Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-29 / 35. szám
8 1 Alfonzo első fint főszerepe Milyen vagy, Jeromos? A TÉMA KÉTSZER CSENGETETT, az is lehet, hogy háromszor, amíg az író ajtót nyitott neki. Ebből azt lehetne hinni, hogy az írót otthonában kereste fel jótékonyan az élet egyik jellemző tünete. De nem, alakuló életünk legádázabb megpróbáltatását engedte, zúdította be magához, avagy Hamlettel szólva: „balsorsa minden nyűgét s nyilait”. A látogató egy bizonyos Jeromos volt. A szerető. Illő az írót is bemutatni: Szeberényi Lehet. Kettőjük találkozására emlékeztet a Jeromos, a kőfejű című kisregény. Ebből pedig most film készül, amelynek címe: Én vagyok Jeromos. A forgatókönyv társszerzője Jeli Ferenc, egyben a film első rendezőasszisztense, a dramaturg Kertész Ákos. A film minden bonyodalma szintén azzal indul el, hogy Jeromos becsönget. Egyszer, kétszer, háromszor. És dr. Katona Benő községi orvos hajnali ébredésének e riadt pillanatában még nem sejti, hogyan fog körülötte hamarosan sarkából kifordulni a világ, s vedlik át maga is házanépével merőben más emberré. Mert Jeromos a Védőműveket Fenntartó Vállalattól jött, mondván, kell itt kérem, valahol egy lefolyónak lenni... Ahogyan a jeromosok általában jönni szoktak hozzánk, a legkülönfélébb fenntartó, karbantartó, szerelő, kezelő, javító, szolgáltató vállalatoktól. Ez a mi Jeromosunk a legöntudatosabb — vígjátéki értelemben persze — kultikus fajtából való. — Olyan figurát kell kifaragnom belőle — mondja Alfonzo élete első filmje-, sőt címszerepéről —, aki magában hordja a paraszt minden, évszázadokon át örökölt erejét, szívósságát, eszét. Aki a maga módján filozófus is mellesleg. Aki állami emberként viselni tudja a hivatalát. Elnézem őt. Karszalagja, zászlója van, a hivatali jogkör jelvényei. Testalkata tagbaszakadt, napbarnított. Kell is, mert az izmok munkája és a mozdulatok ritmusa is játszik a színes filmben. A feje pedig valódi kőfej, sziklakemény kívül-belül, át tud vele törni minden emberi hitetlenség és bizalmatlanság páncélzatán. EGY LEÁNYFALUI VILLA gyönyörűen zöldellő kertjében társalkodunk. Ez a környezet itt a forgatás színhelye. A kert kapuja egyenesen az országútra nyílik, a ház széles terasza pedig szinte a hömpölygő Dunára könyököl. — Ahogyan így leírta Jeromost — mondom kicsit kétkedően Alfonzónak —, nagyon is pozitív, csaknem hősi alaknak látszik. Pedig hát, amennyire a történetet ismerem, inkább a mai kor káros jelenségeit kívánja ábrázolni benne a film. — Én szeretetreméltó embernek tartom. Sok értékes, tevékeny, hasznos vonás testesül meg Jeromosban. Hogy találékonyságát a saját zsebére használhatja fel, az inkább az állami szektor nehézkességének köszönhető. Ehhez tudni kell, hogy Jeromos kétféle munkát ismer: a „muszáj” munkát, amellyel a főnökség felé kell elszámolni, meg a „pénzes” munkát, amely elboronálja a legmakacsabb problémákat is. Ami nem megy „államiban”, azt felvállalja „maszekban”. Világképében egészen jól megfér egymás mellett a befejeződni nemigen akaródzó állami gödör, meg a fürgén elkészülő magángödör. — Én úgy nézem — vitatkozom tovább —, hogy Jeromos a maga rámenős élelmességével nem éppen szeretetet érdemlő vámszedője a szegény ügyfelek kiszolgáltatottságának, meg az égető szakemberhiánynak. — Az igazság az — kapcsolódik a beszélgetésbe Timár István rendező, aki több sikeres rövidfilm után szintén most mutatkozik be először játékfilmmel —, hogy mi kritikát akarunk mondani Jeromos felett, jóllehet ő valóban generációk jó és rossz tapasztalatait hordozza viselkedésében. Jeromos karaktere és gondolkodása a „Én vagyok Jeromos .. Timár István rendező munka közben Juditka, az asszisztensnő, Jeromos és Katona doktor (Pálos Zsuzsa, Alfonzo és Kállai Ferenc)