Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-04 / 27. szám

3. Mit tudnak a filmről azok, akik készítik? Hetek, hónapok munkájá­val: együtt a „stáb”, fró, rendező, színészek, opera­tőr, díszlettervező, jelmez- tervező, asszisztensek, be­rendező, sminkes . .. Elkez­dődhet a munka. Első nap a műteremben. A Tv-híradó munkatár­sai is megjelennek. Hangpróba, ami sohasem kerül adásba. Alanya: a rendező, Szász Péter. — Művész úr, mit üzen az emberiségnek? — Segítség! De itt már nincs segítség. A film forog. Most csattant el az első csapó. — Mint egy pofon! — súgja Szász, azután határo­zottan felkiált: — Tessék! S a színészek elkezdik játszani, mondani a filmet. Ideje megkérdezni azokat, akiknek közös munkájával készül a Kapaszkodj a fel­legekbe! — Mit tudnak er­ről a filmről? Győrffy József gyártásve­zető, aki ebben a produk­cióban már eddig is kiérde­melte a „Technikai és pénz­ügyi igazgató” címet: — Én azt tudom, hogy a magyar filmgyártásban — beleértve az Egri csillago­kat, és a bérmunkában ké­szült amerikai szuperfilmet, a The Fixert is — még ilyen összetett és bonyolult pro­dukció nem készült. Egyet­len példa: a vízi járművek kivételével a 10-es évek vé­gének minden létező közle­kedési eszköze nagy szám­ban szerepel a filmben. Bi­cikli, ló, hintó, lóvonatú omnibusz, autó, egykorú tank, vonat, repülőgép jele­nik meg a vásznon és mind­ez nem egyszer, vagy egy helyszínen. Mivel a Kapasz­kodj a fellegekbe! egyetlen, szinte megszakítás nélküli, mulatságos üldözés histó­riája, e közlekedési eszkö-, zök valamelyike a kétszáz- tizennégy helyszín közül legalább százötvenben fel­tűnik. És néha egészen fur­csa szituációban: egy repü­lőgépünk például egy moz­gó vonat tetejére szállt le, majd egy személykocsi te­tején utazott tovább ... Bojkovszky Béla fővilá­gosító : — Aranyos, de igen moz­galmas film ez. Világítási szempontból mindaz előfor­dul benne, amit az utóbbi évtizedekben a filmgyárban alkalmaztunk, még a leg­egyedibb, legkülönösebb esetek is. Bíró Zsuzsa dramaturg: — A film alcíme: Hősi komédia. Már ez is utal rá, hogy újszerű kísérlet. Mű­faji szempontból még nem készült ehhez hasonló Ma­gyarországon. Épp ez adja meg a munka különös izgal­mát és örömét. Háromféle humor Darvas Iván azt mondja a filmről: — A Kapaszkodj a felle­gekbe! háromféle humor sajátos ötvözete. Három sí­kon kell játszani: az infan­tilis kamasz; a köpenyes­kardos, klasszikus komé­diák; és a farbarúgós, cir­kuszhoz közelítő bohózatok és farce-ok humorán. En­gem épp ez ragad meg, épp ez izgat és lendít előre a felvételek alatt. Ez kockáza­tos vállalkozás, elismerem, de meggyőződésem, hogy e síkos, sőt több síkú filmen nem lehet elcsúszni... Gunnar Cilinszkij: — A műfaj és a vele pá­rosult játékstílus teljesen új nekem. Különösen nagyra értékelem a film szemléle­tét. A fél század előtti tör­ténetben őseink a hőseink. Kommunisták, akik egy fel­adat teljesítése közben nemcsak barátokká, de aka­ratukon kívül, kényszer- helyzetekben, hősökké lesz­nek. Senki sem fél meghal­ni, mert tudja, hogy milyen drága az élet, a mások éle­te, akiken — ha célhoz ér — talán segíthet. Mindez az élet sokoldalú és sok­fajta humorával fűszerezve, nemcsak meggyőzően igaz, de