Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 21. szám
A kis szerepekben „Minden színpadralépés öröm" A jövő évad első bemutatója a Madách Kamarában két egyfelvonásos: Szomory Dezsőtől az Incidens az Ingeborg hangversenyen és Molnár Ferenctől az Egy, kettő, három. Az Egy, kettő, három, — egyik főszerepét — Fusz Antalt — Paudits Béla játssza. — Fusz, mint láb? — Ezt mondják a darabban is: igen, kérem, Fusz, mint láb. — Hányadik szerepe lesz ez a Madáchban? — Ha jól számolom, a tizenkettedik. — Mióta van a színháznál? — Kilenc hónapja ... Kilenc hónap alatt tizenegy szerep nem csekélység. Vannak esték, amikor a Kamarában kezd a Napsugár-fiúkban, átrohan a nagyszínházba az Othellóhoz, és vissza a Kamarába. De Paudits Béla nevét mégis ritkán olvassuk az újságokban, igaz, a Brassbound kapitány no meg a Napsugár-fiúk bemutatója alkalmával szép kritikát kapott. De a többi kilenc darabban? — Csak az Othellóban, a Napsugár-fiúkban és a Brassblond kapitányban szerepeltem a bemutatótól kezdve — a többi szerepet átvettem. A II. Lajosban, a Hattyúban, a Kurázsi mamában, a Peer Gyntben ... — Szerepátvétel, — nem hálátlan dolog ez? — Szerintem nagyszerű dolog. Évad elején kerültem csak a színházhoz, s most mégis állandóan színpadon vagyok. Huszonnyolcat, harmincat játszom egy hónapban — s minden este valami mást... Velencei katonát az Othellóban, rablót a Brassbound kapitányban, herceget a Hattyúban. S ha valamire, akkor erre volt nagy szükségem a változatosságra. Arra, hogy akármilyen kicsi szerepben is, de egy teljes embert játszhassak, vígjátékban, tragédiában, bármiben. Mielőtt a Madáchba kerültem, két évig a József Attilában játszottam. A két év alatt sok hálás szerepet kaptam. Ahogy mondani szokták: ziccer-szerepeket. De mindig egyformákat. Hol ütödöttet játszottam, hol ostobát, hol együgyűt, hol hülyét. Ez volt a repertoárom. És voltaképpen — bár a színház jószándékát értem — mégis ezért jöttem el. A tavalyi évad végén közölték: az új évad első bemutatójában, a Liliomfiban az ifjú Schwarzot játszom. Még egy idiótát? Azt mondtam, hogy nem. Inkább újságot hordok ki. — Sor került erre? — Szerencsére nem. Ádám Ottó — ő volt főiskolai osztályfőnököm is — ide vett a Madáchba felléptidíjasnak. És a jövő évadra már megvan a szerződésem. — Mit mondott Ádám, amikor két évvel a főiskolai búcsú után ilyen körülmények között találkoztak? — Megszidott. Azt mondta, nem lehet így beleindulni a vakvilágba. De amikor az Othello színészeit válogatta, s nekem egy nagyon kicsi szerep jutott volna, azt, mondta: nem kell elvállalnod ... Ha úgy érzed, nem szívesen csinálod, azután, hogy a főiskolán Cassiót játszottad ... — És? — Persze, hogy elvállaltam. Nemcsak azért, mert felléptidíjas voltam (s vagyok az évad végéig), hanem mert színpadon akartam lenni, amennyit csak lehet. És persze az sem mindegy, hogy milyen partnerekkel, milyen rendezővel. Itt most az ország legkitűnőbb művészeivel dolgozhatom együtt. A Brassbound kapitányban kis szerepem van. Kis szerep, de szinte végig ott vagyok a színpadon. Rengeteget kínlódtam vele. Egészen addig, amíg Gábor Miklós egyszer három mondattal helyre nem tett. Pedig nem mondott semmi különöset... Valamit arról, hogyan fogjam a pisztolyomat, meg hogy ne próbáljak többet eljátszani, mint ami a figurában van . .. néhány egyszerű gyakorlati dolog: hová nézzek, merre forduljak. Lehet, hogy csak megnyugtatott? Attól kezdve semmi bajom sem volt, minden sikerült. — A darabban? — Ott is, meg egyébként is. A főiskolán, amikor arra gondoltam, hogy egyszer majd igazi színházban ... így képzeltem el. Elsőéves koromban kishíján kiestem a rostavizsgán. Tele voltam görcsökkel, szorongásokkal. Faipari szakközépiskolában érettségiztem, onnan kerültem a főiskolára, nehezen oldódtam. Ha akkor Ádám Ottó nem veszi észre, hogy a rossz vizsgaeredménynek mi az oka, végem van. Egy évvel a főiskola után megint hullámvölgyben voltam. Csak ezt tudom, csak ennyit tudok? De ez az egy év itt a Madáchban, kigyógyított, öröm itt lenni, itt dolgozni. Színész nem kívánhat ennél többet. b. m. Paudits Béla Gábor Miklós oldalán a Madách Színház Brassbound kapitány megtérése előadásán 15