Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-20 / 25. szám
SZABÓ MAGDA ÍRÓ ÉS SZÍNÉSZ Inke László, Bánki Zsuzsa és György László a Kígyómarás három főszereplője Mihelyt megismertem a betűket, mindent szabad volt olvasnom, olvastam is, amit csak a szüleim könyvtárában találtam, nemcsak verseket, regényt, de színdarabokat is. Élmény volt a színdarab mindenképpen, akár olvastam, akár láttam. A könyvben álló szöveg volt az Ige, ha meg színházba vittek, a színpadon álló-mozgó-megsemmisülő vagy megdicsőülő színészben vált testté. Nem csökkentette a mű hatását, ha előre ismertem a darabot, jobban tudtam kísérni az Ige, a Logosz útját, ha tudtam, mit kell követnem. Mikor aztán magam is drámaíróvá lettem, a bennem született gondolatokat tolmácsoló színész bűvölte elevenné a magam Logoszát. Merőben más nézőpontból figyeltem azontúl a színdarab alakulását a rendező mellől: saját drámáimban önmagam teremtményeivel kellett szembesülnöm, s hozzászoknom, hogy elképzelt hőseim alakítói sose lesznek hajszálra azonosak a tudatomban élőkkel, a színész saját egyénisége és művészi fantáziája hozzáadásával módosít alakjaimon, megnöveli vagy összehúzza méreteiket, mondataimat mollra vagy dórra hangolja át, néha meg önmaga színpadbeli lényének olyan mélységeire vagy magasságaira vet világot, hogy segítségével egy magam alkotta figura háttere hirtelen plasztikussá válik, mint a gyerekkorom tollszáras törzsébe süllyesztett tájkép a nagyítóüveg alatt. Ittárom színdarabot írtam, s három " * hangjátékot; közülük többet nemcsak különféle hazai, de külföldi előadásokkal is egybevethettem. Ha most sem a Kígyómarásról, sem a Leleplezésről nem beszélek bővebben, nem azért teszem, mintha nem volna éppen a művészek adta vagy elvette plusz-mínuszok tekintetében elég mondanivalóm ezekről az előadásokról is. Hosszú elemzést érdemelne például Kohut Magda a Leleplezésben, a gyémánt hidegségét, belső tüzeit és keménységét egyszerre érzékeltető Étel-alakítás, amelyben arca kialvó-kigyúló fényeit éppúgy a maga ösztönéből oltotta-gyújtotta, ahogy magamnak is meglepő módon kibányászta a figurából annak humorát is. Vagy szólnom kellene az első Kigyómarásban Bánki Zsuzsa elfelejthetetlen Pólika-alakítását, annyira megértető, elfogadtató Tóth Jánosáról, akit a nagy művészi feladathoz oly ritkán jutó György László formált meg. Görgő nevetése, elcsukló hangja, ajánlkozó, suta kedvessége éppoly telitalálat volt, mint maszkja, mozgása, szétfeszített, majd tehetetlenül összezáródó ujjai. És szívesen írnék egyszer arról is, mint gazdagította születő Kazinczy-drámámat, a Rabot - melynek csak első részét ismerik a rádióhallgatók — az a körülmény, hogy egy közös szereplésünkön Sinkovits Imre olvasott fel Kazinczy naplójából. Ha sejtette volna felvétel közben, mit gondolok, míg a végszavamra várok mellette, mint lesem őt és raktározom el hangját, lényét mindenestől magamban, hogy majd munka közben eszembe jusson, hogyan rekonstruálta ő a maga művészi beleélőkészségével egy naplórészletből az eleven Kazinczyt. S ha már a hangjátéknál tartunk, micsoda tragikus távlatok felé tágította Haller Kirurgusomat Ajtay Andor, hogyan formálta meg a magány oldhatatlan, tömör keserűségét, Katherina-Bulla Elmával együtt, aki viszont ismét többet adott a szerepében annál, mint amit megírtam: bölcs fanyarsága mögül ki-kicsapott a jognélküliek lázadása. Hanem a Fanni hagyományaiban Fannit alakító Törőcsik Mari valami olyat érttetett meg velem, ami ellen addig inkább csak a jó béke kedvéért nem tiltakoztam: a Logos csonkításának olykori lehetőségét a pregnánsabb ábrázolás kedvéért, illetőleg a Logosz funkcionális változásának szerencsés esetben bekövetkező tényét, amikor a szöveg szűkítése az alakítás bővítését teszi lehetővé. Kormán József kisregényét, az 1794-ben keletkezett Fanni hagyományait olyan izgalommal olvastam el felnőttként, amilyen megrendülést valaki akkor érezhet, ha mindig szerette a szüleit. •l m'-itt/ Kohut Magda és Agárdy Ilona a Leleplezés című drámában Törőcsik Mari, Ungvári László és Lukács Margit a Fanni hagyományai nagy jelenetében (MTI-Fotó: Keleti Éva felv.)