Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-21 / 34. szám
HÁROM ÚJ FILM Különös kalandok Irta: Sas György Érdekes kísérlet volna megkérdezni a mai fiatalokat, hogy miféle képzeteik fűződnek ahhoz a fogalomhoz: igazgató. Attól tartok, hogy először az irigyelt kiváltságok jutnának eszükbe. A jól fizetett állás, a hatalmi pozíció, a luxussal berendezett hivatali traktus, a személyi használatú gépkocsi. És csak ezek után a terhek. A felelősség, a munka, az örökös kockázat, esetleg a hivatás kedvéért a magánélet örömeinek a feláldozása is. S ez nem csoda. Az igazgatóról alkotott ideált művészileg is nehéz megrajzolni. Bizonyos sematizmus és egyoldalúság veszélye mindig fenyeget, akár az áldozatvállaló, akár a helyzetével visszaélő igazgatót kívánják megmintázni. A szocialista filmművészetben is már számtalanszor voltak igazgatók az eltúlzott pozitív vagy éppen negatív ábrázolás áldozataivá. Az új színes szovjet film, amely már címében is kiemelő hangsúllyal azt hordozza: Az igazgató árnyaltabban ismerteti-e meg velünk főhősét? A kortársi szovjet irodalom kiválósága, akinek forgatókönyvírói munkássága is igen jelentékeny, Jurij Nagibin írta a filmet. S csakugyan azt mondhatjuk, hogy irodalmilag plasztikus és rendkívül dinamikus vonásokkal felruházott hőst alkotott. Ez a hős, Alekszej Zvorikin lényegesen többet képvisel önmagánál. Elsősorban talán azt a hatalmas szenvedélyűvé fokozott forradalmi harcosságot és helytállást, amelyet a frontvonalakról egyenesen a szocialista építő és termelő munka megalapozásához hozott magával. Zvorikin az úttörők fajtájából való, akik a szovjet gazdasági élet megszervezésében a nincstelenség és tapasztalatlanság szörnyű nehézségeivel megbirkózva az egész világ csodálatát méltán kiérdemlő eredményeket értek el. Pedig egyszerű emberek voltak, Zvorikin például a balti flotta matróza, tántoríthatatlan elvhűségük és az acélnál hajlíthatatlanabb akaratuk azonban valóban elhivatott vezetőkké avatta őket. Zvorikinban voltaképpen Ivan Lihacsovra, a ma róla elnevezett autógyár megalapítójára ismerhetünk. Egyéniségét romantikus megközelítéssel igyekszik a film megragadni, tetteiben a forrongó érzelmi hajtóerőt, a hirtelen lángolást megfogalmazni. Ez a romantikus igyekezet némelykor ironikus ízt is nyer. Ilyen szituációk Zvorikin lobbanékony megismerkedése a nehezen felolvadó kereskedőlánnyal, esküvőjüknek kissé mesterkélten merevre komponált képsora és a férfinak a mind könnyelműbb életre rákapó asszonnyal való zajos ellentétei. Kibomlik körülöttük a cselekmény intrikusi vonala, amely a drámai hangsúlyt természetesen a film végén kapja meg. Jelen van a filmben a dokumentarista valóságigény is, amint nyomon követi a gyárnak és igazgatójának életét és fejlődését, az új lakásba költözést éppúgy, mint az első kibocsátott teherautót, s csak sajnálni lehet, hogy a megkapó pillanatokat elnyomják a patetikus részletek. Ha azonban a film második felét tekintjük, akkor mindaz, ami addig lejátszódott, csupán expozíciónak fogható fel. Attól kezdve, mintha egy másik film kezdődne el, melyet a megfelelő dramaturgiai szálak ugyan odakapcsolnak az előzményekhez, de jellegében és stílusában minden megváltozik. Alekszej Szaltikov rendező innen kezdve egy sivatagi kalandfilmet vonultat fel szemünk előtt. A szovjet teherautók erőpróbája és nemzetközi versenyképességük bizonyítása céljából Zvorikin kihívja a Ford, a Renault, a Fiat céget. Az amerikai, francia, olasz különítmények Zvorikin kis csapatával együtt emberfeletti megpróbáltatásokat viselnek el azért, hogy kocsijukkal megnyerjék a márkák versenyét a kietlen homoktengerben. Kétségtelenül vannak bravúros és izgalmas epizódjai, érdekes fordulatai, jó jelenetei ennek a nem mindennapi küzdelemnek, de egészében mégsem eléggé mozgalmas ahhoz, hogy kellő feszültséggel töltse meg érdeklődésünket a még itt, e sivár pokolban is hősként helytálló gyárigazgató iránt. Szembenéz velünk Zvorikin naptól, homoktól, szenvedésektől cserzett, megrendült arca, de mintha emberi portréja mégis elhalványulna e túldagasztott hajsza mögött. Pedig az őt alakító Nyikolaj Gubenko átélése és sokszínű játéka sok részletében emlékezetes marad. AZ IGAZGATÓ. Nézeteltérés Zvorikin és felesége közt FOGD A PÉNZT ÉS FUSS! Virgil és lopási kísérlete közben (Nyikolaj Gubenko és Szvetlána Zsgun) szerzett felesége, Louise (Woody Allen és Janet Margolin)