Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-16 / 42. szám

KÖNNYŰZENE, TÁNCZENE, JAZZ Az új Metró együttes I Tihanyi György I (basszusgitár), I Hanka Péter I (szólógitár), I Szigeti Béla (dob), I Novák András I (ének) I és Zorán I Sztevanovity I (ének-gitár) I (Fejes László I felv.) Lemez sikerlista Olvasóink kérésére a jövőben rendszeresen közöljük a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sikerlistáját. A lista szeptember 1 -től: NAGYLEMEZEK: 1. Szerelem (Koncz Zsuzsa), 2. Éjszakai országúton (Omega együt­tes), 3. Suttogva és kiabálva (Kovács Kati), 4. Zalatnay Sarolta le­meze, 5. Horváth Jenő örökzöld melódiáiból. KISLEMEZEK: 1. Fák, virágok, fény - Sziklaöklű Joe (Zalatnay Sarolta), 2. Ne sírj - Várom a hajnalt (Korda György), 3. Távollét - Nem tudja a jobb kéz (Szécsi Pál) 4. Rég volt, szép volt (Koncz Zsuzsa), Elvonult a vihar (Illés-együttes), 5. Nekem sincs a szerencséhez - Kapitány (Koós János), 6. Várj, míg sötét lesz (Koncz Zsuzsa), Álmomban (Tolcsvay-trió), 7. Hegyek lánya (Délhusa Gjon), 8. Lépted koppa­­ncsa - Pillangó (Szécsi Pál), 9. Csak egy szál gitárral - Fel, fel fiúk a dalra (Máté Péter), 10. Egy szál harangvirág - A szélrózsa min­den irányában (Szécsi Pál). A pop zenekarok berkeit felkavaró személy- XJL cserék egyik „szenvedő áldozata” a Metró volt. A nyár elején a legkülönfélébb találgatások terjedtek el, s a kedélyeket nem tudta teljesen lecsillapítani a lapunkban közölt interjú Zorán Sztevanovit­­tyal sem. Végül a kétkedőket igazolta az idő, átmenetinek bizonyult a három gitáros­ból és egy dobosból álló Metró-kísérlet. A nyári szünet óta új együttes került a klubba, s a régie­ket egyedül Zorán képviseli. Már a felállás is jel­zi a változást: két fúvós, gitár, basszus, dob és Zorán Sztevanovity mellett még egy énekes. A ze­nekar új színt hozott, a klubba, játékfelfogása nagymértékben eltér a korábbi Metró együttesé­től. Csaknem egy hónappal a nyitás után beszél­gettünk Zoránnal arról, hogy miért választott éppen fúvósokat is felvonultató együttest. — A nyár elején megindult mozgást, zeneka­rok felbomlását, és újak alakulását természetes folyamatnak tekintem. Az együttesek már hosz­­szabb ideje — mint mi is — kisebb-nagyobb vál­tozásokkal — legalább tíz esztendeje játszottunk. Ez alatt sok minden letisztult és így a zenészek­ben is kikristályosodott, hogy egyéniségüknek, elképzeléseiknek, milyen irányzat felel vagy fe­lelne meg leginkább. A személycseréket vélemé­nyem szerint alapvetően ez váltotta ki, azaz a szakmai oldal és nem a tagok közötti ellentétek. Amennyiben voltak is nézeteltérések, azok éppen a „hogyan tovább?" miatt alakulhattak ki. — Nyilvánvaló, hogy az elmúlt években ben­nem is egyre jobban megfogalmazódott egy el­képzelés, és a nyári első kísérlet, a négytagú ze­nekar már jelezte, hogy a Metró is a progresszí­vabb irányzatokban keresi a továbblépést. De ezt nem tudtuk teljesen beváltani. Az énekhang korábban is domináns volt és ehhez kellett meg­felelő együttest találni. Már régebben, elsősorban lemezfelvételeknél, alkalmaztunk fúvósokat és tervként nem egyszer felmerült egy nagyobb színskálát biztosító zenekar lehetősége. Most, amikor olyan helyzet adódott, hogy alkalom volt alaposabb változtatásra , belevágtunk. Az együttes június óta próbál, amikor mi augusztus­ban megegyeztünk, tulajdonképpen már kész re­pertoárt hoztak. Megvolt tehát a saját elképzelé­sem, és ehhez párosult ennek a zenekarnak a már kialakult stílusa. A két vonal találkozott. — Milyen tervei vannak az új Metrónak? — Egyelőre nagyon sokat akarunk dolgozni, ez az alapvető szempont. Az alig egy hónapos mun­ka eredményeként állandóan újabb és újabb sa­ját számokkal lépünk fel. Ezekben a szerzemé­nyekben a mai modern zene valamennyi, a beat felé tendáló irányzata szerepel. Egyórás komp­lett koncert-programot szeretnénk a közönség elé vinni és ehhez az együttes valamennyi adottsá­gát kihasználjuk. A gitárról én sem mondtam le véglegesen. Pillanatnyilag azonban a legfonto­sabb feladat, hogy minél több saját számot ké­szítsünk. Tizenkétszámos nagylemez tervünk is van, mindaddig azonban nem jelentkezünk a nagy nyilvánosság előtt, amíg teljesen nem va­gyunk készek. A szöveget továbbra is Dusán Szte­vanovity írja. Úgy érezzük, érettségben eljutot­tunk egy olyan fokra, hogy már határozottan tudjuk, mit akarunk csinálni. Ezért is alakulha­tott ki ez az egység így és most. Lovas Gyula Az együttes: Tóth Béla (pózán), Elekes Zoltán (altszaxofon) 18

Next