Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám

EGRI ISTVÁN: ARC ÉS MASZK . Új Thália Társaság - Énekes madár 4 O'­ 4-ben történt: egy biztosítá­­■ ^ J ■ si főtisztviselő megsajnált, mert rajtakapott, amikor a körúti I­­­kovits-büfében, színész létemre zacs­kóból róseibnit vacsoráztam. Fölaján­lotta, hogy maga mellé vesz biztosítási ügynöknek. Gőgösen visszautasítottam — nyomoromban is művész vagyok kérem, nem ügynök! Aztán megittam egy pohár bort az utolsó filléreimből és gondolkoztam. Emberismeretem gyarapítására sem lenne rossz. Elvál­laltam. Hozzákezdtem hát szerencsét­len alakokat rábeszélni élet-, ház-, tűz-, baleset-biztosításra. Egyetlen üz­letet kötöttem valahol Kistarcsán. Ar­thur Miller nem rólam mintázta vol­na meg ügynökét. Két hét múlva abba is hagytam ezt a mellékfoglalkozást. Egyébként is fordult a sorsom. A színen megjelent egy nagy darab, sze­líd, oroszlánfejű ember — Márkus László. A színház egyik varázslója, író, kritikus, rendező, díszlettervező. A legtevékenyebb lusták egyike, akit ismertem. Alkotó lusta. Ekkor az Ope­raház főrendezője. Látszólag semmit nem csinál, csak kávéházban ül, cse­veg, tervezget, az őt körülvevő fiata­lokkal, írókkal, festőkkel, zenészekkel, színészekkel. Hatalmas testével rátá­maszkodik a kávéházi márványasztal­ra, jobb keze a szájában állandóan füstölgő cigarettán. Bedob egy szót, egy mondatot, az rendszerint robban, lángol a vita, épülnek a légvárak. Gyönyörű szép ezüst sörényével bólo­gat, a megváltó ötleteket megdicséri, aztán feláll, s mint egy Gólem, elhagy­ja a kávéházat. Azt hiszem, minden, amit csinált, abból jött létre, hogy nem szeretett egyedül lenni. Közlési szenvedélyéből születtek alkotásai. Ha valami eszébe jutott, azonnal maga köré csődített mindenkit. Teremtő semmittevései közben csak úgy mellékesen, a Magyar Színház, az Operaház főrendezője, majd igazgató­ja, a Nemzeti Színház igazgatója, A Hét című hetilap színházi és képző­­művészeti kritikusa, a Pesti Hírlap ál­landó munkatársa. De az sem érdek­telen, hogy fiatalabb korában Hevesi Sándor mellett a Thália Társaság ren­dezője. Mindenek felett, sőt, mind­ezekkel együtt művész és humanista. Reneszánsz figura, sokoldalú tudásá­val, életszeretetével, látványosan szép alakjával, mint egy Medici. Márkus László (jobbra) Bónyi Adorjánnal Az Új Thália Társaság második bemutatója Tamási Áron (képünk) Énekes madár című játéka volt 20 Bejelentés a Fészekben Úgy kerültem a közelébe, hogy egy­szer a Körúton messziről köszöntöttem — mi ismeretlenül is üdvözöltük az ilyen embereket —, odaintett, így szólt: — Jöjjön csak ide, kis mokány em­ber. Maga az Egri, ugye? — Az Egri még nem vagyok, főren­dező úr, csak Egri.

Next