Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
edzésbe állt és leszokott a dohányzásról. — A jó színésznek még a lába is vékonyabb lesz, ha a szerep ezt kívánja — mondta. A környezet teljesen hiteles. A színészek közül ott nyüzsögnek, statisztálnak a világ legjobb távfutói. Ron Clarke rója a köröket, Derek Ibbotson zihál, Bruce Tulloh mezítlábas figurája is felbukkan. A színészeket Gordon Piric oktatta a futómesterségre. Meglehetősen kegyetlen, igazi maratoni módszerekkel. Michael Crawfordot például beíratta a Belgrave Harriers futóklubba. Naponta órák hosszat gyakorolt vele, sőt még a readingi mezei versenyen is elindította. Ez a verseny, mint az angol futó felkészülésének egyik állomása, a filmen is szerepel. Michael Crawford engedelmesen taposta a sárral kevert havat, aztán két kilométer után kiállt. A hajrá elején szállt be ismét. Egy hosszú lejtő alján volt a cél, Crawford vad vágtát dobott be és szerepe szerint sikerült is a célban egy lépéssel megelőznie Tim Johnstont, az angol maratonbajnokot, a verseny igazi győztesét. Tim Johnston szó nélkül tudomásul vette a különös hajrát, Bob Holt és Mel Batty, a verseny második és harmadik helyezettje azonban botrányt csapott. — Felháborító — mondták. — Cirkuszt csinálnak négyszáz becsületes atléta versenyéből. Előástak egy paragrafust, amely szerint senkinek sincs joga idegen néven indulni egy mezei versenyen. A Belgrave Harriers fegyelmi bizottsága azután annak rendje s módja szerint ki is zárta tagjai sorából Crawfordot. A film nagy versenyét Rómában, a Via Appia Antiquán futották, pontosan az 1960-as olimpiai maraton színhelyén. — Végignéztem a római olimpia filmjét — mondta Winner —, és egyenesen csodálatosnak találtam. Az olasz hatóságoktól minden segítséget megkaptam, s a rómaiak remek statisztáknak bizonyultak. Órák hosszat álldogáltak az útvonal mentén, és úgy tomboltak, mintha csak igazi versenyről lett volna szó. A film fináléja szinte ijesztően hiteles lesz. Michael Winner semmiképpen sem emlékeztet a modern idők bajnokaira. Inkább Tiny Timre, az amerikai beat reszketeg csillagára hasonlít. — Sosem voltak személyes kapcsolataim a sporttal, de elhatároztam, hogy igyekszem sok mindent megtanulni Pike-től, Abbotsontól, Claytontól és Clarke-tól. Egyetlen dolog érdekelt igazán az egész filmben. Hogy képes lehet-e egy erős egyéniség, egy bajnok megszabadulni a túl bonyolult társadalom némely felesleges kötelékétől? A forgatókönyv rábólint erre a kérdésre. Harry Hayes biztos győztesként vágtat a cél felé, aztán a stadion bejáratánál hirtelen meggondolja magát, megszállottból ismét derűs emberré válik és mosolyogva visszafut a városba, így Scott Reynoldsé lenne a győzelem. Ő azonban a kimerültségtől vakon pályát téveszt, nem kanyarodik be a célegyenesbe, hanem fejjel a tribün falának rohan, s a kórházban meghal. Ki hinné? A film tehát érdekes, de a hajrára kifullad és a célegyenesben maga is pályát téveszt. A jövő héten: színészek a pályán Bajnok a sztárok között. Gordon Pirié (balról a második) és alkalmi versenyzőtársai: Ryan O’Neal, Jeremy Kemp és Michael Crawford. A „The Games” című filmhez edzenek Jim Thorpe, az indián (Balra, fent) Aznavour, mint Pavel Vendek a 10 000 méteres futás győzteseként szakítja át a célszalagot a londoni White City Stadionban Karnevál az „Orfeo Negro” című filmben. A kavargó tömegben középen a Halál — akit a hármasugrás olimpiai bajnoka, Ferreira da Silva alakított mű.