Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-20 / 42. szám
Mese ez vagy dráma? Ha sikerült félreértenem — és miért ne sikerült volna? — a szerkesztői „koncepciót”, feladatom a következő: készítsek magammal egy riportot. A boldog Karinthy-álom! Nos, játsszuk ... — ön, hogy készül a riportjára? — Hát úgy ... hogy két nap, két éjjel szitkozódom, mint a mesében — győzd le az őrjítő lustaságod, öreg, aztán szedd a lábad és eredj a dolgodra, ezért kapod a fizetésed. — Ezt úgy értsem, hogy nehezen indul a riportjaira? — De még milyen nehezen. A magnetofonom nyolc kiló, ha csak két utcányira kell cipelnem, akkor is derékszögben érkezem, s az első perceket bizony azzal töltöm az úgynevezett riportalanyomnál, hogy kiegyenesedjem. Ha a harmadik emeletre kell menni és lift nincs, akkor kiegyenesítés közben még az oxigénegyensúlyomat is helyre kell állítanom, hogy megszokott üveghangjaimat elő tudjam magamból csalogatni. — Szeretne mélyebb hangú riporter lenni? — csapok le magamra. — Nagyon! Úgy szeretnék búgni, mint Karády Katalin. De hiába, énnekem a kiéhezett egér cincogása adatott meg. Istennek hála, hogy egyáltalán beszélek! — Min dolgozik jelenleg? — Két hete indulóban vagyok Gross Arnold grafikusművészhez. — Miért éppen hozzá? (Vigyázat, álságos kérdés. Szemem kétszer körbefordítom, hiszen a gondolataim a mélyről jönnek, megfontoltan válaszolok.) — Azért, mert évek óta figyelem nagyítóval, szemüveggel, mikroszkóppal Gross túlburjánzó öreg tárgyait, emberarcú virágait, egymásra zsúfolt, egymást mégsem találó emberkéit, ketrecben szabad madarait, bűvészeit, bohócait, léggömbjeit. Föl akarom neki nyíltan tenni a kérdést: micsoda világot rajzol itten a szemünk láttára? Mese ez vagy dráma? Születés vagy pusztulás? Egy taxival áthidalunk időt és teret, már ott is vagyunk Gross Arnoldnál, aki így fogad bennünket: „Csoda történt! Fütyülnek a madaraim!” Nem azt mondja, hogy „csókolom”, vagy „jó napot”, vagy azt, hogy „kihez van szerencsém?" A sok üres formaságot mind átugorjuk ezzel a mennyei bejelentéssel. Én nem sokat teketóriázom, máris veszem magnóra, hogyan fütyülnek a madarai a három kalickában. Ahogy meglátnak én- A magnó elindul CSERES MIKLÓS: A műsorszórási kommunikáció Tulajdonképpen hány éves a rádió ? Tulajdonképpen nem tudom megmondani, noha életem javát a Rádió székházában töltöttem. Két varázslatos évszám azonban bizonyos fogódzót jelenthet e bizonytalanságban. 1893. február 15-én valósult meg először a világon a broadcasting elv: valamilyen műsor sugárzása egy központból sok, többé-kevésbé távoli színhelyre. A Magyar Telefonhírmondó beköszöntője így hangzott: „Üdvözöljük Budapest lakosságát! Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzelmes útjára indul...” A másik történelmi évszáma (az immár vezeték nélküli) broadcasting gondolatnak 1920. november 2.-a. Följegyezték a mondatokat, melyeket az alkalmi speaker olvasott ekkor a mikrofonba: „Itt a K. D. K. A., a Kelet-Pittsburghi Westinghouse Társaság rádióállomása. Az elnökválasztás eredményét sugározzuk ...” Hány éves hát a rádió? Tessék választani... Hangos áruház Bertolt Brecht az 1920-as évek végén (mint a Berlini Rádió munkatársa) minduntalan azt tapasztalta, hogy a korabeli társadalom nem készült föl a rádió fogadására, sem az elképzelt, értékes áru, a műsor előállítására, sem a piac megteremtésére, hallgatóság toborzására. De ez csak az első időkben okozott némi bizonytalanságot. Ahogy „játszadozni"kísérletezni kezdett a mikrofonnal, kiderült róla, hogy „mindenevő állat": nemcsak a zenét és a szöveget fogyasztja szívesen, de érdekli a színház, sőt az opera is. Ennélfogva „mindent tud”. Stúdiója hangversenyterem, előadói pódium, tanterem, kávéház, újságszerkesztőség, háziszínház, sőt házimozi is — a maga módján. Nagy szerencséje a rádiónak, hogy Brecht-szerű munkatársai idejekorán fölismerték a benne lappangó, igazi lehetőségeket; azaz, hogy ne csupán szórakoztató, műsorkészítő és -szétosztó üzem legyen, egyrészt alkalmas médium az emberiség kulturális örökségének terjesztésére, másrészt arra, hogy a közérdekű eseményeket közügyekké változtassa át. A műsor a házmestereknek készül ? A félévszázados rádió szilárdan beleépült a környező világba, az emberek hétköznapjaiba. Ez a helyzet az említett nagy lehetőségek jövőjét sugalmazta, de egyben a T- 18