Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-02 / 1. szám

(avagy az én horváthiádánt) Csitándiságomat csorválja még a párhonya, ez a pöhös nyagóc, S Richárd a nyekre? — Hát ő? Mondssza csak! Henrik szólítja hírnökét, a Kálnoky Lászlótól halandzsára „fordított” Shakespeare-drámában. Nos, ez a Richárd, ez a pöhös nyagóc, a maga valójában jelenik meg majd Szilveszter éjjelén a képernyőn. A szilveszteri műsor próbája, délután kettőtől—éjjel kettőig, kicsit szünetel. A TV újjávarázsolt büféjében nagyszerű olasz kávé-automata jó duplákat ont. Horváth Ádámot, épp most — tapintatlan ötlet — kérdem, milyen ér­zés egy nemzeti ügyet, egy össznépi újévet megrendezni. — Nyomasztó — mondja. — Rutin és a műfaj szeretete kell — és szer­vezés. Az idei szuperszilveszter két nagyszerű munkatársra épül: Szepe­si Györgyre és Vitray Tamásra. Nyolcvan százalékát elő lehet készíteni a programnak, húsz az ő spontán munkájuk — de ez az adás sava-borsa. A műsor alapja a Rádió és TV vetélkedője — Szepesié és Vitrayé null­­nulla kérdés. Három részből áll: kabaré, játékos vetélkedő; ebben a kö­zönség játszik — és műsor-paródiából, amely egyben politikai kabaré is. És — végig „élőben” megy. Meglepetés lesz bőven, nemcsak a kö­zönségnek, az alkotóknak is: számos bepróbálhatatlan „eredeti” hely­színről is közvetítenek majd. Addig is Richárd — hadd árulom el, Alfonzé, — ha Kálnoky írta vol­na a szövegét és nem más, Csáp cselkesiddel sunnyog és bunyog a Vérgonyasztón. A monitor előtt Horváth Ádám és Vitray Tamás Szil­­vesz­­ter ,­­á aTIL. ben SS Ez a jelenet lesz a meglepetések meglepetése: Szepesi György, Bárdy György, Vitray Tamás A nevettetés Castora és PoDaxa: Hofi Géza és Koós János

Next