Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-08 / 32. szám
szellemi érdeklődése menynyire sokrétű, szerteágazó. Felötlött benne már az a gondolat is, hogy rendezzen. — Igen, öt évvel ezelőtt a Vígszínházban kértem, hogy rendezhessek ... Ez a szándék ma is él bennem. Jobban kielégítene, mint csupáncsak a színjátszás, jobban magamra találnék. A játék nekem voltaképpen nem öröm, hanem inkább gyötrelmes kifejezési forma. Szerepeimet nem eljátszom, hanem megszülöm. Engem mindig individualizmussal vádolnak. Ez tévedés. S bármilyen furcsán hangzik is, én közösségi ember vagyok. Egy akarok lenni a sok individuum között. — Hogy érti ezt? — Most látszólag egy kicsit elkanyarodok a témától: nem hiszek a kollektív nevelés sikerében, csak abban, hogy a pedagógus egyedeket nevelhet, aminek eredményeképpen az egyedek ráébrednek a közösség, az együttmunkálkodás jótékony voltára. Erre csakis a szocializmusban akad igazi lehetőség. Mindez vonatkozik a színházi ensemble játékára is. Azért is izgat a rendezés, mert a mi pályánkon a legjobb egyéni produkció is elvész, ha a környezet mást játszik. De nem igaz, hogy az ensemble-játék elsorvasztja a személyiséget. A kettő fokozza egymás teljesítményét. Engem a konstrukcióba foglalt játék boldogít, talán azért, mert a kezdet kezdetén építészmérnök voltam. Tudom, hogy az épület nem lóghat a levegőben, alapok nélkül nem teremthetünk meg semmiféle szakmát. Sosem az bánt, ha a tyúkszememre lépnek, mert ez magánügy, de ha a darab tyúkszemére hágnak, az dühít, mert az enyém is, az is feljajdul tőle. Nem tetszeleg sem a merő önzésben, sem a merő önzetlenségben. — Márcsak azért sem — feleli —, mert nem hiszek az önmagáért való jóságban. A huszadik század második felében ez nem erény, ma erős emberekre van szükség. — Mit szeret jobban: a színházat vagy a filmet? — Mindenekelőtt a színházat, mert az inkább a teljes élet. A filmben az állandó őszinte férfi vizsgát szeretem, amely ha sikeres, visszahat a színpadi játékra is. — Mondjon valamit a Szindbád filmváltozatáról. Milyennek ígérkezik? — Ez a film egy életet akar felvillantani. Én Krúdy alakját nemigen tudom majd ábrázolni, hiszen mindenben különbözők ettől az egyedi méretű embertől. A Szindbádban azt szeretném kifejezni, hogy Krúdy szerelmi és kulináris utazása mind menekülés volt az akkori történelmi korszaktól. Fájdalmas nosztalgia élt benne a maga egykori gyerekléte, az elveszett illúziók iránt. Az ablak s alatta a régi sörkert Felemeli kezét és az étterem sárga épületéremutat: — Nézze csak, én odafönt abban az emeleti ablakban születtem —, hiszen tudja, Gundel-unoka vagyok — s alatta volt a régi sörkert, ahol egykor Krúdy üldögélt. Én 1931- ben születtem, ő 1933-ban halt meg. Az ám: nemsokára harminckilenc éves ... — És ez a harminckilenc év csupán nyitány volt számomra, útkeresés. Most már talán nekivághatok. Tudom, sok ismeretlen akadállyal kell még megküzdenem, de hát ez a lét értelme. És én mindenekelőtt munkára születtem, a szórakozásban hamar elunom magamat. — Szórakozik? Mivel? — Magam sem tudom. De megmondom, mi az a három, amit leginkább szeretek: a vitorla, az állatkert meg a sebészet. Ezekben nincs mellébeszélés, nincs hazugság. A sebész azért is jutott eszembe, mert úgy akarok a színészetemmel gyógyítani, ahogy csak ő tud. Egyébként az a véleményem, ha mindenki úgy cselekedne, úgy beszélne, mint életveszély idején, akkor jobban egymásra találnánk. Latinovitsot olyannak látom most, mintha az újrakezdés öröme vibrálna benne... — Valóban azt érzem, az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is. S most József Attila szavait tűzöm a zászlómra: „Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!” Éljünk bátran, álljunk ki a magunk értékeiért a színházban is, ne csak majmoljuk, másoljuk az idegen művészeteket, hanem sajtoljuk ki magunkból azt, amiben mindenkitől különbözünk. Mert csakis ezzel hatunk a világra, íme a hosszú út San Sebastiantól hazáig. Az interjú kezdetétől a végéig. Gách Marianne Szegeden, a Trójai nők előadása előtt az öltözőben ... És amikor már elkészült Taltybiosz szuggesztív maszkja (Kotnyek Antal felvételei) .