igen mulatságosan hatá­sos is. Mensáros László: — Amikor először olvas­tam a forgatókönyvben Dr. Rocatelli Bence szerepét még nem éreztem igazán, hogy mennyi lehetőség rej­tőzik benne. Őszintén szól­va csak azért vállaltam el, hogy eljátszom, mert ked­ves barátom írta és bará­taim alakítják a film többi szerepeit. És akkor, az én első felvételi napomon, le­vágták a hajam. Kis őszes tüskét hordok azóta is; ré­gimódi, de igen elegáns ru­hát kaptam, meg egy cvik- kert, belenéztem a tükörbe és minden megváltozott kö­rülöttem. Űj arcomat fedez­tem fel, amilyennek még sohasem láttam magam — és a forgatás hangulatában sodródva, a pillanatnyi rögtönzésekre építve min­dent, belevágtam a felvéte­lekbe. Azóta is a rögtönzés élménye hajt, noha Dr. Ro­catelli karakterének lénye­ge már az első napon való­sággal kiszakadt belőlem ... Szécsényi Ferenc, opera­tőr: — Igen, ebben a filmben én is nehéz leckét kaptam. Az a sajátos műfaji keve­rék, ami itt az alapvető lé­nyeg, semmilyen hagyomá­nyos módszerrel le nem fényképezhető. A próba- felvételek során újszerű operatőri módszereket ke­restem. Többnyire ered­ménytelenül. Egy nap az­után megtaláltam a megol­dást: a krónikás kamerát. A legszárazabb, majdnem híradós tárgyilagossággal és optikai eszközökkel vettem fel az egyes jeleneteket — és azok — legalább szá­momra — képileg élni kezdtek. Hány másodperc alatt mondtam most ezt el? Hat? Nos, ehhez a hat má­sodperces felismeréshez ke­rek hat hónap alatt jutot­tam el... A válaszok közül nem maradhat ki az író-rendező Szász Péteré sem: — A Kapaszkodj a felle­gekbe! — egy hit króniká­ja. Hittel és elvekkel ren­delkező emberekről szól, akiket a legemberibb olda­lukról ábrázol. Különböző városokból jönnek, más és más életkezdés után talál­koznak, kezdetben még hi­tük sem azonos, csak rokon, majd egy ügy szolgálatába Felhők mindig lesznek Egy filmforgatás története ... semmilyen hagyományos módszerrel le nem fényké­pezhető (Szécsényi Ferenc) szegődnek és mert valóban szolgálni akarják ezt az ügyet, úrrá lesznek emberi gyengéiken és kényszerű­ségből a legesztelenebb, olykor már irreális hőstet­teket hajtják végre, mi­közben fogalmuk sincs, hogy ők tulajdonképpen hősök. És bár a cselekmény 1919-ben játszódik, a Ka­paszkodj a fellegekbe! mélységesen mai film, a ma számos problémájára is felel. De ugyanakkor komé­dia és kalandok sorozata, tíz és százmilliók részére készülő produkció, minden­kihez szólni és mindenkire hatni igyekvő alkotás. „Mutasd meg, mi tetszett” A kép lassan kikereke­dik. A célok, szándékok, mód­szerek, és olykor azok indo­kai is világosak. — Ma, amikor a kísérle­ti filmek korát éljük — folytatja Szász — ez is kí­sérleti film: a filmgyártás legősibb szabályai szerint, az elején kezdődik és a vé­gén végződik, minden pon­tosan azt jelenti benne, aminek megjelenik; a kis­fiú, kisfiút; az autó, autót; a repülőgép, repülőgépet; a robbanás robbanást. Nincs rejtett értelem, nincsenek ki nem mondott mondatok. Amit ki kell mondani, azt kimondják, amit nem mon­danak ki, az a mi szempon­tunkból felesleges. Óriási kockázat ez: vajon megér - tenek-e még ma egy ilyen filmet a nagyvilágban? 22

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék