány túl harsány effektustól, megbízható, jó összhangot teremtett színpad és zenekar között. Bolberitz Tamás élénkebb s feszesebb ritmusai valószínűleg közelebb állnak az alkotó eredeti elképzeléséhez. Az operát Blum Tamás fordította. A Porgy és Bess — mondottuk: merész vállalkozásként indult, ám a két első előadás sikerének jeleiből joggal következtetünk arra, hogy azzá lesz, aminek szánták — repertoárdarab. Albert István Az ügyvéd. Porgy és Bess jelenete a Begányi Ferenc, Andor Éva) második előadáson (Bordás György,Fejes L. és Keleti E. felv.) Ránki Dezső Mozart G-dúr zongoraversenyét játssza. A Rádiózenekart vezényli: Willy Boskovsky (MTI — Fotó: Molnár E. felv.) Boskovsky - matiné Egy fiatal pianista felfedezése Neves osztrák vendégkarmester vezényelte a Rádiózenekar vasárnapi Mozart-matinéját: Willy Boskovsky, a bécsi Filharmónia koncertmestere. Boskovsky több mint három évtizedes koncertmesteri pályafutása idején a legnagyobb dirigensek értelmezésében ismerhette meg a Mozart-zene titkait, s főként egy olyan zenekari testület vezető tagjaként, mely a Mozart-interpretáció ideális mértékét szabta meg. Nem véletlen, hogy Boskovsky egyre sűrűbben lép a karmesteri emelvényre. A nagyközönség a bécsi újévi koncertek Strausműsorairól ismerheti, de az utóbbi időben rendszeresen vezényel Salzburgban is. Kitűnő muzsikus, aki tökéletesen érzi és érti a Mozart-zene gesztusvilágát, együtt él és lélegzik ezzel a zenével, s ezt a természetes közvetlenséget a zenekari együttesre is át tudja vinni. Boskovsky vezénylésében ez a legvonzóbb, nem a sztárdirigens típusához tartozik, vezénylésében az együttzenélés spontán öröme ragad magával, nem az individuális szuggesztív erő. A Rádiózenekar érzékenyen, jól követte elképzeléseit, különösen a kezdő Indulóban, a Hat német táncban és a Kis éji zenében. A hangverseny nagy eseménye Ránki Dezső bemutatkozása volt Mozart G-dúr zongoraversenyében (K. 453). Ez a fiatal művész olyan érett, természetes muzikalitással, olyan vérbeli pianista adottságokkal lépett a pódiumra, hogy a kritikus csak örömmel, a felfedezés erejével üdvözölheti, mint az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar zongoraművész tehetségét. A közönség is megérezte a pillanat rendkívüliségét: viharosan ünnepelte a még zeneakadémista, fiatal művészt, Fábián Imre .