Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám

edzésbe állt és leszokott a dohányzás­ról. — A jó színésznek még a lába is vékonyabb lesz, ha a szerep ezt kíván­ja — mondta. A környezet teljesen hiteles. A szí­nészek közül ott nyüzsögnek, statisz­tálnak a világ legjobb távfutói. Ron Clarke rója a köröket, Derek Ibbotson zihál, Bruce Tulloh mezítlábas figu­rája is felbukkan. A színészeket Gor­don Piric oktatta a futómesterségre. Meglehetősen kegyetlen, igazi mara­toni módszerekkel. Michael Crawfordot például beírat­ta a Belgrave Harriers futóklubba. Naponta órák hosszat gyakorolt vele, sőt még a readingi mezei versenyen is elindította. Ez a verseny, mint az angol futó felkészülésének egyik állomása, a filmen is szerepel. Michael Crawford engedelmesen ta­posta a sárral kevert havat, aztán két kilométer után kiállt. A hajrá elején szállt be ismét. Egy hosszú lejtő alján volt a cél, Crawford vad vágtát dobott be és szerepe szerint sikerült is a cél­ban egy lépéssel megelőznie Tim Johnstont, az angol maratonbajnokot, a verseny igazi győztesét. Tim Johns­ton szó nélkül tudomásul vette a kü­lönös hajrát, Bob Holt és Mel Batty, a verseny második és harmadik he­lyezettje azonban botrányt csapott. — Felháborító — mondták. — Cir­kuszt csinálnak négyszáz becsületes atléta versenyéből. Előástak egy paragrafust, amely szerint senkinek sincs joga idegen né­ven indulni egy mezei versenyen. A Belgrave Harriers fegyelmi bizottsága azután annak rendje s módja szerint ki is zárta tagjai sorából Crawfordot. A film nagy versenyét Rómában, a Via Appia Antiquán futották, ponto­san az 1960-as olimpiai maraton szín­helyén. — Végignéztem a római olimpia filmjét — mondta Winner —, és egye­nesen csodálatosnak találtam. Az olasz hatóságoktól minden segítséget meg­kaptam, s a rómaiak remek statisz­táknak bizonyultak. Órák hosszat áll­dogáltak az útvonal mentén, és úgy tomboltak, mintha csak igazi verseny­ről lett volna szó. A film fináléja szin­te ijesztően hiteles lesz. Michael Winner semmiképpen sem emlékeztet a modern idők bajnokaira. Inkább Tiny Timre, az amerikai beat reszketeg csillagára hasonlít. — Sosem voltak személyes kapcso­lataim a sporttal, de elhatároztam, hogy igyekszem sok mindent megta­nulni Pik­e-től, Abbotsontól, Claytontól és Clarke-tól. Egyetlen dolog érdekelt igazán az egész filmben. Hogy képes lehet-e egy erős egyéniség, egy bajnok megszabadulni a túl bonyolult társa­dalom némely felesleges kötelékétől? A forgatókönyv rábólint erre a kér­désre. Harry Hayes biztos győztesként vágtat a cél felé, aztán a stadion be­járatánál hirtelen meggondolja magát, megszállottból ismét derűs emberré válik és mosolyogva visszafut a város­ba, így Scott Reynoldsé lenne a győ­zelem. Ő azonban a kimerültségtől vakon pályát téveszt, nem kanyarodik be a célegyenesbe, hanem fejjel a tri­bün falának rohan, s a kórházban meghal. Ki hinné? A film tehát érdekes, de a hajrára kifullad és a célegyenesben maga is pályát téveszt. A jövő héten: színészek a pályán Bajnok a sztárok között. Gor­don Pirié (balról a második) és alkalmi versenyzőtársai: Ryan O’Neal, Jeremy Kemp és Mi­chael Crawford. A „The Ga­mes” című filmhez edzenek Jim Thorpe, az indián (Balra, fent) Aznavour, mint Pavel Vendek a 10 000 méteres futás győzte­seként szakítja át a célszalagot a londoni White City Stadion­ban Karnevál az „Orfeo Negro” cí­mű filmben. A kavargó tömeg­ben középen a Halál — akit a hármasugrás olimpiai bajnoka, Ferreira da Silva alakított mű.

Next