Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-02 / 1. szám
kitől az elveszett színészi éveket és az elvetélt, nagy szerepeket?ohsem felejtem el Tímár Józsefet, ami■j kor Gorkij Éjjeli menedékhelyébe ismét a színpadra lépett és a színész monológjában felejthetetlen, szívünkig ható hangon szólt hozzánk és nem felejtem el őt Az ügynök halálában sem ... És ma is hallom ajkairól Vörösmarty Szózatának hatalmas hitvallását... Ascher Oszkárhoz a harmincas évek elejétől kapcsolt testvéri barátság. A balatonfüredi fák alatt a szívkórházból jött be a „Kedvesbe” és beszélte el, soksok elviselt sérelmét, nehéz indulását, küzdelmét a puritán értelmező versmondásért és vágyódott még több szeretetre, elismerésre pedig élete utolsó évtizedében már igazán méltón bántak vele, de ez volna jó, ha mindent jókor, idejében érne el a művész. Akkor haraphatna nagyokat, míg jók a fogai, akkor szeretné őt az, akit szeret, amikor a legnagyobb a vágy, akkor kapná meg Hamlet szerepét, amikor... és így tovább ... Még egy elköltözött drága barátomról szeretnék írni. Bán Frigyesről, a Rákóczi hadnagya és A császár parancsára című filmem hozott össze vele. Tisztalelkű, kereső lélek volt, mindig háborgott az önmaga iránti művészi elégületlenségtől. Annál jobban becsülte a mások művészetét. Amikor egy időre félretolták — igaz, hogy három Kossuth-díj után a Continentálban lakott, feleségével, a kitűnő Vass Évával... Milyen szorult és szegényes viszonyok között. De Bán Frigyes ezt a sorsot is okosan és szépen viselte .. . Tele volt emlékekkel és alakokkal, filmhőseivel lélekben maga is bejárta a világot, Párizstól Alan-Batorig, pedig csak a Continental kis szűk eszpresszójában beszélgettünk. A Talpalatnyi föld szintjét vezették mindig a szemére; ez bántotta, ez fájt neki. Az egyik művész életében valamely kiemelkedő sikere örök korona lesz, a másiknál bunkó ... De miért írok én a színészek, művészek bánatáról és nem az örömeikről? Mert azt akarom, hogy még jobban, még több szívvel és ésszel szeressük őket, még itt a földön, még itt, amíg csak élnek . .. Köszönet a Színháznak és a Színésznek az elért és a be nem teljesült álmokért, az izzó, emlékezetes szavakért, a nemesítő szenvedélyekért! Bessenyei Ferenc és Ruttkai Éva A császár parancsára című filmben Vass Éva a Rákóczi hadnagya női főszereplője Latabár Kálmán az Állami áruház egyik jelenetében Ascher Oszkár