Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-02 / 1. szám

kitől az elveszett színészi éveket és az el­vetélt, nagy szerepeket?­ohsem felejtem el Tímár Józsefet, ami­­■j kor Gorkij Éjjeli menedékhelyébe is­­mét a színpadra lépett és a színész monológjában felejthetetlen, szívünkig ható hangon szólt hozzánk és nem felej­tem el őt Az ügynök halálában sem ... És ma is hallom ajkairól Vörösmarty Szó­zatának hatalmas hitvallását... Ascher Oszkárhoz a harmincas évek­­ elejétől kapcsolt testvéri barátság. A balatonfüredi fák alatt a szívkórházból jött be a „Kedvesbe” és beszélte el, sok­sok elviselt sérelmét, nehéz indulását, küzdelmét a puritán értelmező versmon­dásért és vágyódott még több szeretetre, elismerésre pedig élete utolsó évtizedé­ben már igazán méltón bántak vele, de ez volna jó, ha mindent jókor, idejében érne el a művész. Akkor haraphatna na­gyokat, míg jók a fogai, akkor szeretné őt az, akit szeret, amikor a legnagyobb a vágy, akkor kapná meg Hamlet sze­repét, amikor... és így tovább ... Még egy elköltözött drága barátomról szeretnék írni. Bán Frigyesről, a Rákóczi hadnagya és A császár parancsára című filmem hozott össze vele. Tisztalelkű, ke­reső lélek volt, mindig háborgott az ön­maga iránti művészi elégületlenségtől. Annál jobban becsülte a mások művésze­tét. Amikor egy időre félretolták — igaz, hogy három Kossuth-díj után­­ a Con­­tinentálban lakott, feleségével, a kitűnő Vass Évával... Milyen szorult és szegé­nyes viszonyok között. De Bán Frigyes ezt a sorsot is okosan és szépen viselte .. . Tele volt emlékekkel és alakokkal, film­hőseivel lélekben maga is bejárta a vi­lágot, Párizstól Alan-Batorig, pedig csak a Continental kis szűk eszpresszójában beszélgettünk. A Talpalatnyi föld szintjét vezették mindig a szemére; ez bántotta, ez fájt neki. Az egyik művész életében valamely kiemelkedő sikere örök korona lesz, a másiknál bunkó ... De miért írok én a színészek, művészek bánatáról és nem az örömeikről? Mert azt akarom, hogy még jobban, még több szívvel és ésszel szeressük őket, még itt a földön, még itt, amíg csak élnek . .. Köszönet a Színháznak és a Színésznek az elért és a be nem teljesült álmokért, az izzó, emlékezetes szavakért, a neme­sítő szenvedélyekért! Bessenyei Ferenc és Ruttkai Éva A császár parancsára című filmben Vass Éva a Rákóczi hadnagya női főszereplője Latabár Kálmán az Állami áruház egyik jelenetében Ascher Oszkár

Next