Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-21 / 34. szám
— Egyetlen és nagy élményt hozó találkozásom a Beszterce ostromának Pongrácz grófja. Tulajdonképpen kettős találkozás volt, mert a rádióban is eljátszhattam, nemcsak filmen. A Beszterce ostromát olyan sokszor és oly sokáig vetítették, hogy szinte nem is maradt használható kópiája. És mennyien nincsenek már köztünk a szereplői közül! Rátkai Márton, Vízvári Mariska, Lehotay Árpád, Tapolczai Gyula, Justh Gyula ... Ajtay Andor, a Sybill hajdani szegedi Konstantin nagyhercege éppen abban az évadban lesz az Operettszínház éves tagja, amikor Jacobi nagyoperettjét is felújítja a színház. — Egyébként a Fővárosi Operettszínházban nem leszek „újonc”. Annak idején vendégszerepeltem az Okos mamában, az ő vagy őben, ezerkilencszáznegyvenkilenctől ötvenegyig tagja voltam a színháznak. Akkor a Bécsi diákokban, a Palotaszállóban, A montmartrei ibolyában léptem föl, az utóbbit rendeztem is. Néhány évvel ezelőtt pedig A Tündérlaki lányok zenés változatában játszottam a bárót. A Noszty fiú esete Tóth Marival próbái szeptemberben kezdődnek. bemutató: november végén. (déel) TELEFON A SZÍNÉSZNŐNEK Fölhívjam? Már-már nyúlok a telefonért, amikor a naptárra kell néznem. Augusztus tizenkettedike. Teljességgel „holt idő”. A két nyári előadássorozat a két szabadtéri színpadon befejeződött, Tolnay Klári nem játszik már, eddig kellett volna nála érdeklődni. De még korai volt. Most már lehetne. Csehov-ügyben. Mert a Madách Színház Sirály-bemutatójának — amelyet Ádám Ottó rendez — ő lesz Arkagyina Nyikolajevnája. Fölhívjam? Talán már nincs is itthon. Nyilván pihen valahol. Kipiheni az elmúlt évadot meg az eddigi nyarat, a két kánikulai szerepet. De ha történetesen otthon volna is — jól ismerem kedves humorát, bájos öniróniáját! —, ilyesmiket mondana: — Most éppen nem vagyunk művésznők. Azt sem tudom, hol a Madách Színház. Csehovot nem ismerem. Háziasszonykodom, befőzök. Majd szeptemberben ... Fölhívjam? Hiszen voltaképp augusztus tizenkettedikén még rövid, információs kis interjút sem illik kérni. Holt idő! De Tolnay Klári soha nem zárkózik el a hírlapíró elől, hiszen ő maga riporter is! Ugye, szokták hallgatni riportjait a rádióban?! És tudja, hol a Madách Színház is. És Csehovot jól ismeri. Kétszer is volt már a Három nővér Irinája: nem sokkal a felszabadulás után a Vígszínházban, ötvennégyben pedig a Madách Színház színpadán, mind a kétszer Tímár József Versinyinje társaságában. („Csak álmodoztam a szerelemről, már régóta álmodozom, éjjel és nappal, de a lelkem olyan, mint egy drága zongora, mely be van zárva és a kulcsa, a kulcsa elveszett...”). És játszotta a Cseresnyéskert Ranyevszkaja földbirtokosnőjét. („Hadd üljek még egy pillanatig. Ezek a falak ... ez a tető itt felettünk, most egyszerre olyan forró sóvárgással, olyan gyöngéd szeretettel nézek rájuk, mintha eddig sohase láttam volna őket...”). És ő volt A medve Jelena Ivanovnája, akinek gödröcske van az arcán. („Az én szerelmem el nem alszik mindaddig, míg majd valamikor szegény árva szívem verése is el nem áll...”) És ő lesz majd az új évadban Arkagyina, aki színésznő, akinek hetvenezer rubel megtakarított pénze van, mégsem vesz fiának télikabátot; Irina Nyikolajevna Arkagyina, néhai férje után Trepljova, aki... Aki ugyancsak Irina, mint az a Három nővér-beli, a legkisebbik lány ... Arkagyina, akiről azért már most elmondhatnánk egyet és mást. Tárcsáztam. Tolnay Klári száma nem válaszolt. (déel) 9