Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
Új filmek a mozik műsorán A felelősség fokozatai Egy ellenállási történet, egy történelmi kalandfilm és egy sci-fi. Változatos kínálat, amelynek közös vonása a ki kit győz le feszültsége. A tét ezekben a filmekben a földi értékek legnagyobbika: az élet. De még ebben is mennyi a fokozat a csak önmagáért felelős áldozatától egy egész hadsereg megtartásának feladatán át a teljes emberiség holnapjáért vívott küzdelemig. A második világháború vége felé, 1944-ben játszódik az Esküvő gyűrű nélkül című csehszlovák film, amelyet Jan Otcenasek elbeszéléséből Zdenek Blaha írt és Vladimir Cech rendezett. A történet hőse, Vojta, a tennivágyó becsületes munkásfiatalok egyetlen lehetséges útját járja végig a puszta szolidaritástól az aktív segítésig, a fegyveres ellenállás vállalásáig. De a náci megszállók elleni küzdelem a filmnek csak egyik vonulata. A másik az az osztályok közötti konfliktus, amelyet a külső ellenség jelenléte legfeljebb háttérbe szorít, de nem szüntet meg. Vojtának különleges lehetősége nyílik rá, hogy a maga bőrén szerezzen erről is tapasztalatot. Ő az alagsorban lakó házmesterfiú, akire a háziúróknak szükségük van, hogy a vele kötött látszatházasság révén lányuk, Alena elkerülje a németországi munkaszolgálatot. Vojta naivitása elegendő biztosítéknak látszik ahhoz, hogy ez a házasság csak addig tartson, ameddig a háború. Csakhogy a fiú valóban szereti a lányt, és abbana hitben él, hogy ez az érzés kölcsönös. Ki kell tehát ábrándítani, drasztikus nyíltsággal megértetni vele, hogy igen nagy a távolság a magasföldszint és az alagsor között. Elég nehéz feladat ez. Vojta számára, sajnos, az alkotók nagyon szűkösen porciózták a kombináló készséget és az önérzetet, a szerkesztés szükségletei, úgy látszik, háttérbe szorították a pozitív hős jellemigényeit s így bizony még akkor is ott nevetteti ki magát ez a fiú Alena úri társaságában, amikor már rég sarkon kellett volna fordulnia. Annál is inkább sajnálnivaló a hősnek ez a devalválódása, mert a film lényegében gondos eszközökkel készült, s kiváltkép az üzemben játszódó jelenetei hitelesek. A háziúréknál gyülekező aranyifjúság ábrázolásában viszont megint csak erős engedményeket tettek a szerkesztésnek; a nagyobb kontraszthatás kedvéért olyan gondtalan, fényűző életmódot mutatnak be, amelyben még nyomokban sem fedezhető fel a fenyegetettség. Mintha egyedül csak Alenát ijesztgetné az elhurcolás. Michal Pavlata játssza Vojtát. Rokonszenves fiatalember. Hogy milyen színész, azt ebből a csaknem végig tétlenségre kényszerülő alakításból nehéz volna megállapítani. Az Alenát megjelenítő Jana Preissová nemcsak szép, hanem érdekes színésznő is. A szerep lélektani hiányosságait azonban ő sem pótolhatta. Igen jó karaktereket állít elénk a kisebb szerepekben Irena Kacirková (Alena anyja), Karel Höger (a nagybácsi), Zdenek Kryzánek (az idős munkás) és Jürgen Frohriep (a német tiszt). Ha a szerkesztés gyöngeségei akadályozzák itt a még nagyobb feszültséget s vele a teljesebb szórakozást, akkor még inkább érvényes ez a hátráltató tényező a Lány a szabadcsapatban című NDK-film esetében, amelyet Hedda Zinner színművéből írt és rendezett Werner W. Wallroth. Igazi kosztümös kalandfilmtörténet kezd kibontakozni előttünk a meglehetősen vontatott és lazán összefüggő bevezető képsorok után. Megismerkedünk a romantikus hevületű lánnyal, Marie-val, akit erőszakkal akar férjhez adni apja, az ellenséggel cimboráló tanácsos, aztán az írnokkal, aki a házfalakra rajzolt jelekkel tájékoztatja a francia elnyomók ellen küzdő német hazafiakat, a francia őrmesterrel, aki felesküdött ugyan Bonapartéra, a forradalmi tábornokra, de Napóleont, a hódító császárt gyűlöli és végül megismerkedünk Friesen kapitánynyal is, az ellenség területén is nagyszerű tetteket végrehajtó hőssel. Titkos terv, váratlan rajtaütés, szöktetés a kivégzés előtt, katonának öltözött lány — a kalandfilm jól bevált kellékei követik egymást. Hadd tegyem hozzá: nem az izgalomkeltés magas fokán, csak úgy lassan, kényelmesen. De hamarosan letér a film erről az útról is, hogy egyetlen aljas cselekvésre, az uralkodók árulására és ennek következményeire koncentráljon. Nem vitás, hogy mondanivalóban ez az új téma a magasabbrendű és hogy a szabadcsapatok vezérének naiv királyhűsége, mely ez esetben emberek ezreinek pusztulásához vezet, sokkal nagyobb konfliktus, mint a fiúruhába öltözött lányé, vagy a császárral szembeforduló franciáé. Ahogy Jancsó filmjében, a Szegénylegényekben tőrbecsalják Rózsa Sándor embereit, a zsarnokságnak valami hasonló csele hozza a romlást Lützow őrnagy hadseregére is. Döbbenetes jelenetek örökítik meg a lőszerüket leadó, a fegyverszünetben bizton hivő katonák módszeres lemészárlását. A könnyű kalandfilm tehát átváltozott drámai hangütésű történelmi tablóvá. És ebben felvonultat bizonyos kvalitásokat is. De az egész film így együtt, ahogy látjuk, felemás és nehezen élvezhető mű, amelyben a kalandhősök úgy halnak meg, hogy senki sem kerül a nézőhöz közel, és ahol még Lützow súlyos döntésének is hiányzik a mélyről jövő lelki, társadalmi motiválása. A szereplők közül mindössze a Fleuron kapitányt alakító Lev Prigunov kelt néhány percnyi figyelmet. A harmadik film, amiről ESKÜVŐ GYŰRŰ NÉLKÜL. A nagybácsi, a mama, a lány és a házmesterfiú (Vladimir Lerans, Irena Kacirková, Jana Preissová és Michal Pavlata) LÁNY A SZABADCSAPATBAN. Lützow őrnagy, a tanácsos írnoka és lánya (Karlheinz Liefere, Jaecki Schwarz és Herta Knoll)