Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
Ezen a héten... jubilánst köszöntünk: a Körszínház tizenötödik évfordulójának szenteljük a Film Színház Mzsika legfrissebb összeállítását. Visszaemlékezünk az elmúlt másfél évtized körszínházi évadjaira, megszólalnak a nyári Körszínház előadásainak létrehozói, s így azt szeretnék, ha az olvasó is felidézné az évek távlatából emlékeit, milyen előadásokat látott ebben a modern, kísérletező kedvű nyári színházban. A jubilánst köszöntő oldalakon kívül természetesen beszámolunk a hét egyéb eseményeiről — különben maga a jubileum sem egy szemen viszszaemlékezés, hiszen lapzártánk pillanatában a Körszínház idei előadása előtt is megszólal a gong. Ezen az oldalon a moszkvai filmfesztivál küszöbönálló megnyitása előtt a magyar versenyfilmekből közlünk képeket, s egy jubilánst köszöntünk: a Gyulai Várszínház lapzárta után zajló premierjéről tudósítunk. Veszprémből kétféle beszámolót is adunk az olvasónak: a Petőfi Színház évadzáró bemutatójáról közlünk kritikát (6. oldal), s olvasóinkat alighanem — minthogy valamennyien tévénézők is — érdekelni fogja tudósításunk a Veszprémben zajlott idei tévészemléről (28—29. oldal). S most hadd térjünk vissza néhány pillanatra azokra a levelekre, melyeket múlt heti összeállításunkkal kapcsolatban írtak olvasóink. Mindenekelőtt szeretnénk megköszönni a figyelmüket, s a tanácsaikat is. Több levélírónk számol be arról, hogy fontos, de a nyilvánosság számára viszonylag még ismeretlen, vagy legalábbis láthatatlan területre kalauzoltak el. „A legjobb külföldi filmek megértéséhez jelentős mértékben járul hozzá a magyar szinkronmunka, ezért örülünk annak, hogy legutóbbi számunkban erre a területre irányították a reflektort” — írja egyik olvasónk, majd megjegyzi: kár, hogy nem tudtunk ebben az öszszeállításban még több olyan szinkronművészt megszólaltatni, akit ismernek a mozinézők és a tévénézők is. Egyetértünk olvasónkkal, de a harminckét oldal az elmúlt héten sem lehetett több, mint harminckettő, s mindenkivel, természetesen, egyszerre nem foglalkozhattunk. Viszont igaza van annak a másik levélírónak is, aki felveti, ne csak tíz évben egyszer írjunk a szinkronról, hanem, mindig, amikor valami feljegyzendő és érdekes esemény történik ott. Többen azt is szóvá tették, miért nem írtunk a szinkron állandó színésztársulatáról, hiszen annak tagjait nem, vagy csak ritkán láthatjuk színházakban. Köszönjük a kiegészítést, olvasóinknak igazuk van: a jövőben, ha nem is összeállítás formájában, de megtaláljuk a módot arra, hogy a Pannónia olyan színésztagjait is bemutassuk, mint Győry Ilona, akit évekig nagy szerepekben ismertünk meg, mint kitűnő színésznőt, s most áldozatos munkát vállalván, mások hangjait tolmácsolja kiválóan, meg Képessy József, aki ugyancsak több évtizedes színpadi munka után lett egyik erőssége a Pannónia színésztársulatának, s Horváth Pált, kinek hangját valóban milliók ismerték meg egész sor televíziós és filmszinkron szerepben. A jövőben, reméljük, újabb alakításaikról számolhatunk be majd az olvasónak. Mindenesetre örülünk, hogy felfigyeltek olvasóink e fontos terület alkotóművészeire. Egyébként a Pannónia Filmstúdióhoz a következő héten sem leszünk hűtlenek: legközelebbi összeállításunk megint oda vezeti el az olvasót, de nem a szinkronstúdiókba, hanem ahol a rajzfilmek és a bábfilmek készülnek. JÚLIUS 10-ÉN NYÍLIK MEG A VIII. MOSZKVAI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL, melyen az egész világ filmművészete rangos alkotásokkal képviselteti magát. A magyar filmgyártás legutóbbi terméséből Zolnai Pál filmje, a Fotográfia szerepel a versenyprogramban, a gyermek- és ifjúsági filmek kategóriájának fesztiválműsorába pedig meghívták Kincskereső kis ködmön című filmünket. Képeinken egy-egy jelenetet mutatunk be a fesztiválon részt vevő két magyar filmből. A VIII. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál nagyszabású találkozója lesz a leghíresebb filmművészeknek is. Következő számainkban közöljük kiküldött munkatársunk helyszíni beszámolóit