Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
ciklusok előadásait. Sor került László Annának, Hevesi Sándor monográfusának előadására is, és az ünnepségsorozat keretében néhány műkedvelő együttes, közöttük a Fővárosi Pinceszínház tartott bemutatót. Három év múlva ünnepeljük Hevesi Sándor születésének 100. évfordulóját; ez az ünnepségsorozat mintegy előkészítője a centenáris ünnepségnek. Várna idei rangos kulturális eseménye — mint a Sofiapress jelenti — a májusi kórusfesztivál. A május 14-én kezdődött fesztiválon neves magyar, bolgár, szovjet, lengyel és jugoszláv amatőr kórusok szerepelnek. Idén szakmai tanácskozásra is sor kerül, ezen — a többi között — Georgi Dimitrov bolgár professzor és Kardos Pál magyar karmester kórusmetodikai előadásai állnak az érdeklődés központjában. Ausztriában vendégszerepelt Tiboy Zoltán__________ nagybőgőművész, az osztrák rádió vett fel több kompozíciót az ő előadásában, Sebestyén Albert zongoraművész közreműködésével. Tibay Zoltán programján Vécsey Jenő Concertinója, Siegfried Borris neki ajánlott Szonátája és Zdenek Bartos Szonátája szerepelt. A Zeneakadémián a héten mutatkozott be az újjászervezett Gutenberg kórus Botka Valéria és Csányi László vezényletével. A műsor első részében preklaszszikus, klasszikus és romantikus kórusműveket adtak elő, a második részben Bárdos-, Bartók-, Kodálykompozíciókat. Az árnyaltan, finom dinamikai hatásokkal gyönyörködtető kórus kiváló vezetőinek munkáját dicséri. Szólisták közreműködésével elhangzott a műsorban egy-egy operarészlet is, Verdi „Don Carlos”-ából és Mozart „Varázsfuvolá”-jából. Május 18-án, hétfőn ünnepélyes keretek között nyitották meg a XI. Miskolci_________ Filmfesztivált. A zsűri elnöke: Herskó János, a fesztivál igazgatója György István. Egy héten át változatos program keretében vetítették a magyar rövidfilmgyártás új alkotásait. A fesztivál munkájának ismertetésére visszatérünk. A kecskeméti pinceszínház megnyitó előadásából: Bessenyei Ferenc, Béres Ilona, Bitskey Tibor és Nagy Attila (az asztal mellett) Vásárhelyi Zoltán átveszi díszoklevelét ! 1 RÁDIÓ Kit vádol e hangjáték hősének, Toni Raloisnak öngyilkossága ? Dorotát, volt szeretőjét, aki egy „menő fej”-re, az érettebb nemzedékhez tartozó főmérnökre cserélte fel ifjú táncdalénekes szerelmét." Aligha, hiszen a lány csak épp futólag szól bele a két vetélytársnak az ő lakásán lebonyolódó, gyufásdoboz-pöcögtetéssel és szófecsérléssel vívott szerelmi párviadalába. Igaz, a főmérnök távozása után kidobja a prepotens fiatalembert, de ezzel a cselekedetével csak teljes együttérzésünket váltja ki. Akkor netán a maradt és főnöke előtt hétrét görnyedő apa, aki kitagadja Smolarból Ralomssá lett fiát, lenne a felelős? Jóllehet, szívből elítéljük a gerinctelen megalkuvókat, ezúttal némi megértést kell tanúsítanunk a „kemény atya” iránt, aki elutasítja szeretetre vágyó, de mérhetetlenül szemtelen és pökhendi fiát. Toni ingatag jellemében rejlene hát a tragikus végkifejlethez vezető ok? Avagy a lengyel ifjak százezrei a hibásak, akik szertelen rajongásukkal elkapatják a gyenge gitáros dalokat éneklő, párizsi vendégszereplésre készülő sztárt? Ez az az eset, amikor mindenki vétkes, és így igazán tulajdonképpen senki sem vonható felelősségre a történtekért. Legfeljebb az író, a lengyel Jaroslaw Abramow. Toni öngyilkossága valójában az ő lelkén szárad. Másként nem tudván befejezni moralizáló hangjátékát, úgy vélte, a tragikus kimenetel megfelelő nyomatékot ad a nemzedékek ellentétéről szóló művének. Csakhogy így Toni felmagasztosul, pedig alapjában véve semmi olyan sincs jellemében, magatartásában, történetében, ami erre érdemesítené. Környezetének utólagos önvádaskodása, a rádiókommentátor patetikus nekrológja is inkább viszolygást kelt bennünk, mintsem rábólintó együttérzést. Pedig Abramov igen tehetséges dramaturg, aki — ha némi erőltetéssel teremti is meg az alapszituációt — figyelmet lekötő dialógusokat tud írni. Csak a gyufapárbaj jelenetét éreztük hosszadalmasan és mesterkélten túlfeszítettnek. De ez lenne a kisebb baj, öt perc dicsőség ha megoldás felől visszatekintve az egész hangjáték nem válna sablonossá, kongóan üressé. Az árnyékbokszolásra emlékeztető rádiódrámát dr. Cserés Miklós olyan virtuóz könnyedséggel rendezte, hogy szinte mindvégig azt hittük, igazi küzdelem fültanúi vagyunk. Ebben jelentős része van a főszerepeket játszó színészeknek is. Kállai Ferenc nagyvonalú főmérnökként, ironikus mosollyal az ajkán, ügyesen szökdécselve táncolt el még sarokba szorított nehéz helyzetében is a feléje irányított ütések elől. Ronyecz Mária sajátosan fanyar lírával igyekezett feledtetni szerepe vázlatosságát. Ernyei Béla a gitáros dalénekes szemtelenségét és taszító önsajnálkozását igen jól érzékeltette; azért, hogy rokonszenvet nem tudott kelteni a „tékozló fiú” iránt, nemcsak ő a felelős. Elbert János ezúttal is nagyon jó és ötletes fordítást készített. Darvas Ferenc beat-szerzeménye a Bergendi együttes közreműködésével került előadásra. B. A. 19