Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-20 / 47. szám
a Rózsa Sándor sorozatról men tőlem. Móricz Zsigmond regényét a magyar klasszikusok tévébeli megjelenítése folytatásának akartuk, és ennek érdekében ragaszkodtam én annyira az epikus részek, a szép szöveg átmentéséhez. Lehetséges, hogy a belső monológok és a narrációk ritkítása és néhány részlet elevenebb ritmusa, bátrabb tömörítése sikeresebb lett volna. — Tizenkétszer ötven percben? — Nem, inkább öt-hat részben, de 90 percben, az összefüggések nagyobb átfogásával. A heti egyszeri adagolás sem bizonyult hasznosnak. S némely jelenet nem éri el az elképzelt, az óhajtott színvonalat. — S ha újra csinálná? — Ha nem is csinálom újra, de javítására módom nyílik. Ugyanis az egyik nagy NSZK-beli televíziós cég a Rózsa Sándor három vagy négy kilencven perces színes, videokazettás változatát rendelte meg. A Rózsa Sándort eredetileg is színes filmre vették föl, és Szinetár Miklós most figyelmeztet arra, amit már elfelejtettem, hogy szélesvásznú moziban is vetíthető. — Remélem — mondja—, hogy szélesvásznú filmen más nézőszögből jelenik meg a táj szépsége és fokozottabban érvényesülnek a Munkácsyt, Benczúrt idéző képkompozíciók is. De a félreértések elkerülése végett meg kell hogy mondjam: annak ellenére, hogy mi egy korszakot képekben igyekeztünk felidézni, semmiképpen sem törekedtünk naturalista dokumentumszerű hűségre. Hiszen Móricz maga sem volt naturalista, ő a valóságot a maga költ® magasságába emelte föl. — A Rózsa Sándor tévére is, szélesvásznú filmre is készült. Vajon azonosnak véli-e a két műfajt? — Semmiképpen sem. A tévét meghittebb kapcsolat fűzi a nézőhöz, otthonában beszélgető partnerjává válik. Ezért alkalmas arra, hogy az epikát is befogadja. A szavalóestek sikere példázza ezt leginkább. S épp a Rózsa Sándor epikus részei hatottak különféleképpen az emberekre: volt, aki idegenkedett tőlük, mások meg épp ezt kedvelték benne. —A sokféle vélemény és bírálat nyomán jutott-e valamiféle konklúzióra? — Megkísérlem, hogy okuljak belőlük. Mondtam már, korrekcióra készülök — de nem a lényeget, nem a film egészét és hangvételét illetőn. Sokat segít annak a nem kisszámú nézőnek a támogatása, akik szerették a filmet és mindvégig kitartottak mellette. Beszélgetés közben hol ennek, hol annak a szereplőnek a neve bukkan elő. A nemrég fölfedezett tehetséges Oszter Sándort emlegetjük, Muszte Anna törékeny, lírai Juliskáját, Szirtes Ádám és Horváth Teri megható házaspárját, Raksányi Gellért nagyszerű kiugrását, György László, Kovács János és Pásztor János karakter-alakításait No meg az egy-egy epizódban felvillanó drága Bihari Józsefet, meg Somogyi Erzsit, Mensárost és Huszti Pétert. S ne felejtsük el annak a nevét, akinek a dicséretében mindenki egyetért: Ránki Andrásét, ő komponálta a film színes, inteneiózus, tehetséges zenéjét Gách Marianne Jelenet a Rózsa Sándor-sorozatból Sunyovszky Szilvia és Oszter Sándor Menekülés a tűzvész elől. (Középen: Horváth Teri, elöl: Muszte Anna) (Markovics Ferenc felv.)