Film Színház Muzsika, 1973. január-december (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-10 / 10. szám
Kellér Andor-est Régóta nem volt irodalmi estnek ilyen forró és őszinte sikere, mint a minap a Fészek Klubban megrendezett Kellér Andor emlékműsornak. A Pen Klub és a Fészek közösen hozta létre ezt a műsort Kellér Andor emlékére — a tíz éve halott, kiváló író ebben az esztendőben lenne hetvenesztendős. A művészek klubjának díszterme zsúfolásig megtelt, amikor Hubay Miklós megnyitotta az estet és átadta a szót írótársainak és az előadóművészeknek. Vas István, Karinthy Ferenc, Zelk Zoltán emlékezett meg Kellér Andorról, kinek műveiből Psota Irén, Avar István, Márkus László és Ráday Imre olvastak fel részleteket. Képünkön Ráday Imre, mögötte Zelk Zoltán, Vas István, Hubay Miklós, Karinthy Ferenc. (Wellesz felv.) Joszip: S. Tóth József Nyugtalan, dolgos kéz — arra vár, hogy munkát kapjon —, szerettettől forrósult szív, a gyengédség, vagy legalább a jóindulat hangjaira várva — ezt visszük haza S. Tóth József Joszip-alakításából emlékként, Franz Theodor Csokor Isten veled, Monarchia című drámájának előadásából. Védelemre szoruló gyermeklelkű katona ez a Joszip, Kaminski legénye, csak a szeme súlyos pillantása árulja el, hogy őt gyötörte meg lelkileg leginkább a háború, a családtól való távollét. A többi szereplő tétlenségével szemben állandó készenlét jellemzi ezt a figurát. Tenni vágyás, feladata lett légyen az pohármosogatás, főzés, vagy fűtés, csak legyen valami, ami eltereli gondolatait a távoli otthonról. Amikor sírt készít Radosin ezredesnek s keresztbe tett puskákat helyez rá fejfául, egy pillanatra ránéz, s önmagát képzeli a sírba. S Tóth József ebben a pillanatban szimbólummá válik, a háború neve nincs áldozatainak szimbólumává, az a sír az ő sírja ebben a pillanatban, az ismeretlen katonáé. Amikor pedig — egyetlen alkalommal törve ki — egy kutya alázatával könyörgi magát Zierovitz főhadnagy legényének, tudjuk, lelkében elbúcsúzott a családtól, a rá váró örömöktől, önmagát feladni kényszerült árnyékemberré válik végérvényesen. Ezt a képet kaptuk S. Tóth József érzékeny, pszichológiailag pompás játékából. Rimszkij-Korszakov zenéjére készült Seherezádé című balettben. Szumrák Vera és Dózsa Imre nagy sikerrel mutatkoztak be a balett főszerepeiben. Csakis miattatok... Ezzel a címmel tartotta Merényi Judit nagy sikerű önálló előadóestjét a budapesti I. kerületi tanács Művelődési Házában. A kortársi magyar költészetből vett válogatása nagyfokú érzékenységről tanúskodott mai közösségi és egyéni létünk morális kérdései iránt. Műsora Baranyi Ferenc, Benjámin László, Borbély Tibor, Garai Gábor, Győre Imre, Illyés Gyula, Ladányi Mihály, Papp László, Simon István, Székely Dezső, Váci Mihály műveiből, mint téglákból emelt épület, szétválaszthatatlan gondolati-érzelmi egységet alkotott. A tisztán és szabatosan kiejtett szó, a legbensőbb értelem sallangtalan tolmácsolása nemes, személyes hevülettel — hittel, felháborodással, humorral —, megérlelt átéléssel hangzott ajkáról ezen a szép önálló estjén is. A bevezetőt Simon István tartotta, közreműködött Wolf Péter zeneszerző. (Fotó: Koncz Tibor) Új szereplők KÖNYV Peter Brook könyve Az üres tér címmel jelent meg az Európa könyvkiadó gondozásában. A cím arra utal, hogy az üres tér abban a pillanatban, amikor megjelenik rajta a színész, színpaddá, színházzá lényegülhet. A kérdés mindig az, hogy meg tudja-e találni a művész azt a mozdulatot, azt a stílust, a kifejezésnek azt az adekvát formáját, amely rezonanciát tud teremteni színpad és közönség között és a nézőt a figyelő érzéketlen pózából résztvevővé tudja átformálni. Címnek e jegyzethez azért írtam: Az új színpad —, mert véletlenül Brook könyve mellé került kézikönyvtáramban Bárdos Artúr műve, amely 1911-ben jelent meg ezzel a címmel. Bárdos Artúr akkor fedezte fel az új színház születését Reinhardt és mások műhelyében, és ezek után hozzákezdett, hogy maga is felépítse eszményeinek színházát. Peter Brook ugyanígy építi, teremti meg újra és újra a maga új színpadát. Így lett saját megújulásainak, felismeréseinek története ez a könyv, olyan szellemi önéletírás, amelyről rokonszenves kegyetlenséggel írja le a szerző. Ez a könyv amikor olvassák már idejét is múlta. Ebben a mondatban nincs semmi szerepjátszás, önlefokozó indulat, hiszen ezzel is saját művészi gyakorlatát fogalmazza meg ez a kivételes művészegyéniség, aki gyakorlattá, rendszerré tette a színház örökös megújításának belső parancsát s életelvévé tette, hogy bebizonyítsa: a színházat egyetlen dolog különbözteti meg minden más művészettől: az, hogy nincs állandósága. Ezért tulajdonít Brook olyan kivételes szellemi jelentőséget a próbáknak, s a próbák Brook szemében a színházteremtés szellemi csodái, a kísérletezés, a színésznevelés, a színházépítés fórumai. Ezeken a próbákon úgy szünteti meg mindazt, amit évek során keserves szellemi munkával felépített, hogy megtarthassa és felépíthesse az új színpad hangulatait, ízeit, találatait, úgy vezeti el színészeit új felfedezésekhez, hogy a színházat a felfedezések laboratóriumává alakítja át. Ezért nem kell félteni Brookot, amikor modern alkimistaként nem vegyszerekkel, hanem művészettel és a költészettel kísérletezik, vállalkozásaiból mindig születik valami új, ami sohasem önismétlés, hanem örökös újrakezdés. Brook könyve korunk színházának egyik alapműve lesz, egy művészi magatartás és alkotói módszer példát adó leírása. Illés Jenő 29 Egy színház, két hír A Madách Színház nemsokára megkezdi a jövő évad első bemutatóinak előkészületeit. Németh László Colbertjét Gábor Miklós játssza, az Othello címszerepében a Madách Színházhoz átszerződő Bessenyei Ferencet látjuk. Mindkét előadást Ádám Ottó rendezi. Az új színpad