Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

héten... Parragi Mária is, aki Dé­­vay Kamillával felváltva, ketős szereposztásban játsz­­sza Lady Macbethet. Rudi Wernon, a fiatal német zeneszerző nemzedék tagja. Berlinben és a Német Demokratikus Köztársaság több más vá­rosában játszották sikerrel operettzenéit, filmzenéit; slágerei egyre népszerűb­bek. Többször járt már Magyarországon, megismer­kedett a magyar zeneszer­zőkkel, énekesekkel, most pedig közös produkcióra készül S. Nagy Istvánnal, Zsigó Károllyal. Mint ér­dekességet említette, hogy magyarul tanul (elég jól beszél már), mert szeretné még jobban megismerni Magyarországot, s a ma­gyar zenekultúrát. Az Operaház sajtirodája két eseményről tájékoztatott. Kéthónapi betegség után Nagy Zoltán ismét átvette régi szerepét a „Spartacus” című balett­ben.­­ Néhány előadás jubileumhoz érkezett: A Don Juan háromszázszor, Az Aranykakas huszonöt­ször, A hattyúk tava és az Anyegin kétszázszor szere­pelt a műsorban. Az „Ablak” új szereplője KONGZ ZSUZSA N­agy sikert aratott a rádió „Ablak” cí­mű műsora, melynek első vendége Halász Judit volt. A második ilyen élő mű­sorra február 21-én este kerül sor 19.25-től 20.25-ig a Kossuth rádióban, s ennek szín­helye is a Duna Intercontinental. Ezúttal a műsor vendége Koncz Zsuzsa lesz. Olvasóink, akik nagy kedvvel kapcso­lódtak bele a leveleikkel a műsor néhány percébe, ezúttal is részt vehetnek az adás­ban a korábban (4. számunkban) már kö­zölt feltételek szerint. Kérjük tehát olva­sóinkat, amennyiben — a művészet, a szín­ház, film és zene tárgykörébe vágó — kér­désük lenne Koncz Zsuzsához, levélben vagy levelezőlapon írják meg szerkesztő­ségünknek. A legötletesebb kérdéseket to­vábbítjuk a műsor szerkesztőinek, illetve Koncz Zsuzsának, aki készséggel válaszol rá, esetleg felhívja olvasónkat telefonon (ha közli telefonszámát is) és rövid „hely­színi” beszélgetést folytat vele. A leveleket, illetve levelezőlapokat (me­lyeknek legkésőbb február 20-én délelőtt 12 óráig kell beérkezniük) a következő címre küldjék: Film Színház Muzsika, Bu­dapest, VII., Lenin körút 9 11. A borítékra, illetve lapra feltűnően írják rá, hogy „Ab­lak”. Budapesti olvasók leveleiket szemé­lyesen is leadhatják a szerkesztőség Lenin körúti portáján. (Várjuk a leveleket!) RÁDIÓ Kazimir és Karolin Amikor egyszerre süt a nap és esik az eső, majd az ég peremén megje­lenik a szivárvány, akkor támad az embereknek ilyen szeszélyes-furcsa hangulatuk, mint amilyet ez a szín­darab teremt hallgatójában. Az alap­tónust a sötétszürke fellegek adják meg, az 1930-as évek elejének Németországában vagyunk, a legmé­lyebb gazdasági válság idején. Az elő­teret éles sugaraival csillogó-játszi fénybe borítja az időről időre kibuk­kanó napkorong: a játék szereplői az évenként ismétlődő müncheni népünnepély forgatagában, mint egy hatalmas körhinta szédülő, kacagó és síró alakjai jelennek meg előttünk. A „menet, amelyre befizettek” — mint tudjuk — tragikus véget ért néhány év múlva, Hitler hatalomra kerülésekor. De itt még hiú remé­nyeket kelthetne a csalóka szivár­vány, ha a könyörtelen realitás nem cáfolna rá a hamis illúziókra. A fiumei születésű, német nyelven író Ödön von Horváth Bécsben kezdte pályafutását, a weimari Németországban írta legjelentősebb drámáit, majd emigrációba kénysze­rült és 1938-ban, 37 éves korában a Champs Élysée-n szélvihar közben agyonsújtotta egy lezuhanó fa. A ri­deg lexikonadatok mögött egy moz­galmas, tragikus ellentmondásokkal teli élet áll. És egy posztumus kivi­rágzó életmű: huszonkét színdarabja és három regénye maradt fenn. Drá­mái az elmúlt években reneszánszu­kat élik az európai színpadokon. És hogy méltán, azt a Rádiószín­házban bemutatott Kazimir és Karo­lin ékesen bizonyítja. A tömör át­dolgozás Zolnay Vilmos, a szép és stílusos fordítás Fáy Árpád munkája. A fordulatos szerelmi történetben az idill és a vaskos realitás váltakozása nem csupán írói fortély, hanem mély politikai, társadalmi összefüggése­ket fejez ki. Az egyéni sorsokat osz­tályviszonyok határozzák meg, a jel­lemek alakulása, az életutak fordula­tai szorosan ágyazódnak a korba, amely gúzsba köt minden jóravaló kezdeményezést. Ennek ellenére a száraz tanmesének nyomát sem ta­láljuk­­itt; a cselekményt áthatja a való élet természetessége, a megol­dásban éppúgy tükröződik a torz és az ideális egymásmellettisége, mint az egész drámában. A dialógusok enyhe stilizáltsága állandó lebegést hoz létre és ez híven fejezi ki a sze­replők „kétéltűségét,” vágyaik és lehetőségeik szembenállását. Marton Frigyes színgazdag és ötle­tes rendezése Ribáry Antal vurstli­hangulatú és csúfondárosan bom­basztikus kísérőzenéjének segítségé­vel kitűnően jelenítette meg a szár­nyalni akaró, de tört lendülettel visszahulló emberek világát. Törő­­csik Mari árnyalt és poétikus Karo­­linja, Sztankay István érzelemgazdag és vibráló feszültséggel teli Kazi­­mirja mellett a népes társulat vala­mennyi tagja színvonalas alakítást nyújtott. Drahota Andreát és D­égi Istvánt külön is ki kell emelnünk. Ödön von Horváthot nálunk eddig csak a beavatottak szűk köre ismerte. A rádióé a bemutatás érdeme. Re­méljük, hogy ennek nyomán a szín­házak is felfigyelnek a jeles dráma­író munkáira. Barta András 19

Next