Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
GYÁRFÁS MIKLÓS: Somló a színpadon egyetlen szó hozzáadása nélkül tovább írta a Vásott apostolt, s ezt az öreg különcöt ezzel teljesen shaw-i alakká tette. Felszínre hozta az akkor bennem levő Shaw-rajongást. Vannak színészek, akik teljesen elveszik az embertől a szerepet, amelyet írt. Egyéniségükkel irtásképpen, mondhatnám jobban határozzák meg az írói képzelőerőnél, így jártam Ráday Imrével, az Egérét gépkocsivezetőjének alakítójával. Ezt a szerepet itthon, külföldön húsz színész alakításában láttam, néhányan nagyon jól játszották, de Ráday annyira igazi volt, hogy amikor másokkal láttam a szerepet, azt hittem, más szöveget mondanak. Megmagyarázhatatlan szerzői érzés, de mégis az a jó, ha a színész elveszi az embertől a szerepet, saját életével helyettesítve az íróét. Így jártam Némethy Ferenccel, aki Miskolcon játszotta Johanna éjszakája című dráma-vígjátékomban az író szerepét. Amikor a darabot írtam, teljesen azonos voltam a szereppel. Magamat ábrázoltam benne, a saját gondolkodásmódomat, erkölcsi felfogásomat, emberszeretetemet gúnyoltam minden mondatommal. Némethy alakítása után rájöttem, hogy a színpadon látott író tartalmasabb nálam. Izzóbb, szenvedélyesebb, keserűbb, dönteni tudóbb, érettebb, mint én. A színész, miközben elveszi az írótól a szerepet, ajándékoz. A színpadi szerző helyzete annyira más, mint ____ a prózaíróé, hogy tulajdonképpen két ember. Akkor is az, ha egy. A szonetteket író Shakespeare alig hasonlít a drámaíróra. Molnár Ferenc regényeiben nincs semmi Molnár Ferenc-i, ha a színdarabjaival határozom meg őt. Csehov színműveiben teljesen mások az emberek, mint a novelláiban. A színház átírja az írót, színháziassá teszi. Csak színpadra lehet ilyen mondatot írni: „Színház az egész világ és színész abban minden férfi és nő ...” Novellában, regényben ez a színpompás igazság egy közmondás szürkeségével hatna, írtam egyszer egy kisregényt. Butaságom története volt a címe. Keleti Márton filmet csinált belőle. Vagyis színészileg ábrázolni kellett azt a kis nőt, akinek én csak a gondolatait írtam meg. Ruttkai Éva költöztette élő alakba a gondolatokat. Megteremtett egy nőt, akinek nálam csak belső világa volt. Hangot teremtett, mozgást, egyszóval életet adott neki. Szabályos írói munkát végzett, csak nem tollal, hanem életadottságaival. Ha szép színészi alakítást látok, mindig igazolva látom írásra ihlető gyanúmat: az embernek a léte a lelke. Igaz, vannak emberek, akik ötvenhatvan évet is eltöltenek a világon anélkül, hogy élnének. Ezzel a Ruttkai-példával drámaírói esztétikám elmondását akarom indokolni. Azért írok szerepeket, hogy színészi alkotásnak teremtsek feltételeket. Az életemet mindig is jobban tudták kifejezni a színészek, mint én magam. Tordy Géza - a Pesti Színházban most futó vígjátékomban, a Játszik a családban — igazabbat mond el huszonöt éves koromról, mint én magam, amikor huszonöt éves voltam. Nincsenek irodalmi ábrándjaim a színházban. Irodalmi ambícióimnak regényben, novellában keresek érvényesülési lehetőséget. A színház nemcsak a magamfajta tünékeny író esetében, de még Shakespeare örök értékeit nézve sem irodalom. A színház elsősorban színház. ~ Színpadon, filmen, rádióban, televízióban ____ kereken ötven nagy női szerepemet játszották színésznők. E szerepek között van szent és utcalány, várúrnő és filmsztár, önfeláldozó fiatal nő és uralkodó érett asszony, isten-küldötte angyal és vidéki tanítónő, özvegy, aki még nem volt szerelmes és érzelmes állatkerti ápolónő, vénkisasszony és kölyöklány, modern ügyvédnő és görög múzsa, orvosnő és parasztlány. Nagyon sok színésznő keltette már életre szerepeimet, köztük Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Bulla Elma, Váradi Hédi, Margittay Ági, Tóth Judit, Voith Ági, Szegedi Erika, ötven nő! Egy volt mind. Azt az egy nőt írtam és írom egész életemen át. Őt, akit csak sok nővel lehet valamennyire is elmondani. Megírtam a holnapban is, abban a holnapban, amelyet már nem élt meg. S megsokszorozódva él mégis a legszebb színészi alakításokban. A színészet életet ad a szerepért cserébe. Nekem ez a legnagyobb szerzői élményem. 1+1+1 9