Film Színház Muzsika, 1974. június-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-21 / 38. szám

TELEVÍZIÓ televízió televízió televízió nyelvére módosítva, korszerűsítve. A történet valamikor a XIX. század ele­jén a Bécsi Kongresszus idején ját­szódik. Hamupipőke egy osztrák kis­városi divatszalon tulajdonosnőjének — Lakatos Gabi alakítja — a leg­kisebb lánya. Nővérei Metzger Márta és Csamóy Katalin. Hamupipőke sze­relmes Ligne herceg titkárába Kari­ba, s mivel anyja és nővérei nem vi­szik el a hercegi bálba, otthon álmá­ban újra éli, felidézi a mesebeli Ha­mupipőke történetét. A koprodukcióban születő televíziós balettfilm koreográfusa Barkóczy Sándor, az Állami Operaház művésze és magyar az operatőrje is, Németh Attila. A fertődi kastélybeli felvétel után a stáb Bécsben, majd Kremsben foly­tatja a külső felvételeket, amelyben színészeink közül szerep jut Zentay Ferencnek, Pongrácz Imrének, Pró­­kay Istvánnak és Farkas Antalnak. P. J. Hamupipőke és szerelmese Kari (Lili Scheierman és Michael Birkmayer) TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... S­zínházban tehát: taps a siker! — mint ezt Kellér Dezső ebben a lapban ellenállhatatlanul és végér­vényesen „leltárba” vette. De mi a siker a tv-ben? Mivel helyettesíthe­tő a taps hatása? Hogy tudja meg az a szegény alkotó, vagy tévészemélyi­ség, tetszett-e, amit csinált? Elkészül egy műsor, (élő adás il­letve felvétel). A rendező szól: „Ennyi”, az ügyelő szól: „Kikap" — mármint — ... csalni a lámpákat. A forgatókönyv ebben a pillanatban haszontalan papírrá válik, a díszle­teket lebontják, és máris jön a kö­vetkező műsor ... Végetér egy mun­ka, de az agy, a szív, az idegek egy­szerűen nem veszik még tudomá­sul... tovább dolgoznak ... Mit te­gyünk tehát? Tanácsaim jóhiszemű és tehetséges kollégáknak. 1. Műsor után azonnal beülsz a stábbal valahová egy kávéra és ki­beszéled magadból összes félelmei­det, jól sikerült perceidet. A mód­szernek csak egy hátránya van: a többieket is meg kell hallgatnod ... 2. Másnap reggel, szállj fel egy zsúfolt villamosra, tömött autóbusz­ra; talán beszélnek a műsorodról a munkába menő emberek... Intés: vegyél fel napszemüveget, mert olyan is van, hogy nem tetszett... 3. Utána azonnal indulj a büfébe, ott mindig nagy jövés-menés van, és csinálj úgy, mintha a pincért les­néd. Hátha szól néhány jó szót hoz­zád is valaki... 4. Menj be közvetlen munkatár­said közé! Ha „közvetlenek”, de úgy csinálnak, mintha tegnap mi sem történt volna, kezdhetsz reményked­ni. A hallgatás vagy tetszést, vagy jóindulatot takar. 5. Olvasd a napi és heti sajtót! Jó tanács: ne csak a rossz véleményt jegyezd meg, emlékezz néha a jóra is, önteltek fordítsák meg a sorren­det! Ha mindez nem vezet eredményre — tudod mit? — írj könyvet. — Mondjuk, olyan legyen, mint Hor­­vát János: Kubai riport című köte­te, amelyet nemrég jelentetett meg az MRT—MINERVA kiadó. Egysze­rű az egész... A közönség és a tévészereplő elektroncsöveken, parabolákon át, a „dobozon” keresztül találkozik egy­mással — távoli, mégis nagyon sze­mélyes a kapcsolatuk. Természete­sen, egyszerűen szólunk a Nézőkhöz, köznapi és rendkívüli témákról. Olyan ez, mint egy végtelen beszél­getés, csak le kell írni .. . Ilyen vég­telen beszélgetés, kollégánk, Hor­­vát János könyve is, hisz máris ki lehetne egészíteni Raul Roa kubai külügyminiszterrel készült, itthoni riportjával... Élményei televízió­forgatásokhoz kapcsolódnak. A Ku­ba közelről és a Kuba közelebbről című dokumentumfilmjeit talán még a kedves olvasó is látta és ki ne emlékeznék Fidel Castróval folyta­tott beszélgetésére! (1972) — Erről szól a könyv és persze mindarról, ami előtte, utána és közben történt. H­orvát János riportjából szinte el lehet lesni a gondolat születését. Elkerüli az „elvárásokat”, a sztereo­típiákat, talán azért, mert ő mindig készül. Aztán persze úgy csinál, mint akinek éppen most pattan ki a fejéből, mondjuk egy szép idézet. Kötetében a beszélgetések körülmé­nyeiről és a „háttérről”, Kubáról olyan könnyed, személyes hangon ír, mint a legszellemesebb útikönyvek. Hej, ha, egy évvel ezelőtt, kubai vendégszereplésem idején ezt már olvashattam volna!... A Karib ten­geri szigetországról ugyanis ez az első ilyen jellegű és egyben történel­mi hitelességű könyv. A Kubai TV 1973 áprilisában Ma­gyar estet rendezett. Micsoda est volt, úgy doboztunk, mint az angya­lok. ... És Kuba, csodálatos világ ..., és a repülőút a csillagos ég alatt, a végtelen óceán felett..., és Havanna, a főváros..., és Oriente, a forradal­mak bölcsője ..., és Varadero homo­kos tengerpartja ... az ottani tévé, az emberek, a kollégák... — nem lehet elfelejteni! Meg kellett volna írnom! Miért, az ember legtöbb külföldi útjáról legszívesebben könyvet írna? Csak­hogy ezt az egyet már megírták! A televízióban mostanában sokak kezében, vagy szatyrából látom ki­kandikálni. Olvassuk, beszélünk ró­la, siker. Hogy én miért dicsérem? Higgyék el, azért, mert jó. Ui. Az egészben a VHI-ik és a XVIII-ik fejezet a legérdekesebb, abban én is szerepelek ... 29

Next