Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-04 / 36. szám
TELEVÍZIÓ televízió televízió Gáli István jegyzete: Előadóművészet MŰSORÓRÁK SZÁZAI MERÜLNEK MAJD feledésbe, amikor Jancsó Adrienne szavalatára még mindig emlékezni fogok. A Föld édesanyám című műsora különleges tematikájával is külön figyelmet érdemel. A népköltészet remekléseiből állította össze, főleg népballadákból, de visszanyúlt a még ősibb rétegekhez, a ráolvasásokhoz és babonákhoz. Tehát a népi tudatvilágnak ahhoz az ősi szintjéhez, ahol a rettegések és szenvedélyek, a téveszmék és balhitek még meztelenül és leplezetlenül mutatkoznak meg. Itt a szavaknak még különleges erőt tulajdonítanak. Olyan mágikus erőt, amivel — ma már tudjuk — a lehetetlent akarták megvalósítani. A költészet gyökerei itt kapaszkodnak meg, ide ereszkednek vissza a mai napig. Korunkban, amikor már millió eszköze van az embernek, és rengeteg mindent tud a környező világról, a szavak már elvesztették varázsukat; de a költők őrzik még a régi hitet, hogy a kifejezhetetlent is ki lehet fejezni versben, és a költemény nem egyszerűen egymás mellé helyezett szavak halmaza. Tehát a költészet őskorát mutatta meg Jancsó Adrienne, az ő „szellemi régészkedése” ismeretlen időmélységekbe kalauzolt viszsza. Akik tisztelik és szeretik művészetét, tudják, hogy a népköltészetnek milyen kiváló tolmácsolója. Nem mondanám róla azt, hogy „szavalóművész”, mert kevésnek érzem a szót. Az előadóművész fogalma mintha pontosabban fejezné ki ezt a különleges tehetséget. Hiszen nemcsak verseket szaval, hanem elő tud adni, élményszerűvé tud tenni olyan szövegeket is, melyekben a nyelvi koncentráció a költészet. Életművét jelenti a népköltészet búvárlása, mély átélése, értelmezése, felkutatása. Hogy a pódiumon népszerűsíti is, ez munkájának talán csak kisebb fele — noha ezt ismerjük, ennek tapsolunk. A NYITOTT KÖNYV állandóan foglalkoztatja a kritikát, rengeteget írtunk róla, mert alig van még egy ilyen hullámzó színvonalú, de rendkívül fontos műsora a tévének. A Pausztovszkij novelláit bemutató Fehér szivárvány ismét meglepetéssel szolgált. A gyenge műsor lehangoló „meglepetésével”. Akik ismerik ezt a nagy írót, elképedve néztek a képernyőre: milyen huszadlagos lenyomata ez a remekműveknek? Elbert János és Dalos László váltig (és okkal) bizonygatta, hogy az orosz próza huszadik századi mesterei tisztelhetjük benne, s a nagy író mellett a nagy embert is, akinek világhírét nemcsak könyvei, de tiszta és megindító szépségű művészmagatartása is joggal alapozta meg. Remélem, a nézők nekik hittek és nem a szemüknek. Mert a bemutatott dramatizálások szinte semmit nem tudtak érzékeltetni az írói nagyságból. Nem először írom, hogy vannak dramatizálhatatlan írók. Akiknek az írásművészete nem a dialógusokban van. Az epikusi kompozíció, a leírások gazdagsága, a stílus minden árnyalata elvész a jelenetté formálás során. Pausztovszkijtól, ráadásul, nem is szerencsés kézzel válogattak. A Vadászebek csillagképe a spanyol polgárháború idejének aktuális írásai és ma már didaktikusak a mondatok, mesterkélt az állásfoglalás ; olvasmánynak még mindig megragadó, mert olyan különleges helyszínbe sűríti, jelképes erővel, a gondolati tartalmat, hogy azt csodálni tudjuk. Egri István, Keres Emil és Kottár János nem tudhatta visszaadni a novellát. Ugyancsak kár volt az Üvegszilánkokat kiemelni a kötetből. Ez a műhelytanulmány a maga lírikus esztétizálásával nem filmre való, a mondatokat nem lehet megeleveníteni, erre Pálos Zsuzsa, Ráday Imre és Zách János se volt képes. Hogy azért jól is válogathattak volna, azt a Nocturne bizonyítja. Ez is rejtett drámaiságú történet, nincsenek benne nyílt konfliktusok, de a dialógusban ott izzik, eljátszhatóan, a lélektani és történelmi dráma. Gábor Miklós alakítása szinte kárpótolt a félresiklott műsorért. Az őrnagy különös alakját formálta meg, keménységből, szűkszavúságból és gyermekes zavarból, hirtelen támadt érzelmekből. Basilides Zoltán kocsija élénk színfolt, kiváló epizódalakítás. Drahota Andrea azonban idegenül mozgott ebben a csupa érzés világban. Horváth Jenő rendező legalább a szereposztással végezhetett volna jó munkát. Demján Edit sikeres versműsora a heti program emlékezetes eseménye volt Jancsó Adrienne előadóestjén Földédesanyám ! címmel mutatta be a népköltészet remekeit 1 26