Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

SZÍNHÁZI BEMUTATÓK Nevetni így és nevetni úgy írta: Dalos László N­evetünk. A nézők között félper­cenként vagy még sűrűbben bugyborékol végig a nevetés. Neve­tünk. Szavakon, taglejtéseken, hely­zeteken, jellemeken, valóság­ fölötti dolgokon és valóságosakon. Házfel­ügyelőn és cáron, föltalálón és betö­rőn, olajmérnökön és geológuson, impresszárión és skót ezredesen. Aki nevet, az — az Értelmező Szótár ta­núbizonysága szerint — „hirtelen tá­madt jókedvében, valamely fonákság keltette derültségében vagy kárörö­mének, gúnyos fölényének kifejezésé­re sajátos arcjátékkal (rendszerint a száj izmainak fölfelé és széthúzásá­val) kísért, heves, szakadozott kilég­zéssel járó hangot ad.” Ilyet cselekvő emberekkel ültünk együtt két színházban, két premieren. Csakhogy másként nevettünk itt, és másként nevettünk ott. Katona József Színház: IVÁN, A RETTENTŐ Azok a szerencsések, akik már ol­vasták Mihail Bulgakov „A Mester és Margarita” című regényét, ezt a re­mekművet (óvatoskodó, alacsony pél­dányszám; a mű napok alatt elkel, készül a második kiadás!), palléro­zott szemmel nézhettek az „Iván, a Rettentő” című Bulgakov-komédia színpadára, Tyimofejev időmasinájá­ra; az eltűnt szobafalra; két egyaránt szakállas Iván Vasziljevics fantasz­tikus hasonlóságára; a régmúlt törté­nelemben „országló” házmesterre s a harmincas évek Moszkvájában ara­nyat osztó cárra. Ez a Bannaja utcai társbérlet a színpadon mintha a közvetlen szom­szédságában volna a Szadovajának, ahova óriási kandúros sleppjével együtt bevette magát a Sátán ... Egy öntörvényű írói világ tárul föl Tyi­mofejev feltaláló otthonában, a való­ság természetes mozdulattal lép át a fantasztikum világába, az álomnak meghökkentően logikus valóság­tar­talma támad, groteszk pillanatok ker­­getőznek, s az egész rendkívül mu­latságos — félpercenként vagy még sűrűbben nevetünk. De hogyan? A feltaláló sorsába mindvégig bele­­érezzük az író, Mihail Bulgakov sze­mélyes sorsát: félreértettséget, kire­kesztettséget; a gyanúsításokat és a már nem is gyanúsításokat; megírt, de eltiltott vagy elő sem adott szín­játékainak sorát; ki nem nyomtatott prózai műveinek kéziratait — egy valóságos „Margarita”, Jelena Szerge­­jevna, a hitves, az özvegy őrizze meg őket! —, már nem is bele, de benne, a darabban érezzük a harmincas évek második felének komor levegőjét. Igen, a Bunsa típusú „házfelügyelő­ket” is, akik hallgatóztak az ablakok alatt, hogyan folyik mögöttük az em­berek „felelőtlenségi mesélése”. Feltaláló vagy művész, egyre megy , időgépről vagy az alkotó ember önki­fejezésének jogáról van szó — a drá­maíró egyenlőségi jelet tesz közéjük. Ezért a komédia, ezért a fantaszti­kum, ezért a nevetés. A „játszani is engedd” költői jogáról van szó az „Iván, a Rettentő” színpadán. S egy olyan korszakból visszatekintve, ami­kor ez a jog már mindennapi gyakor­lat, a komédia keletkezésének idejé­re gondolván ezért színezi nevetésün­ket valami, ami nem nevetés. Sóhaj talán? Mi mindent alkothatott volna még Mihail Bulgakov, ha akkor ki­tárulnak előtte a kapuk! Iglódi Istvánnak, a rendkívül érzé­keny rendezőnek köszönhető, hogy a szovjet drámaírás egyik legnagyobb alkotója végre nálunk is megkezdheti diadalmenetét. (Az „Iván, a Retten­tő” megérdemelt sikerét, reméljük, követi majd Bulgakov más drámái­nak méltó előadása.) Iglódi érzi és érti Bulgakov világát, s még az álom keretét is — ami a játék keletkezé­sekor esetleg dramaturgiai szüksé­gesség, esetleg kényszer volt — úgy tudta a Katona József Színház szín­padán közölni velünk, hogy belebor­­zongtunk a lehető s a lehetséges egy­­másba­ simulásának „tündéri realis­ta” költészetébe. Az is kiderült erről a fiatal rendezőről, mennyi árnyalatú humor van benne: vígjátékot ennyi poézissel keveset rendeztek meg ná­lunk. Iglódi István korlátlan ura a kis színpadnak, még apróbb ötletei is — a rádióhang, a lakókönyv színe-változá­­sa — mind bulgakovian szolgálják a nagy egészet. IVAN, A RETTENTŐ. Bunsa házfel­ügyelő a cári trónon (Major Tamás) Zinaida és „Csubika”, a fel­találó (Törőcsik Mari és Sinkó László) (Balla Demeter felv.)

Next