Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-06 / 14. szám
VARGA MAGDA Van Varga Magdának egy Carmen-kosztümje. Nem is kosztüm ez olyan értelemben, ahogyan a szót a színpadi ruhákra értjük. Semmi dísz rajta, semmi furcsaság, csakugyan ilyet hordhat egy spanyol cigánylány a dohánygyárban, ilyen tüzes narancsszínűt, mármár vörösbe hajlót, amelynek felületén nagy fehér pettyek oldják föl a lángolni kész egyhangúságot. S ettől kap a hétköznapi női ruha színpadi kosztüm-jelleget; ezek a kerek fehér foltok — hol szabályos, hol szeszélyes ritmusú váltakozással — teszik, hogy egy öltözék izgalmas részvevőjévé lesz a játéknak, s egy izgalmas jellemet segít kifejezni. Nem tudjuk, ki tervezte ezt a színpadi ruhát. Nyilván ugyanaz, akinek a csempészútra vagy a negyedik felvonásra elképzelt kosztümjei már kevésbé tértek el egy sokévtizedes Carmen-hagyománytól. Ám ezt, az első meg a második felvonásban viseltet: meg merte forgatni a fehér pettyekben. Az is lehet , Varga Magda saját leleménye a sikerült kosztüm. A debreceni Csokonai Színház mezzoszopránja tehát Bizet hősnőjeként tűnik elénk legelőször. A mezzoszoprán a dohánygyári munkaruhában, érdekes délszaki szépségével az arcán, s egy nagy szerep fölényes tudásával a hangjában, játékában. Hallottuk-láttuk ezt a Carment Debrecenben, vendégként a budapesti Operaház előadásán, a Csokonai Színház Balaton körüli turnéján . Varga Magdának alighanem ez az a szerepe, amelyre a „parádés” jelző leginkább illik. Természetesen olyanok társulnak mellé, mint az Aida Amnerise, A trubadúr Azucenája vagy a Gioconda vak asszonya. De minthogy egy vidéki operaegyüttes játékrendje — s a társulat létszáma — nem csupán a nagy mezzoszerepekre ad lehetőséget, ott sorakoznak az említettek (s a nem említettek!) mellett a kis szerepek: a Lolák, a Lucia nénék, az Alisa társalkodónők, ott van a Manon Lescaut Egy Zenésze is. Az úgynevezett „kicsit” és az úgynevezett „nagyot” egymás után, egymás szomszédságában megoldani, élményszerűen ezt is, azt is — egy debreceni operaénekesnőnek ez a sajátos helyzete is teszi Varga Magda pályafutását, repertoárját oly gazdaggá, annyira sokszínűvé. (só) NEPP JÓZSEF Főcím: Hajnalodik. Távol felkel a nap. Aztán amint közelítünk a képre, kiderül, hogy nem a nap, hanem a Nepp kel fel. Nepp József érdemes művész felkel a székről, zavartan pirkadva odajön hozzám és így kérlel: Nepp gondfelhő mögé búvik. Az író sötéten látja a forgatókönyv jövőjét. E sötétben Nepp eltűnik. Helyén pusztaság. Az író stop trükkel ottterem és a pusztába kiált. Nepp előbukkan, és kétségbeesésében hüvelyknyivé zsugorodik össze. Úgy könyörög. NEPP: Ne írj rólam. Nem szeretem az ilyesmit... IRÓ: De írok! Méghozzá életrajzfilmet! És ha ellenkezel, magasztaló ékesszólást alkalmazok veled szemben! NEPP: Csak azt ne! Akkor a föld alá süllyedek! ÍRÓ: Hát jó! Akkor csak trükkös riportrajzfilmet írok rólad. Groteszket, fanyart. Nepp tovább töpörödik, de mint annyiszor, hamar megnő az író szemében, emberi nagyságúra. Az író azonban az előzmények után már nem meri ezt az emberi nagyságot kihangsúlyozni. Nepp némileg megnyugszik. Az író ravaszul: Készül a legújabb Gusztáv