Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972
Nemzedékek (Illés Jenő, Körmendi Judit, Nagy Judit)
pék, az emlékezet régi Mányai-szerepeket idéz, a Max Frisch darab Biedermannját, a Szentivánéji álom Dudását, Sándor Kálmán A harag napja című darabjában Viznicz Gyulát, ezt később filmen is eljátszotta, a Lyuk az életrajzon pompás, szatirikus eszközökkel megformált Szabó igazgatóját, kitűnő alakítását Németh László Galileijében, az Úrhatnám polgár Jourdainját, Shaw Candida című szatírájának karakterisztikus Burgessét. De Mányid Lajos egyénisége, jovialitása, jókedve, tehát magánemberi lénye legalább annyira jelentős volt a családnak és a színésztársadalomnak. — Most, hogy a Nemzeti Színházhoz szerződtem, sokat hallok a híres Mányai-sztorikból — mondja Mányai Zsuzsa. Például... — Taktikusabb, ha ezt inkább én mondom el — vág közbe Simon Zsuzsa. — Szóval, mint ahogy az nem is ritkaság, néhány évvel ezelőtt igazgatóváltozás volt a Nemzetiben. Férjem épp Füreden nyaralt. Kálmán György izgatottan hívta fel interurbán telefonon. „Lajoskám, új igazgató van a Nemzetiben, X. Y.. Szeressem? Ne szeressem?” „Hogyhogy szeresd, vagy ne szeresd?” — válaszolta Mányai. „Féljél!” Szándékosan kerülik az elérzékenyülést. Mi sem beszéltünk arról, mit tudunk Mányai feltétlen kötelességtudásáról. Amikor élete utolsó éjszakáján szívrohammal kórházba vitték, másnap főpróba lett volna egy francia darabból, s az orvosok állítása szerint Mányai csak ezt hajtogatta: „Nekem holnap főpróbára kell menni...” De az emlékezést máris megakasztja Mányai Zsuzsa hangja: — Mögöttem még csak a főiskola áll. Vizsgaszerepek. Peacockné a Koldusoperában, Cléantis az Amphytrionban. Egy-egy villanás a Nemzetiben A luzitán szörny, vagy Az ember tragédiája előadásán. Én elsősorban apám és anyám próbamódszerére emlékszem vissza. Apám mindig leírta szerepeit, néha többször is, és megtanulta. Aztán elővett két labdát, s itthon úgy mondta a szöveget, hogy labdázott közben. Ilyen módon ellenőrizte, hogy akkor is tud-e koncentrálni a szövegre, ha a figyelmét szándékosan eltereli valamivel. Anyám lélektani alapon épített, azt kereste, honnan és hová jut el a figura, mi a helyzete a darabban. Ilyen pszichológiai alapon rendez az Irodalmi Színpadon, Főiskolán, vagy játszik a Thália Színházban. Kétféle ember ötvöződött bennem, kétfajta tudást kell lepárolnom, egyesítenem, összegeznem, ha sikerül egy hosszú pályán. De remélem, kivágom magam. Csengetnek. Andai Györgyi negyedéves érkezik lobogó vörös hajával. Vizsgatervekről van szó, a szoba újra laboratóriummá változik, az emlékeket felidéző riporter befejezte feladatát. Elköszönünk.