Film Színház Muzsika Évkönyv, 1974

Barabás Tibor: Peti Sándor

BARABÁS TIBOR Peti Sándor (Barátom arcképe) Peti Sándorral a Bucsinszky kávé­házban ismerkedtem meg Nagy Lajos asztalánál a harmincas évek elején. — Nyugodtan beszélhetsz — mondta Nagy Lajos, és bemutatott a már akkor is neves színésznek. Pe­ti Sándor akkoriban komikus szere­peket játszott a Vidám Színpadon, drámai erővel és felsej­lő mélysé­gekkel. Két okkal is meglepett: ala­csony alakjától nem várt mély és emlékezetes színű basszus hangjával és azzal az elszánt komolysággal, amellyel Hitlerről, a Heimwehr győ­zelméről és az égő bécsi munkáshá­zakról beszélt. Csakhamar rájöttem hogy emberi felelősségérzetével ará­nyos az olvasottsága, a műveltsége is. Freudról, Ferenczyről, Adlerről beszélgettünk és festőkről, indulók­ról és expresszionistákról. Minden érdekelte, az emberi tevé­kenység egész köre, a kisipartól a mesterségeken át a filozófia szférá­jáig. Később az évek hosszú során megismertem öngúnnyal, mesterien és szépítés nélkül előadott történe­teiből küzdelmes életét is, azt, hogy hogyan lett a kis vasutasból kiváló színész s hogy gyerekkorában egy homályos falusi bolt pultja mögül hogyan gyűjtötte magába a kisembe­rek gondjait, érveit, történeteit, ho­gyan figyelte meg az érzések és szen­vedélyek önkéntelen gesztusait. Cse­hov figyelhette így meg apja bolt­jában a kispolgári tulajdonságok lé­nyekké változó természetrajzát. Mert Peti Sándor művészete a kisemberek sokoldalú és ösztönös megfigyelésé­ből táplálkozott és még valamiből, ami még élettapasztalatánál is ter­mékenyebb és teremtőbb volt; az irántuk táplált részvétből és szere­­tetből. Ő aztán ismerte és átérezte a kisemberek vágyainak elfojtott só­haját, a ki nem mondott panaszt, a lenyelt szomorúság csuklásait, a visszafojtott, égő könnyeket. Mert ugyan hogy is tarthatna számot fi­gyelemre, részvétre, meghallgatásra olyan nagyon kis ember, mint egy hordár, egy felszolgáló pincér, vagy egy vasúti bakter ... * Nála szerényebb embert nem is­mertem. Azt, hogy „sikerem volt”, soha senki nem hallhatta tőle. Jellemző volt rá, hogyha a felesége a főpróba után megkérdezte tőle: — „Mi volt?” így felelt: „lement a darab.” „Tapsoltak?” — „Nem tu­dom.” — hangzott tompán a válasz Ha a felesége, dr. Ligeti Magda ott volt a premieren, a színészbejárónál megvárta a férjét. Sokáig mentek szótlanul, míg végre Peti megszólalt „Most mondja el, hogy milyen vol­tam?" Felesége sorolni kezdte a vélt hibákat, a kifogásait. Peti Sándor hosszas hallgatás után megkérdezte: — „Szóval rossz voltam?” — „Nem, ellenkezőleg — felelte Ligeti Magda — nagyon jó volt. De néhány hibát is láttam. Ha én is hallgatok, ki mond­ja meg magának a hibákat. Az em­berek csak udvariaskodnak, gratu­lálnak, nem mélyednek el a játék A Tóték postása Reich bácsi a Rozsdatemetőben (mel­lette: Horváth Teri és Szabó Gyula)

Next