Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-28 / 35. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Gáli István jegyzete: Rangos műsorok A SZÜLŐFÖLDEM soro­zat a televízió egyik legki­válóbb vállalkozása. A leg­utóbbi orosházai műsorban Darvas József mutatta be pátriáját. Gondolat- és ér­zelemgazdag egyórát kap­tunk, a város és író­ fia olyan páros bemutatását, ami felejthetetlenné teszi az adást. A sorozat nagy ötlete tu­lajdonképpen ez az egysze­rűének és kézenfekvőnek látszó megoldás: egy-egy nevezetes személyiség mu­tassa be szülőföldjét. Mint személyes meghívottak, ba­ráti kísérők járják be ve­lük a tájat, a környezet egyéniségük kiformálódásá­ra is magyarázattal szolgál, s a múlt és a jelen tanulsá­gos szembesítésére ad al­kalmat. A televízió az egyé­niségek műfaja, minél ér­dekesebb és gazdagabb egyéniség jelenik meg a képernyőn, annál jobb a műsor. Nagyon fontos tehát olyan lehetőséget találni, amikor a műsorkészítésbe jelentős személyiségeket vonhatnak be. Darvas József szinte el­mondhatatlanul sokat tu­dott beleszorítani az egy órába — anélkül, hogy zsú­folttá tette volna az adást. Mert sokszínűen és mindig érdekesen beszélt, jelene­tenként más és más érzel­mi hatást keltve. A haragos kút meséje és a dunántúli betelepülők Odüsszeiája, a múlt nyomorúságának ke­serű megelevenítése és csa­ládjának férfias lírával va­ló tartózkodó bemutatása, a dokumentumok tanulságos felvillantása és a ma gond­jait tárgyaló beszélgetések olyan természetesen és jó ritmusban követték egy­mást, hogy végig lekötötte figyelmünket. A műsor bra­vúrja ez a nem hivalkodó, de szigorú gondolati kom­pozíció volt, ahogy tény­anyagot és érzelmi hatást vegyítve tömörített rengeteg mindent, a rendelkezésére álló adásidőbe. Az elmúlt hetekben el­hunyt Devecseri Gábor­ról szóló, készülőfélben levő műsor emlékműsor lett. A lírai portré meg­emlékezéssé változott. Az Epidauroszi tücskök, szól­jatok ... búcsúja a kivá­ló és felbecsülhetetlen ér­demeket szerzett műfordí­tót és költőt idézte elénk, a képernyő varázslatának jó­voltából olyan élőn és fia­talon, ahogy ma már csak barátainak és ismerőseinek emlékezetében él. Munkás­ságát a görög irodalom tol­mácsolása és kutatása tette jelentőssé. Homéroszt ő te­remtette magyarrá, nélküle kötelező iskolai olvasmány lenne. A görög drámáknak pontos és értelmező fordí­tója volt, előadásuknak szenvedélyes propagátora. Lírájában is ott zengenek a görög irodalom gazdag ér­zelmei, bonyolult ritmus­­képletei; megvolt az adott­sága hozzá, hogy a minden­napit az időtlenség magas­ságába emelje. Ruttkai Éva Helénája Devecseri Gábor darabjának részletében olyan csábosan bájos, oko­san romlott, naivan bonyo­lult nőalak volt, hogy kí­vánnánk, bár lenne módja egyszer ezt a Helénát iga­zán megmutatni. A Bikasi­rató részletei épp csak fel­­vilantották a drámai költe­ményt, de ezekben a rész­letekben is megragadott egy kivételes alakítás, Madaras Józsefé. A HÉT MEGLEPETÉSE a Rózsa Sándor. A jól be­harangozott, sokfolytatásos tévéfilm első részét láthat­ták a nézők. Ünnepnapon, csúcsidőben. Szinetár Mik­lós nagyszabású produk­ciót készített. Kettős igényt olvashattunk ki a látottak­ból: népszerű filmet akart készíteni, kalandos és lát­ványos, romantikus és felfo­kozott történetű filmet, és másfelől igyekezett hű len­ni Móricz Zsigmond szelle­méhez, aki a betyártörté­netnek jelképi értelmet adott. Nem Rózsa Sándor garázda — és néha becsüle­tes szándékú — életének krónikása volt, nem a vá­sári ponyvák újrateremtő­­je, hanem a nép fantáziájá­ban hőssé magasztosult be­tyárt akarta megformálni. A történelmi múlt rettene­tes mélységében szinte ez az egyetlen útja volt a sze­gény embernek, ha nem akart teljesen az urak ki­szolgáltatottja lenni, be­tyárnak állt. Ez a bonyolult történelmi és emberi szi­tuáció természetesen a re­gény keretei között inkább megoldható. A film képei egyszerűsítenek. Szinetár Miklós igyekezett elkerülni ezeket az egyszerűsítéseket. RÓZSA SÁNDOR: A cím­szereplő: Oszter Sándor Igaz, mintha darabossá, szétszakadozottá válna a film: folklór elemek élnek benne önálló életet, ezt anekdóta betét követi, az­tán egy kalandfilm vereke­dése és lovas vágtája. Kí­váncsian várjuk a folyta­tást. Az egyik legnehezebb feladat a „szegedi” tájszó­lás visszaadása: talán hi­bátlan, de nem eléggé ter­mészetes a színészek őrzése. Oszter Sándor egy-egy vil­lanásban igazolta a válasz­tást, új arcú, érdekes ka­rakterű színész, a sorozat sikere sokban függ tőle. Rózsa Sándor és Veszelka Imre „ismerkedése” (Oszter Sán­dor és Cserhalmi György) — Markovics Ferenc felvételei 26

Next