Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
ÉRIK A FÉNY A most készülő új magyar film, az „Érik a fény”, egy tévé-adótorony építőinek emberfelettien nehéz, életveszélyektől sem mentes munkájával ismerteti majd meg a nézőket a kezdeti kockáin. Pionírmunka, amit végeztek. De hasonlóan nehéz, megpróbáltatásokkal teli munkára kényszerültek a forgatócsoport tagjai is: Szemes Mihály rendező, Somló Tamás operatőr, a színészek, a műszakiak. Csaknem derékig érő hóban kellett utat vágni a kékesi hegytetőre, hogy minden és mindenki feljusson rendeltetési helyére. A műszakiak csak megfeszített munka árán tudták a lámpákat, reflektorokat, a felvevőgépeket feljuttatni a hegytetőre. Nem volt hiány izgalmas percekben. A legjobban azonban talán a film főszereplője, a Vas Mátét megformáló Csiky András erdélyi színész izgult. Nemcsak a rendkívüli körülmények miatt, hanem, mert ez az első film főszerepe Magyarországon, magyar filmben. Nagybányán, Szatmáron Csiky András egyébként nem kezdő színész. 1953-ban végezte el a főiskolát Kolozsvárott, évfolyama „rendhagyó” volt. Mindannyiukat tehetségkutatás eredményeként vették fel 1949-ben. Negyvenhatan kezdtek, és 1949-ben tizennyolcan kaptak diplomát. — Öt magyar színtársulat működött akkoriban Romániában — emlékezik. — Mi tizennyolcan arra az elhatározásra jutottunk, hogy fejlődésünk megsokszorozódhat, ha együtt maradunk. Persze, tizennyolc fiatal színészre egyik színháznak sem volt szüksége, megpróbáltunk tehát közösen egy hatodikat létrehozni. Elhatározásunk találkozott a kormány kultúrpolitikájával, mely célul tűzte ki valamelyik ipari centrumban új magyar színház létrehozását. Az új magyar tagozatú színház Nagybányán kezdte meg működését, én lettem az igazgatója. Az alapító együttes lényegében ma is együtt van. Érdekes, izgalmas színházat csináltunk. Szakmai rutinunkat eleinte pótolta a hit és a fiatalos szenvedély. Nagybányáról 1956-ban átköltöztünk Szatmárra. Csodálatos színházépület és — ami nem kevésbé fontos — igazi, színházszerető közönség fogadott bennünket. Kilenc évig voltam a színház igazgatója. De mivel én elsősorban színésznek érzem magam, megváltam a színház vezetésétől és azóta csak játszom. Sokat és sokfélét játszottam: Shakespeare-től — Osborne-ig. Talán nem mindent a megfelelő időben, de azért úgy vélem, hogy ezek a szerepek mind hasznosak voltak számomra . . . Érdekes filmszerepekben — Első filmszerepemet — Varga főhadnagyot — Liviu Ciulei „Akasztottak erdejében” című filmjében játszottam. Másodszor koprodukciós filmben kaptam szerepet. Zápolya János epizódfiguráját alakítottam Kása Ferenc Dózsa-filmjében, az „Ítélet"-ben. Most Kamondy László „Érik a fény” című társadalmi filmdrámájában Vas Máté tervezőmérnök alakját keltem életre. Érdekes, izgalmas figura, erős jellem. Sok ilyen szakemberre lenne szükségünk az életben, hogy azokat a célokat, amelyeket szocializmust építő társadalmunk maga elé tűzött, meg is tudja valósítani, így megfogalmazva talán „sematikusnak” hangzik, de én nem annak érzem. — A film egyébként egy mérnökcsoport küzdelméről szól; arról, hogy megvalósítsanak valamit, ami világviszonylatban is fontos, nagy jelentőségű. A küzdelem, amit a filmen szereplő mérnökök vívnak, az alkotómunka minden területén példa lehet... Körmendi Judit Frank, az „aranykezű" munkás kitűnő ötlettel menti meg a kudarctól a tévétorony adásának megindítását (Koncz Gábor) A főmérnök hűvösen fogadja az építkezéshez érkező gyári pszichológusnőt (Gyöngyössy Katalin és Csiky András) B. Müller Magda felvételei