Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ A kritikus jegyzete: Szigorú szemek A „SZEMBESÍTÉSÉBEN három fiatal író daramatizált novelláját láttuk. Mostanában sok szó esik a fiatalokról, arról, hogy „problémák vannak velük”. Ez az összeállítás tehát épp a legjobbkor került a képernyőre. A közönség azonban, úgy hallom, elég ingerülten fogadta a műsort. Mert a fiatal írók szerint nem velük hanem velünk, felnőttekkel „vannak problémák”. Mi itt az igazság? A fiatalok, természetesen, szigorú szemmel néznek minket, és ezt a vizsgálódást állnunk kell. De nem kell közösséget vállalnunk azokkal a kortársainkkal, akiket magunk is elítélünk. Például Módos Péter „Szembesítés”-ében a gerinctelenné vált férfi tulajdonképpen rászolgál ellenszenvünkre. Ismerjük ezt a típust, aki a saját jellemgyengesége helyett a történelmi körülményeket hibáztatja élete megbicsaklásáért. Avar István jól állította elénk a figurát, a nagyhangú frázisok mögött tengődő ijedt niemandot. De Balázsovits Lajos fiatalembere és Margittay Ági felesége két passzív szerep, és az író néhány dramaturgiai fordulattal a férj önleleplezését erőltette, ez azonban elvette a dráma hitelét, külsődlegessé vált a konfliktus. Simonffy András: „Jó aszszonyok” című jelenetében önmagával szembesíti az ifjúságot. Egy vidékről felruccanó tanár keresi fel egykori évfolyamtársát, így szembesül a kispolgári jólétbe merült társasággal. A konyakokba fojtott álmokkal. A nyakkendők takarta megalkuvásokkal. A rossz lelkiismeret, a boldogtalan hivatás szorgos háziaszszonykodásával. Izsóf Miklós és Koncz Gábor, a ki nem robbant, a viselkedés konvenciói mögé szorított drámát játszotta el hitelesen, és nagy színészi biztonsággal. A népes társaság helyett csupán a párjelenetekre volt érdemes figyelni. Czakó Gábor: „Csomagok”-ra sikerült a legjobban. Szőnyi G. Sándor rendező magában is megálló, önálló kisfilmet formált a novellából. Czakó nem „problémát” írt meg, hanem egy jól karakterizált alakot teremtett. A Koltai Róbert alakításában életre kelő grafikus érdekes és különc figuraként életének néhány villanásában találóan mutatta be a kisvárost, a kisvárosi mentalitást. „A SZERETET ÜNNEPE”, Szálkai Sándor dokumentumfilmje, ugyancsak feltűnést keltett és némi vihart kavart. Hogy pontosak legyünk : a szerkesztő-riporter Molnár Margit címére érkeztek bírálatok. A szerkesztőnek (Molnár Margitnak) valóban el kell gondolkoznia azon, hogy milyen cél szolgálatában készíti munkáját? A felelőtlen szülők nem nézik a műsort, így a nekik tett szemrehányás a mi fejünkre hull vissza. A riporternek (Molnár Margitnak) pedig azt az intelmet kell megszívlelnie, hogy a rámenősség ellenszenvet kelt a nézőben. A riporteri, műsorvezetői munka nem könnyű feladat. A kamera előtt nem csak viselkedni, folyékonyan és értelmesen beszélni tudni kell, hanem magatartásunkat és hangvételünket is idomítani kell az adott téma hangulatához, a szereplőkhöz. EGY ELŐADÓI BRAVÚRRÓL adhatunk ismét számot: Csernus Mariann szavalta Weöres Sándor versét. A Psyché a költő ravaszul bonyolult egyszerű költeményeinek sorában is a nehezebbek közé tartozik. Csernus Mariann nemcsak előadta, értelmezését is megkönnyítette. A NŐNAPI MŰSOR („Hóvirág helyett...”) kedvesen üde volt. Elsősorban Zsurzs Éva rendezése tetszett. Egyszerű eszközökkel tudta mozgalmassá és változatossá tenni a műsort. A vágások szellemesen pászítottak egymás mellé riportot és jelenetet, a műsorvezető Psota Irén természetes könnyedséggel változott riporterből sanzon-énekessé vagy a stúdióban konferáló színésszé. A csak nők írta összeállítás evvel a rendezői munkával vált igazán jóvá. A televízió technikai adottságainak ilyenféle természetes felhasználása a mellett szól, hogy a műfaj nagykorú lett. Gáli István JÓ ASSZONYOK: Izsóf Vilmos és Pap Éva Margittay Ági a „Szembesítés”-ben Tv-fotó: Varga és Vörös felv. Löte Attila és Almási Éva párjelenete mnnni/nKowAk