Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-03 / 27. szám
Kezdődik a nyári szezon Szentendre Délután hat óra felé jár az idő, amikor a Szentendre főterén felállított deszkaszínpad mögötti, függöny nélküli emelvényen — ott ahol a promenád torkollik a térbe —, az arra járó sokadalmat vidám énekszó, pergő rigmusok késztetik megállásra. De megnyílnak a teret övező házak — eddig a nap melege elől elsötétített — szobáinak ablakai is. Kandi gyermekszemek, meglett férfiak és asszonyságok, ifjak és aggok csodálkoznak rá a régi, XVIII—XIX. századi felelevenített népkomédiák bemutatására. Nincs itt belépődíj, de még csak tányérozás sincs! A nézőket most ingyen szórakoztatják a komédiások, mintegy kedvkeltőnek, az emelvény mögött később kezdődő teátrumi előadáshoz. S amíg itt elöl pereg a vidám játék, s egymást érik a közönséget meghökkentő meglepetések, hátul, az emelvény mögött felépített nézőtér előtt, a Görög utcai műemléktemplom tövébe ékelt színpadon már a nyolc órakor kezdődő „nagy” előadás előkészületei folynak. Igaz, a premier még nem volt meg ,— az első főpróbára érkeztünk ide — közönség máris gyülekezik, nézőtér zsúfolt. Egy-egy széken ketten is ülnek, sőt körös-körül szorosan egymáshoz préselve állnak, akiknek nem jutott hely. No, de mit is játszanak? A címlap tanúsága szerint: „A Szentendrei Teátrum. Szentendre város főterén második műsorának rendjében két, hamvaiból feltámasztott magyar nézőjátékot mutat be. Szívderítésre színre kerül a Giovanni Paisiello Úr muzsikája szerint magyarul 1793-ban első ízben eljátszott eredeti olasz vígopera BOTCSINÁLTA BÖLCSEK, a felfuvalkodott atyáról, a jégkeblű nővérről, a titkos jegyesek próbatételéről, fortélyáról és diadaláról. Ezt követi egy régesrégi forrásokból merített, újonnan megverselt és kólába szedett zenés-táncos bibliai játék SZÜZESSÉG ACÉL-TÜKÖRE Jákob ősatya és az ő fiai, a szerelmetes Potifárné, a Szemérmetes József, valamint a hatalmas Fáraó históriájával.” S hogy miért erre a két darabra esett Békés András főrendező választása, arról így beszél: — Sok szabadtéri színpad van az országban, szerintem azonban ezek nem valódi szabadtéri színházak, csupán szabad térre kihelyezett kőszínházak. Azaz: azokat a műveket, amiket ezekben játszanak, zárt falak között is be lehet mutatni. Mi itt Szentendrén, olyan előadásokat akarunk létrehozni, amelyek színrevitelére egyedül csak a szabad tér alkalmas. A magyar színészet őskorát kívánjuk feleleveníteni, amikor a komédiások városszéli pajtákban, csűrökben játszottak. Az ilyen előadásokon minden a színészektől függ. Színész és közönség közt is egészen speciális kapcsolat alakul ki. Az ilyenfajta előadás kőszínházban biztosan megbukna. Persze, ez a színház meghatározza a műsortervet is. Csak olyan művek jöhetnek számításba, amelyek nem kőszínházbeli előadásra íródtak. Állandóan keresünk, kutatunk régi művek után, most például Kassa környékén, ahol a régi magyar színjátszás fészke volt. Persze, legtöbbször csak töredékekre bukkanunk, amelyek felhasználásával állítja össze Békés István az új, majdnem bemutatandó műveket. A próba befejezése után a Botcsinálta Bölcsek rendezője Oberfrank Géza és a Szüzesség Acéltüköre rendezője Sík Ferenc még ott maradnak a színészekkel, Vujicsics Tihamér zeneszerzővel és Ligeti Mária koreográfussal, hogy Békés András főrendező közreműködésével megbeszéljék, korrigálják az esetleges hibákat. A reflektorok kialudtak. Csak az utcai világítás ad némi fényt, de a közönség nem mozdul. Vár. Hátha történik még valami érdekes!... Józsefet eladják testvérei (balra: Hantos Balázs és Kézdy György, középen: Maros Gábor) (Kotnyek Antal felv.) A női mivoltában megsértett Potifárné álnokul bevádolja a férjénél Józsefet (Psota Irén és Basilides Zoltán) A fáraó Sütőmesterére és Főpohárnokára szigorú börtönőr vigyáz (Szabó Gyula, Mádi Szabó Gábor és Sztankay István)