Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
25 ÉVE TÖRTÉNT... Felújítás és megújhodás A színházak közül . . elsőnek a Nemzeti Színház Kamaraszínháza nyitja meg kapuit. A színház épülete jóformán semmit sem szenvedett a bombázásoktól, világítását és fűtését is megoldották már a közelmúlt napokban. Így a Kamaraszínház körülbelül egy hét múlva már várja közönségét, első műsordarabja pedig a nagy sikereket látott „Tartuffe” lesz, Major Tamással a főszerepben — írja 1945. február 11-i számában a Szabadság. A tudósítás így folytatódik: — A fővárosi színházlátogató közönség emlékezetében még élénken él Major Tamás művészi alakítása, azonban Major Tamáson kívül nagy eseménye lesz az előadásnak Rátkai Márton fellépése is, aki ezúttal Orgon szerepében (a régi előadáson Apáti Imre játszotta ezt a figurát) lép színre. A Tartuffe többi szerepében majdnem az egész régi művészgárdát viszontláthatjuk : Somogyi Erzsit — a vidéken élő Olty Magda szerepét viszont Szemere Vera veszi át —, a fontosabb férfi főszerepekben pedig Ungváry Lászlót, Pataky Jenőt és Tassy Andrást látjuk”. Az a súlytalannak látszó megállapítás, hogy Olty Magda „vidéken él”, a korszak szótárában súlyos bizonytalanságot jelzett. Hiszen még Budán is folyt a harc, s ugyanebben a számban az első oldalon arról tájékoztat az újság, hogy „a kerítésekkel körülvett kertekben a németek az egyik ház falától a másikig osonva, egyszer egyik, másszor másik háztömbből kiindulva kísérlik meg, hogy nyugat felé áttörhessenek”, a vidéki hírek között pedig az áll, hogy „a nyilas rádió közleménye szerint Szálasi meglátogatta Győr megye néhány községét. Körútja során Győrszentmárton községben az egybegyűltek előtt beszédet mondott...” S valóban, Olty Magda hazatéréséről csak jóval később, május 7-i számában tudósít A mai nap című újabb újság: „A Belvárosi Színház premierjéről (Török Sándor »Különös éjszaka« című drámáját mutatták be Bárdos Artúr rendezésében. — E. M.) kitóduló közönség elé egy katonai teherautó futott. A poros teherautón több utas között felismertük Olty Magdát...” A művésznő elmondta az újságírónak, hogy Miskolcon elfogták a nyilasok, de sikerült Csehszlovákiába szöknie, onnan, nagy kerülővel, Sopronba jutott, és most: „Most három napig csak aludni szeretnék...” A Tartuffe ekkor már túl volt az új bemutatón. Próbáiról így írt, 1945. február 17-i számában, a Pillanat című riportfüzet: „Sok lelkes színházi munkát láttunk már, de olyant, mint az az áhítatos készülődés, ami a Nemzeti Kamaraszínházban most folyik, még nem. Felújítás és megújhodás ez egyszerre”. A korabeli, s meglehetősen szűk térre szorított kritikák közt tallózgatok. A Tartuffe vitáiban még megfogalmazatlanul, de felszínre bukkan az a fogalom, amely körül még mostanában is összecsapnak a nézetek: a dezilluzionálás. Az előadásról adott elemzésben a Szabadság egyetért Major Tamás szerepfelfogásával, de a cikkből megtudjuk azt is, hogy a darab nem talált egyöntetű elismerésre, voltak, akik hibáztatták, hogy a címszerep tartuffe-i jellemvonásai nem fokozatosan, nem apránként bontakoznak ki, hanem a negatív hős mindjárt a cselekmény elején lelepleződik. A színészi teljesítményeket egyegy velős mondattal jellemezve, „két fiatalt” is említ a kritika: Ilosvay Katalint és Ladányi Ferencet... Első igazi szerepem Marianna volt a Tartuffeben — emlékezik Ilosvay Tartuffe — Major Tamás 12 Után a közönséghez... Nem árt Jancsó Miklós filmjéről, az „így jöttem“-ről újra elmondani, hogy remekmű. Azért nem árt, mert — hogy pestiesen fejezzem ki magam - kevesen tudják: kevesen nézték végig, kevesen ismerték fel annak idején a film értékét. Ebbe persze talán az is belejátszott, hogy az első bemutató után rövid ideig maradt műsoron, nem kapott elég időt a „kifutásra". Azokhoz sem nagyon jutott el, akik később a Jancsó-filmek közönségévé váltak. Ez volt az első „igazi” Jancsó-film, a későbbi alkotásokban világszerte ismertté és híressé vált stílus ebben a filmben jelent meg először a maga teljességében a mozivásznon. (Az „Oldás és kötés" ebből a szempontból nézve még inkább az útkeresés, mint az úttalálás filmje.) E stílus viszont koncentrációt és figyelmet igényel - aki nem ismeri sajátos szimbólumrendszerét, többsíkú szerkesztésmódját, az nehezen érzi magát a művet, Jancsó és Hernádi ugyanis sohasem egyetlen nézőpontból szemlélik és szemléltetik az ábrázolt történetet, több oldalról, több látószögből mutatják meg. Amikor már úgy érezzük, jól elhelyezkedtünk egy megfigyelő állásban, akkor a történet hirtelen váratlan „csavart" vesz, s egyszerre minden más megvilágításban jelenik meg előttünk. Az „Oldás és kötés”-ben is megjelenik már ez a szerkesztésmód, csak még kezdetlegesen: a film szinte három különálló, ÍGY JÖTTEM. Kozák András és Szergej Nyikonyenko Jancsó Miklós most felújított filmjében