Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-12 / 2. szám
Sikerek itthon és külföldön LGT -1973 Azt mondják, a nehéz évek a jó évek egy-egy rock-együttes életében. A Locomotív GT-nek 1973 kétségtelenül ilyen év volt: mozgalmas, fárasztó és sikeres. Hazai koncertjeik, külföldi úticéljaik puszta felsorolása is oldalakat töltene meg, hiszen csupán a menetrendek tömörségével jelzett legfőbb állomások felidézéséből az alábbi „kis” lista kerekedik: Január, február, március: a „Képzelt riport" felvételei, színházi próbák, premier, előadások; április: országos turné Lengyelországban; május: lemez és rádiófelvétel az NDK-ban; június: hazai egyhónapos turné; július: az idei harmadik LGT nagylemez felvételei és részvétel a London Music Festiválon; július—augusztus: Berlini VIT; auguztus: részvétel Sopotban a Hanglemeztársaságok Nemzetközi Fesztiválján; szeptember: országos turné Csehszlovákiában ; október—november: lemezfelvétel Londonban; december: lengyel turné. A lengyel emlékek a legfrissebbek. Laux József, az LGT dobosa (igazi demokratikus együttes, melynek csak tagjai vannak, „vezetője” nincs) így eleveníti fel őket: — Két hét leforgása alatt 22 hangversenyt adtunk. Egyébként Lengyelországban már jól ismernek bennünket, s talán ennek volt köszönhető, hogy poznani koncertünkre például három óra alatt 15 ezer jegyet adtak el. Amikor elkeltek a jegyek, akkor derült ki, hogy ennyien nem is férnek be, így végül a rendezők kibéreltek egy olyan óriási pavilont, mint amilyen itthon az Ipari Vásár legnagyobb kiállítócsarnoka. Így is napi két koncertet adtunk, megszakítás nélkül játszottunk órákon át, csupán a közönség cserélődött. Jó érzés volt ez a hatalmas érdeklődés és persze az is, hogy a sopoti fesztivál egyenes TV adásából már ismert Ringasd el magad című dal refrénjét a közönség kórusban énekelte. A lengyel turnénál fontosabb volt azonban a londoni hangfelvétel... — Nem úgy fogamaznék, hogy fontosabb, hiszen számunkra egyformán fontos, mert egyformán örömet szerző és egyformán tanulságos minden hangverseny, lemez vagy rádiófelvétel. Kétségtelen azonban, hogy a londoni meghívás volt a legnagyobb dolog, ami az együttessel fennállása óta történt. Szinte hinni sem mertünk a fülünknek, amikor a London Music Festival-on Jimmy Miller, a Rolling Stones managere, aki előzőleg egy felvételünket már hallotta, személyesen gratulált és megkérdezte, megtehetik-e az első hivatalos lépéseket, hogy a világ talán két legrangosabb lemeztársasága, a CBS és az ABC velünk Londonban nagylemezt készíthessen. — Az LGT-nek itthon négy nagylemeze jelent meg, s az együttes számára a külföldi lemezfelvétel sem szokatlan dolog, — volt-e ez alkalommal mégis valami meglepetésben részük? — A legkülönösebb volt talán az, amit mi magunk között „nyugi-nyugi mentalitásnak” neveztünk el. .A nagy stúdiók számunkra rendkívül lassúnak tűnő munkatempóhoz szoktak, ami nem is csoda, hiszen a világ legnevesebb együtteseivel és énekeseivel dolgoznak, akiknek idő és pénz nem számít. Kétségtelenül sokat dolgoztunk, általában este kilenctől reggel ötig megállás nélkül játszottunk, ugyanazt a számot újból és újból egymás után. Nem volt külön próba és külön felvétel, mindent rögzítettek (fél szobát betöltő tekercshalmazt hagytunk magunk után) és 18—20 felvétel közül választották ki végül a legjobbat. Érdekes módon nem feltétlen a zeneileg hibátlant választották ki, hanem azt, ami szerintük hangulatilag a legjobban sikerült. Ezt a célt szolgálta egyébként a stúdió szinte korszerű világítása is, ami annyira az élő showsműsor képzetét keltette, hogy gyakran mikor felnéztünk, csodálkoztunk, hova tűnt a közönség. Voltak azért vendégeink is, néha bizony elfogott a lámpaláz, amikor láttuk, hogy olyan világsztárok hallgatják a játékunkat, mint például Ron Wood, a Faces gitárosa, George Harrison felesége, vagy Jack Bruce, a Cream volt énekese és basszusgitárosa, ma is élvonalbeli zenész. Amikor Jack Bruce meglátogatott bennünket, éppen az „Ő még csak 14 éves” című számon dolgoztunk és felmerült, hogy kellene egy szájharmonika szólam. Bruce személyesen leszaladt a legközelebbi üzletbe, megvette a harmonikát és beugrása olyan kitűnően sikerült, hogy végül sem tudtuk eldönteni, hogy az elkészült négy kópia közül melyik legyen a végső verzió. — Az LGT itthon a Hanglemezgyártó Vállalat Pepita Oroszlán díját______________ nyerte, mint az 1973-ban legtöbb lemezt eladott együttes: három lemezük aranylemez, s a BUMMM című albumból is csupán a karácsony előtti hetekben 25 ezer darab kelt el. Mit várnak a legújabbtól, az angliaitól? — Valamelyest bizakodóvá tettek azok, akikkel a stúdióban dolgoztunk. Barta Tamásról azt mondták, hogy jobb, mint Eric Clapton, Somló Tamást a Chicago-beli Terry Cathez hasonlították, míg Jimmy Miller állította, hogy a Mindig csak ott várok rád a tíz legszebb dal között van, amit életében valaha is hallott. Ugyanakkor figyelmeztettek arra is, hogy a közönségfogadtatást nagyon nehéz kiszámítani. Az amerikai Pannónia Enterprise, amely az LGT nyugati menedzselését az elkövetkező három évre vállalta, úgy tervezi, hogy az album megjelenésekor, tavasszal, hangversenykörutunkat amerikai turnéval kezdjük és utána megyünk át Angliába. A tervek szerint Amerikában a Three Dog Night együttessel, Európában, illetve Angliában pedig a Rolling Stones-szal (nagylemezünk borítóját is a Stones embléma tervezője készíti) és a Crackers-szel lépünk hangversenydobogóra. Ez egyébként egy fajta előkészítője lehet talán még annak is hogy a Rolling Stonest végre Magyarországon üdvözölhessük. Egyszóval, én úgy érzem, hogy több mint egy év sok-sok küzdelmével és igazán fáradságos munkájával sikerült felkerülnünk a nemzetközi trambulinok legmagasabbikára, de hogy maga az ugrás hogy sikerül, az most már nem csak rajtunk múlik. Petrányi Judit Az együttes tagjai Londonban 26