Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-02 / 1. szám
(avagy az én horváthiádánt) Csitándiságomat csorválja még a párhonya, ez a pöhös nyagóc, S Richárd a nyekre? — Hát ő? Mondssza csak! Henrik szólítja hírnökét, a Kálnoky Lászlótól halandzsára „fordított” Shakespeare-drámában. Nos, ez a Richárd, ez a pöhös nyagóc, a maga valójában jelenik meg majd Szilveszter éjjelén a képernyőn. A szilveszteri műsor próbája, délután kettőtől—éjjel kettőig, kicsit szünetel. A TV újjávarázsolt büféjében nagyszerű olasz kávé-automata jó duplákat ont. Horváth Ádámot, épp most — tapintatlan ötlet — kérdem, milyen érzés egy nemzeti ügyet, egy össznépi újévet megrendezni. — Nyomasztó — mondja. — Rutin és a műfaj szeretete kell — és szervezés. Az idei szuperszilveszter két nagyszerű munkatársra épül: Szepesi Györgyre és Vitray Tamásra. Nyolcvan százalékát elő lehet készíteni a programnak, húsz az ő spontán munkájuk — de ez az adás sava-borsa. A műsor alapja a Rádió és TV vetélkedője — Szepesié és Vitrayé nullnulla kérdés. Három részből áll: kabaré, játékos vetélkedő; ebben a közönség játszik — és műsor-paródiából, amely egyben politikai kabaré is. És — végig „élőben” megy. Meglepetés lesz bőven, nemcsak a közönségnek, az alkotóknak is: számos bepróbálhatatlan „eredeti” helyszínről is közvetítenek majd. Addig is Richárd — hadd árulom el, Alfonzé, — ha Kálnoky írta volna a szövegét és nem más, Csáp cselkesiddel sunnyog és bunyog a Vérgonyasztón. A monitor előtt Horváth Ádám és Vitray Tamás Szilveszter ,á aTIL. ben SS Ez a jelenet lesz a meglepetések meglepetése: Szepesi György, Bárdy György, Vitray Tamás A nevettetés Castora és PoDaxa: Hofi Géza és Koós János