Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-12 / 2. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ _ _ TELEVÍZIÓ _ TELEVÍZIÓ kus irányításával — aki Schäffer Judit remek jelmezében maga is olyan, mint egy eleven púderpufni — az ajak vonalára határozottságot, a két orcára az őszinte meghatottság pírját, a szemöldökre pedig atyai jóságot varázsoljon. Gladion, kitüntetései alatt kihúzva magát, kackiás bajusszal, tűri a díszítést, mint egy karácsonyfa. A kandeláberekkel, arany ragyogással díszes trónteremben — Kézdi Lóránt fotómontázzsal készült díszletei között — megjelennek a diktátor környezetének jellegzetes figurái, a hetyke egyenruhába bújtatott fogdmegek, a simulékony főinas, a feltaláló és természetesen Mizériusz, a gépember is. — A gépember riasztó szürke maszkja, acél ruhája, monoton lemezhangja milyen feladatot jelentett az énekes számára? — Feladatot! — válaszol Palcsó Sándor. Nem véletlenül van a műsor emblémáján az, hogy Zenés Színház. Nem a szerep terjedelme, mégcsak nem is az énekesi produkció a meghatározó, hanem az, hogy színház. Világéletemben a karakterfigurák vonzottak, ezt a szerepkört választottam — és szerencsém, lehetőségem is volt ilyeneket alakítani. Voltam már a Zenés Színház jóvoltából tanítvány az Énekleckében, inas a Csengőben, játszottam A gombban, a Házi háborúban. De gépember még nem voltam soha . .. — Vámos László gyakori vendég a televízióban, de ez a műfaj, ez a groteszk opera újdonság az ön számára is? — A tökéletes alattvaló — allegória, modern mese. Sehol sincs országban, meghatározatlan térben és időben játszódik — mondja. Szeretem Hidas Frigyes zenéjének szarkasztikus fintorát, amely finom humánummal párosul. Nemcsak ennek a diktatúrának kifejezésére talált hangot, hanem a megalázott ember fájdalmára, felismerésére is. A figurák: ős-típusok, a diktatúra termékei. A hiú zsarnok, a zsarnokot kiszolgáló művész és tudós. És ennek a tudománynak a terméke, a gép, mint a palackból kiszabaduló szellem eszközzé válik, elpusztítani igyekszik még létrehozóját is. A diktatúra, a fasizmus allegóriáját viszszük képernyőre A tökélete alattvalóban, ők teszik teljessé a falon függő arcképcsarnokot. Torday Aliz „Legjobb, ha nagyot hazudsz" Talált fiú, talált apa eleki Kamill furcsa szárnyászegett mozdulatokkal jellemzi csüggedt lelkiállapotát a tévé kamerái előtt. Olyan, mint egy beteg madár. Mintha állandóan pofonok érnék... — Hogyan jutott el ilyen érzelmi mélypontra ez az ember, amikor megállapodott, derűs élet járna neki? — kérdjük Felekit. — Alekszanov Vampirov A megkerült fiú című drámájában eleinte mindenkit a saját érdeke mozgat — feleli Feleki Kamill. — Lánya és fia elhagyni készül. Mi maradhat még az idős, magányos apának? Az illúzió. Szerafimovnak. Mindenki előtt többnek akar látszani. Hazudja, hogy nagy muzsikus — holott már csak az össztáncon és a temetési menetben fújja a klarinétot. A szekrényében őrzött kottákat saját szerzeményének vallja, pedig azok másolások. Valódi szerzeménye mindössze egy oratórium első oldala. Címe: Az emberiség egy nagy család. S az oratórium szövegéből csak egy sor van meg: „minden ember testvér”. Ezalatt a hideg éjszakában két fiú tekereg a közelben otthontalanul, Vlagyimir az orvostanhallgató és barátja, Szilvia. Szórakoztak és lekésték a fél tizenkettőkor induló utolsó helyiérdekűt. Ha nem akarnak megfagyni ezen az éjszakán, ha megmelegedni, enni, inni akarnak és főként ágyban aludni, ahhoz valami nagy ötlet kell. És már látjuk is a nagy ötletet a televízió négyes stúdiójának vezérlő fülkéjében, a monitoron, amelyet Horvai István rendezővel együtt figyelünk. Vlagyimir — Lukács Sándor játssza — így szól Szilvinhez: — Ha azt akarod, hogy higgyenek neked és megsajnáljanak, legjobb, ha nagyot hazudsz. Észreveszik, hogy az öreg elment, s csak a fia maradt otthon. És most jöhet a lélekzetelállító hazugság a lendületesen betoppanó Vlamigyir szájából. — Az a helyzet — mondja az elképedt fiúnak, Vaszilijnak —, hogy Andrej Grigorjevics Szerafimov az apám. Igen, igen. Bármilyen furcsán is hangzik ez első hallásra, van ez így néha. Amikor a hazatérő Szerafimov meghallja a hírt, természetesen megdöbben. Töpreng, évszámokon tűnődik. Igen, háború után történhetett az „esemény” és ha ez a megkerült fiú nem húsz, nem huszonkettő, de éppenséggel huszonegy éves lenne, akkor az édesanya bizonyos Galina Alekszandrova lehet csak Csernyigovból, aki olyan szomorúan integetett utána, amikor továbbvezényelték a századát. S a hazugságokból egy egész illúzióvilág bontakozik ki. Mit mond minderről az öreg lányát, Nyinát játszó Egri Márta? — Éjszakai álmából riasztja fel Nyinát az „elsőszülött” berobbanása, a hirtelen támadt családi ünnep, no meg a váratlanul kapott testvéri csók, amely nem is tűnik annyira testvérinek — feleli a fiatal művésznő. — Jellegzetes, mai „tini" lányt játszom, aki visszautasító, kurta szavaival próbálja elfedni születő vonzalmát. Nyina különbél, csendben figyeli, hogy az „elsőszülött” milyen céltudatosan próbálja eggyéforrasztani a családot. Tényleg ez a váratlanul megkerült bátyja lenne a legklasszabb mindannyiuk között? Csak az a bibi, hogy annyira nem hasonlít egyikükre sem ... Végül Szilvia, a barát kipattintja az igazságot. S csodák csodája, nincs visszautasítás. Az ősz apa, aki egy szerető fiút kíván, megkapta. S a szeretet után sóvárgó Vlagyimir is nyert egy tekintélyes családot. A végső döntés belső gondolatairól vall Feleki: — Ady Endre azt mondta egyszer, hogy csak egyetlen verssorát változtatná meg. A „Szeretném, ha szeretnének” helyett ezt írná: ,,Szeretném, ha szerethetnék.”, így van ez Szerafimovval is. Szerethet. Nem kell futni a Kék Madár után.. Itt van a szobában. . A papa a testvérek csókját követeli (Lukács Sándor, Egri Márta és Feleki Kamill)