Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-20 / 47. szám

a Rózsa Sándor sorozatról men tőlem. Móricz Zsigmond regé­nyét a magyar klasszikusok tévébeli megjelenítése folytatásának akartuk, és ennek érdekében ragaszkodtam én annyira az epikus részek, a szép szö­veg átmentéséhez. Lehetséges, hogy a belső monológok és a narrációk rit­kítása és néhány részlet elevenebb ritmusa, bátrabb tömörítése sikere­sebb lett volna. — Tizenkétszer ötven percben? — Nem, inkább öt-hat részben, de 90 percben, az összefüggések nagyobb átfogásával. A heti egyszeri adagolás sem bizonyult hasznosnak. S némely jelenet nem éri el az elképzelt, az óhaj­tott színvonalat. — S ha újra csinálná? — Ha nem is csinálom újra, de ja­vítására módom nyílik. Ugyanis az egyik nagy NSZK-beli televíziós cég a Rózsa Sándor három vagy négy ki­lencven perces színes, videokazettás változatát rendelte meg. A Rózsa Sándort eredetileg is színes filmre vették föl, és Szinetár Miklós most figyelmeztet arra, amit már elfe­lejtettem, hogy szélesvásznú moziban is vetíthető. — Remélem — mondja—, hogy szé­lesvásznú filmen más nézőszögből je­lenik meg a táj szépsége és fokozot­tabban érvényesülnek a Munkácsyt, Benczúrt idéző képkompozíciók is. De a félreértések elkerülése végett meg kell hogy mondjam: annak ellenére, hogy mi egy korszakot képekben igye­keztünk felidézni, semmiképpen sem törekedtünk naturalista dokumentum­szerű hűségre. Hiszen Móricz maga sem volt naturalista, ő a valóságot a maga költ® magasságába emelte föl. — A Rózsa Sándor tévére is, széles­vásznú filmre is készült. Vajon azo­nosnak véli-e a két műfajt? — Semmiképpen sem. A tévét meg­hittebb kapcsolat fűzi a nézőhöz, ottho­nában beszélgető partnerjává válik. Ezért alkalmas arra, hogy az epikát is befogadja. A szavalóestek sikere példázza ezt leginkább. S épp a Rózsa Sándor epikus részei hatottak külön­féleképpen az emberekre: volt, aki ide­genkedett tőlük, mások meg épp ezt kedvelték benne. —A sokféle vélemény és bírálat nyo­mán jutott-e valamiféle konklúzióra? — Megkísérlem, hogy okuljak belő­lük. Mondtam már, korrekcióra készü­lök — de nem a lényeget, nem a film egészét és hangvételét illetőn. Sokat segít annak a nem kisszámú nézőnek a támogatása, akik szerették a filmet és mindvégig kitartottak mellette. Beszélgetés közben hol ennek, hol annak a szereplőnek a neve bukkan elő. A nemrég fölfedezett tehetséges Oszter Sándort emlegetjük, Muszte Anna törékeny, lírai Juliskáját, Szirtes Ádám és Horváth Teri megható házas­párját, Raksányi Gellért nagyszerű ki­ugrását, György László, Kovács János és Pásztor János karakter-alakításait No meg az egy-egy epizódban felvilla­nó drága Bihari Józsefet, meg Somo­gyi Erzsit, Mensárost és Huszti Pétert. S ne felejtsük el annak a nevét, akinek a dicséretében mindenki egyetért: Ránki Andrásét, ő komponálta a film színes, in­tenei­ózus, tehetséges zenéjét Gách Marianne Jelenet a Rózsa Sándor-sorozatból Sunyovszky Szilvia és Oszter Sándor Menekülés a tűzvész elől. (Középen: Horváth Teri, elöl: Muszte Anna) (Markovics Ferenc felv.)

Next