Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-26 / 43. szám

, TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ JEGYZETEK A HÉTRŐL Nem csupa •• m •• otos H­a egy műsor vinni akarja valamire, sok évet kell megélnie. Hogy sok évet éljen, vagy nagyon jónak kell lennie, vagy olyan témáról kell szólnia, amiből állandó éltető ned­vet kaphat. így van ez a Színházi album című darabbal is. Hosszú életét a színháznak köszön­heti és nem minőségének. Emlékszem, egy nyári vidé­ki színházi esemény alkal­mával, a tatárjárásra mér­sékelten felkészült vidéki szálloda csak a legnagyobb átszervezéssel tudott egy ágyat biztosítani, mert mint mondották, itt a televízió. Csakugyan ott sorakoztak a kisebb-nagyobb jármű­vek, a televízió megérkezett. Körülbelül két hét múlva, amikor a játék idényjel­lege miatt már nem volt műsoron, képernyőre került az ötperces felvétel, sors­társaival együtt, a Színházi albumban. A műsorvezető az üres nézőtéren ülve sza­badon ismertette a kiadott műsorfüzet első két monda­tát, majd két mesteri kéz­zel kiválasztott részlet kö­vetkezett a darabból. A leg­nagyobb erőfeszítéssel sem lehetett következtetni még a mű történetére sem, nem­hogy az értékére. Ezt az ambivalens érzést azóta is sikerrel váltja ki ez a műsor. Igaz, azóta kri­tikussal is gyarapodott, mindig mással. De hogy a kritikusnak nem sok bele­szólása lehet, bizonyítja, hogy a műsor nem válto­zott. Próbaképek — civil­ben — egy közel két hete bemutatott drámából, üres nézőtéren beszélgetés (eh­hez a hagyományhoz, úgy látszik, ragaszkodni kell), interjú egy igen jó és tehet­séges, de kevés mondaniva­ló­jú színésznővel, no és mellesleg néhány kép (ha már ott vannak, mert az előzetesben sem szerepelt) az évad egyik legjelentő­sebb színházi ősbemutató­járól és így tovább. Tudjuk, több az esemény, mint a műsoridő. Sejtjük az egyéb nehézségeket is. Talán ha sűrűbben jelent­kezne, jobb lenne. De még jobban hiszem, ha felnőt­tebb módon kezelnék a kö­zönséget, javulna a műsor is. Csak csodálni lehet, hogy a tévéhíradó végén egy okos fiatalember mi­lyen frissen, értelmesen be­szél kiállításról, színházról, kulturális eseményről. Azt hinnénk, egy specializál­­tabb műsornak még fris­sebbnek, de mindenfélekép­pen alaposabbnak kéne len­ni. A Színházi album egye­lőre mindkét feladatát fi­gyelmen kívül hagyja, kul­log az események után és sokszor a darabok kiválasz­tása sem átgondolt. Portréfilm készült Déry Tibor nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Nem illenék ezen a helyen Déry Tibor munkásságát méltatni, élet­műve különben is magáért beszél. S hogy most maga is megszólalt, különleges él­mény volt. Legszívesebben arra a mondatára emlék­szünk, melynél tömörebben író aligha képes ars poeti­cát megfogalmazni, azon­kívül Déry Tibort is jellem­zi. Nagyon komolyan azt mondta: „Az író a termé­szettel is szemben áll. A farkas megeszi a bárányt és én ezt nem helyeselhe­tem.” Tessék ismét elgon­dolkozni a tartalmán és megfigyelni a fogalmazás árnyaltságát is ... Nem baj, hogy a Hazai esték ifjú, alkalmi riporterei ke­vésbé árnyaltan fogalmaz­tak. Ők még nem járták ki a bölcsesség iskoláját, de talpraesettségből mindenfé­leképpen jelesre vizsgáztak. A sorozatban talán a leg­sikerültebb volt a pécsi és az egri főiskolások vetél­kedője. S talán a hét leg­eredményesebb műsora, mert ezek után meg­felelő helyre kerül a szé­kesfehérvári múzeum érté­kes néprajzi gyűjteménye. Tanulságos, hogy milyen gyorsan lehet a nyilvános­ság előtt közérdekű kérdé­sekben dönteni mindenféle helyzetelemző tanácskozá­sok nélkül is. Csupán attól kell tartani, hogy ez a mód­szer majd természetesebbé válik régóta húzódó ügyek elintézésére, majdnem min­den városnak van ugyanis egy ilyen „mozdíthatatlan” ügye. Persze tetszett Vitray Tamás következetessége és az is, hogy hangot talált alkalmi kollégáival. Felsza­badult, közvetlen légkör kell ahhoz, hogy az ország EGY NAP TAVASZ. Vaszilij Suksinnak, a hetekben el­hunyt nagyszerű írónak novellájából készült tévéfilm. A novellát Málnay Levente alkalmazta televízióra és ő is rendezte. A tévéfilm zeneszerzője Tamássy Zdenkó, opera­tőr Németh Attila. A lírai hevületű játék főbb szerepeit Madaras József, Szirtes Ádám, Markovits Bori, Kelemen Éva és Horváth Sándor játszotta. Első képünkön: Kelemen Éva, Madaras József és Szirtes Ádám, alatta, jelenet a tévé­filmből, Horváth Sándor és Markovits Bori (Réger Endre felvételei) 24 TELEVÍZIÓ

Next