Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-10 / 41. szám

Évadnyitás Miskolcon A tanítónő A Miskolci Nemzeti Színház Bródy Sándor művével nyitotta meg az új évadot: a huszadik század magyar drámairodalmának immár klasszikus darabját, A tanítónőt mutatták be. Az előadás rendezője, Jurka László arra törekedett, hogy mindazokat a túlzott érzelmi hatásokat, amelyek, mint affé­le kényszerű kompromisszumok, a kor polgári színházát, polgári közönségét voltak hivatva kielégíteni, lefaragja a darabról; törekvését főként a harma­dik felvonásban koronázta siker. Itt valóban kényszerű könnyzacskó-fa­­csarás, melodramatikus felhangok nél­kül bontakozik ki a dráma; az első és második felvonás néhány jeleneté­ben azonban, az érzelmi hatásoktól való túlzott félelem következtében másfajta, a darabtól is idegen hatás­elemek csúsznak a játékba, néhány figura jellemétől idegen, karikaturisz­­tikus vonásokat kap. A címszerepet, Tóth Flóra alakját Balogh Zsuzsa keltette életre. Tuda­tos, kemény nőt állított színpadra: az ő tanítónőjét nem a tapasztalatlanság, fiatalság, hamvas ártatlanság vonz­ereje miatt dongják körül a férfiak. Tudatossága, az önnön méltóságára rádöbbenő, és saját magát a világhoz mérő emberi öntudata az, ami — fia­talság és szépség mellett — irritálja, felháborítja, és éppen ezért izgatja és vonzza a középkorban megrekedt falu férfiait, az engedelmes vagy kacéran kihívó nőstényekhez szokott hímeket. Alakítása, bár a figura jó egynéhány lírai vonásával adósunk maradt, kiér­lelt, szép, emlékezetes teljesítmény. A Harkányi János megformálta ifj. Nagy alakja viszont az egész előadás legproblematikusabb pontja. Túlságo­san lágy, túlságosan hajlítható figura. Nem az a férfi, akiben az író, korá­nak férfiideálját rajzolva meg, össze­gezte mindazokat a hibákat és bűnö­ket, amelyek a dzsentrivilág szemé­ben erénynek tűnhettek: afféle ener­­vált, durcás, akaratos gyerek. A ke­mény és határozott tanítónőnek nem ellenfele: a dráma erejét lúgozza ki, Tóth Flóra döntésének súlyát csök­kenti ez a szerepfelfogás, amely azon­ban nemcsak a színész , a rendező tévedése is. Jó alakítás Varga Gyuláé, a tanító, Somló Ferencé az öreg Nagy, és Hamvay Lucyé a Nagyasszony sze­repében; meg kell még említenünk Farkas Endre, Csiszér András, Füzessy Ottó és Antal Anetta nevét. Vígjáték-fesztivál, ősbemutatók Az évad első bemutatója után a to­vábbi tervekről, új elképzelésekről kérdeztük a Miskolci Nemzeti Színház vezetőit, Sallós Gábor igazgatót és Orosz György főrendezőt. — Műsortervünket többé-kevésbé meghatározta az a tény, hogy az évad végén, itt, Miskolcon szeretnénk meg­rendezni az új magyar vígjátékok fesztiválját — mondotta Sallós Gábor. — Közismert a közönség vígjáték­éhsége, és sajnos, az is közismert tény, hogy színházaink igen ritkán tudják valóban igényes, jó vígjátékokkal csil­lapítani ezt az éhséget. Ebben egy ki­csit a műfaj furcsa, felemás helyzete, lenézett volta is szerepet játszik. A fesztivál egyik célja éppen az, hogy visszaadja a vígjátéknak, mint műfaj­nak az őt megillető rangot, ezért a ta­lálkozót szeretnénk összekötni a mai magyar vígjátékok műfaji, előadási stb. problémáiról tartott vitával, kon­ferenciával is. Felkérésünkre Darvas József, Gyárfás Miklós és Kállai Ist­ván írt számunkra darabot. Ez a há­rom mű képezi majd színházunk ré­széről a fesztiválműsor alapját. Gyár­fás Miklós Dinasztia című vígjátéka már el is készült; egy munkásfamília jelentős pozícióba emelkedő fiáról, és az egész család helyett ambiciózus, fá­radhatatlan, minden lehetséges cél el­érésére sarkalló anyáról, a „szocialis­ta dinasztia” mozgató motorjáról szól ez a szatirikus elemeket felvillantó, vidám történet. Darvas József készülő darabjának címe: A kegyelmes úr ho­zománya. A mai falu, és a hajdan külföldre távozott, majd hosszú évek múltán hazalátogató kegyelmes talál­kozásának humoros históriája. Kállai István Segítség, nyertünk! címmel ír számunkra vígjátékot. De vidám da­rabbal, Zorin: A nagy karrier című művével készülünk a szovjet kultúra hetére is ... — Milyen bemutatókra készül a Stúdió-színpad ? — Továbbra is műsoron tartjuk a nagy sikerű Riadó­t, és mellette való­színűleg még három bemutatóra is sor kerül. Ugo Betti: Bűntény a Kecske­szigeten című darabját Albee művé­vel, a Mesék az állatkertbennel egy műsorban fogjuk bemutatni, és el­­játsszuk Aldo Nicodemi három egy­­felvonásosból álló trilógiáját. A har­madik bemutató egyelőre még bizony­talan, de szeretnénk egy új magyar művet színre hozni. Hogy sikerül-e, az már nemcsak rajtunk múlik ... — Visszatérve a tervezett vígjáték­fesztiválra: szándékában áll a szín­háznak rendszeressé tenni ezt a talál­kozót? — Feltétlenül, ha nem is kifejezet­ten vígjátékfesztivál formájában — veszi át a szót Orosz György főren­dező­i műfajfesztiválokat szeretnénk rendezni, minden esetben meghatáro­zott jelleggel és konkrét célokkal. Most a vígjáték műfaji találkozójára kerül sor, legközelebb esetleg a mai zenés játékok bemutatósorozatára, és a velük kapcsolatos problémák alapos, elemző megvitatására. Véleményem szerint a konkrét tartalom és cél nél­küli színházi fesztiválok, azon túl, hogy megkönnyítik egymás munkájá­nak megismerését, nem sok hasznot hajtanak színházművészetünk számá­ra... A TANÍTÓNŐ (Balogh Zsuzsa) az iskolaszék beírái előtt

Next