Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-23 / 50. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ játék szó szerinti értelmé­ben sorolható élményeink közé, a Diótörő Zene, zeneismeret, szóra­kozás és technika. Milyen magától értetődő egység ebben a szépen bontakozó sorozatban. S mennyire mentes az ilyenféle versen­géseket oly gyakran ízet­lenné, kényelmetlenné tevő vereségérzettől. Minden versengésben van győztes és vesztes. Ez már a játé­kok velejárója. Ám milyen különbség­ volt s van még olyan nyilvános játék, amelyben a vesztes egy ki­csit megszégyenül — vele mi is, a nézők. De itt szép zene, gyarapodó ismeretek, derűs légkör és jó techni­kai ötletek oldják az effé­le kényelmetlen közérzetet. S megint az előadó — vagy játékvezető — szemé­lyiségének szerepe: Antal Imre embersége, vele a maga szakmáját tudó em­ber magabiztossága, egy­szerű, őszinte, másokat tisztelő tartása, jó ízekkel fűszerezi a játékot. S ha már oly sok szó esik ezekben a jegyzetek­ben a játékról, hadd tegyek egy kis kitérőt — bár e megjegyzések sem függet­lenek a hét programjától. Nem értem Nem sokat értek a fut­ballhoz. Nem többet mint négymillió más néző, akik bizonyára velem együtt él­vezték a miskolci teremfo­cit. De néző vagyok mint ők s velük együtt én sem értem, milyen sportpolitikai gyakorlat jegyében fosztot­tak meg az utóbbi időben a tétre menő mérkőzések egyidejű látványától-izgal­­mától. Az hallom, hogy a tévéközvetítés elvonja a pályákról a nézőt. S azt olvasom, hogy nemigen volt még olyan alacsony nézőszám mérkőzéseken, mint mostanában. Ezerrel több szurkoló a pályán, ha nem közvetítenek onnan , vagy kétmilliót (mondjuk csak a szombaton-vasárnap ráérő férfinézővel számo­lok) kizárnak a játékból. Nem értem. Úgy tudom, hogy a labdarúgás színvo­nala nálunk mostanában vita tárgya, továbbá úgy gondolom, hogy ez nem a tévéközvetítésekkel függ össze. Azonkívül arról is hallottam, hogy az állami költségvetésben a televízió is támogatott vállalkozás meg a foci is. Vagyis a futball sem kisárutermelő üzem. Szolgáltatás a sza­bad idejüket töltő, egyéb­ként értéket termelő, dolgozó ember számára. Nem értem. Azt sem, hogy azt a renitens nézőt, aki sörösüveget dob a nézőtér­re, a bíróság elítéli és a mérkőzések látogatásától eltiltják, de miért zárják ki a játékból azt a­ több millió nézőt, aki csak azt a bűnt követi el, hogy otthon ül, s mellékesen adózik — köz­érdekből. Nem értem. Ahogyan, most már más­ról szólva, azt sem értem, hogy — a szeretettel és el­ismeréssel említett progra­mokon kívül — miért csök­ken a játékok és játékos vetélkedők aránya a tévé­ben. A „hőskor” nagy, cso­portos versengései után (amelyek ismereteinket is gazdagították), megmaradt nekünk egy bágyadt játék a betűkkel. Játszani szeretnénk. Csü­törtökön vagy szombaton, vagy bármikor, amikor rá­érünk erre, s kinézni az ablakon egy percre, mond­ván: persze, üres az utca, a tévében játszanak. Másra fordítva a szót, nemcsak kötelességből, be­széljek a hét egy különle­ges élményéről, Déry Tibor novellájának tévé­változatá­ról. Portugál királylány A háború utáni hónapok légkörét idéző, fájdalmas­szép történet, minden kín­lódó, félelmetes szókimon­dása ellenére ma már mé­gis a hitet tartja ébren bennünk: ezek az útfélre sodort, cinikus-komisz gye­rekek felnőttek és megtisz­tultak azóta. A háború hoz­ta piszokból, cinizmusból, bűnből (amelynek lényegét fel sem fogták) kimentet­ték magukat, miként vilá­gunk kimentette őket e szorongató közegből. S ahogy egy vásári komédia bárgyúságából, gyerekfejjel is azt őrizték meg maguk­nak, aminek emberi értéke van, úgy szaporítva buta­bölcs tapasztalataikat, ma, kortársainkként bizonyosan érett-okos cselekvések je­gyében élnek, így legyen. Egy nagy író ismereteit remek gyermekszereplők s olyan elragadó komédiá­sok közvetítették, mint Esztergályos Cecília (sze­repet kellene már írni ne­ki, világsztár lenne, mint Masina vagy McLaine, mint a kettő együtt, tánc, ének, színészi játék modern diszharmóniájában­­ vagy harmóniájában.) ő játszik. Engedjük játszani a hozzá hasonlókkal együtt. Mert a játék komoly do­log. Hámori Ottó Déry Tibor novellájából készül a hét egyik nagy sikerű produkciója, a Portugál királylány. Az Esztergályos Károly rendezte film egyik jelenetét idézi a kép A „Rendezte Szőnyi G. Sándor” sorozat egyik emlékezetes alkotása — Fejes Endre: Mo­corgó. (A képen Garas Dezső, Avar István és Tordy Géza)

Next