Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-16 / 42. szám
KÖNNYŰZENE, TÁNCZENE, JAZZ Az új Metró együttes I Tihanyi György I (basszusgitár), I Hanka Péter I (szólógitár), I Szigeti Béla (dob), I Novák András I (ének) I és Zorán I Sztevanovity I (ének-gitár) I (Fejes László I felv.) Lemez sikerlista Olvasóink kérésére a jövőben rendszeresen közöljük a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sikerlistáját. A lista szeptember 1 -től: NAGYLEMEZEK: 1. Szerelem (Koncz Zsuzsa), 2. Éjszakai országúton (Omega együttes), 3. Suttogva és kiabálva (Kovács Kati), 4. Zalatnay Sarolta lemeze, 5. Horváth Jenő örökzöld melódiáiból. KISLEMEZEK: 1. Fák, virágok, fény - Sziklaöklű Joe (Zalatnay Sarolta), 2. Ne sírj - Várom a hajnalt (Korda György), 3. Távollét - Nem tudja a jobb kéz (Szécsi Pál) 4. Rég volt, szép volt (Koncz Zsuzsa), Elvonult a vihar (Illés-együttes), 5. Nekem sincs a szerencséhez - Kapitány (Koós János), 6. Várj, míg sötét lesz (Koncz Zsuzsa), Álmomban (Tolcsvay-trió), 7. Hegyek lánya (Délhusa Gjon), 8. Lépted koppancsa - Pillangó (Szécsi Pál), 9. Csak egy szál gitárral - Fel, fel fiúk a dalra (Máté Péter), 10. Egy szál harangvirág - A szélrózsa minden irányában (Szécsi Pál). A pop zenekarok berkeit felkavaró személy- XJL cserék egyik „szenvedő áldozata” a Metró volt. A nyár elején a legkülönfélébb találgatások terjedtek el, s a kedélyeket nem tudta teljesen lecsillapítani a lapunkban közölt interjú Zorán Sztevanovittyal sem. Végül a kétkedőket igazolta az idő, átmenetinek bizonyult a három gitárosból és egy dobosból álló Metró-kísérlet. A nyári szünet óta új együttes került a klubba, s a régieket egyedül Zorán képviseli. Már a felállás is jelzi a változást: két fúvós, gitár, basszus, dob és Zorán Sztevanovity mellett még egy énekes. A zenekar új színt hozott, a klubba, játékfelfogása nagymértékben eltér a korábbi Metró együttesétől. Csaknem egy hónappal a nyitás után beszélgettünk Zoránnal arról, hogy miért választott éppen fúvósokat is felvonultató együttest. — A nyár elején megindult mozgást, zenekarok felbomlását, és újak alakulását természetes folyamatnak tekintem. Az együttesek már hoszszabb ideje — mint mi is — kisebb-nagyobb változásokkal — legalább tíz esztendeje játszottunk. Ez alatt sok minden letisztult és így a zenészekben is kikristályosodott, hogy egyéniségüknek, elképzeléseiknek, milyen irányzat felel vagy felelne meg leginkább. A személycseréket véleményem szerint alapvetően ez váltotta ki, azaz a szakmai oldal és nem a tagok közötti ellentétek. Amennyiben voltak is nézeteltérések, azok éppen a „hogyan tovább?" miatt alakulhattak ki. — Nyilvánvaló, hogy az elmúlt években bennem is egyre jobban megfogalmazódott egy elképzelés, és a nyári első kísérlet, a négytagú zenekar már jelezte, hogy a Metró is a progresszívabb irányzatokban keresi a továbblépést. De ezt nem tudtuk teljesen beváltani. Az énekhang korábban is domináns volt és ehhez kellett megfelelő együttest találni. Már régebben, elsősorban lemezfelvételeknél, alkalmaztunk fúvósokat és tervként nem egyszer felmerült egy nagyobb színskálát biztosító zenekar lehetősége. Most, amikor olyan helyzet adódott, hogy alkalom volt alaposabb változtatásra , belevágtunk. Az együttes június óta próbál, amikor mi augusztusban megegyeztünk, tulajdonképpen már kész repertoárt hoztak. Megvolt tehát a saját elképzelésem, és ehhez párosult ennek a zenekarnak a már kialakult stílusa. A két vonal találkozott. — Milyen tervei vannak az új Metrónak? — Egyelőre nagyon sokat akarunk dolgozni, ez az alapvető szempont. Az alig egy hónapos munka eredményeként állandóan újabb és újabb saját számokkal lépünk fel. Ezekben a szerzeményekben a mai modern zene valamennyi, a beat felé tendáló irányzata szerepel. Egyórás komplett koncert-programot szeretnénk a közönség elé vinni és ehhez az együttes valamennyi adottságát kihasználjuk. A gitárról én sem mondtam le véglegesen. Pillanatnyilag azonban a legfontosabb feladat, hogy minél több saját számot készítsünk. Tizenkétszámos nagylemez tervünk is van, mindaddig azonban nem jelentkezünk a nagy nyilvánosság előtt, amíg teljesen nem vagyunk készek. A szöveget továbbra is Dusán Sztevanovity írja. Úgy érezzük, érettségben eljutottunk egy olyan fokra, hogy már határozottan tudjuk, mit akarunk csinálni. Ezért is alakulhatott ki ez az egység így és most. Lovas Gyula Az együttes: Tóth Béla (pózán), Elekes Zoltán (altszaxofon) 18